Minden jó, ha a vége jó

A címben szereplő tétel ma (péntek, ha netán átcsúsznék szombat hajnalba) újfent beigazolódott.

Az egyébként jól induló nap (rendesen megizzasztó Body Attack és napfényes tavaszi idő) a délután folyamán kivételesen pocsékba fordult és onnantól meredek zuhanásba kezdett a kedvemmel együtt.

Eleve egy szar scannert sikerült kifognom odabent, mondjuk ez nem olyan nehéz, mert egyik sincs a helyzet magaslatán. Ha meg nem a scanner szar, akkor az akksi.

Mindkettőt utálom cserélni, főleg shift kezdés után 5 perccel, úgyhogy ez már se nem oszt, se nem szoroz.

Ezt követte, hogy megint G lett beosztva Nat mellé, pedig reménykedtem, hogy Gary super esetleg beleszól a  választásba.

Villámkezű Draco-t a tetűlassan dolgozó lengyel srác mellé küldte a TL, mert jó lett volna minél hamarabb kivégezni a maradék korábbi dátumú megrendelést, hogy végre kezdhessük leküldeni az új dátumos cuccot.

Mert ugye ha meg kell fogni a munka végét, akkor tudják kit kell előszedni.

Sebaj, megcsináltam, hiszen ez a dolgom. 

Aztán még betársultam volna a maradék maradékával szöszölő Hisztérika mellé, de jó szokás szerint megint félreértette amit kérdeztem, azt mondta, hogy már mindent megcsinált és az utolsót fejezi be, ezért jobb híján afféle látszattevékenységbe fogtam míg a teamleader az új lapokat szortírozta.

Nem sokkal ezután legszívesebben felképeltem volna Hisztérikát, mert kiderült, hogy akad még összeszednivaló, csak úgy pakolta, hogy még csak véletlenül se látsszon...

A hangulatom ezzel kellemesen megalapozódott a nap további részéhez, bár reméltem, hogy rosszabb már nem lesz.

Muprhy-t mindenki ismeri?

Hát persze hogy jött rosszabb.

Sanszos volt, hogy nap végére a super asztalánál kötök ki raporton.

Napi utolsó idegbajom okozója a sorozatgyilkos volt.

Újabban egyébként is genyózik velem valamiért. Jó, nem csak velem, de úgy veszem észre, hogy engem direkt szopat.

Most az volt a baja, hogy egy baszott nagy megrendelést a szalagon küldtem le és miért nem raktam inkább raklapra...

Namármost a héten ez volt a sokadik húzása.

Ha raklapra szedtem össze a cuccokat, akkor miért nem inkább szalagon küldtem le és vica versa, meg különben sem tudja hova rakni, de arra a kérdésre, hogy akkor én mit csináljak vele csak a vállát rángatta...

Egészen eddig halál türelmes voltam, de ma elszakadt a cérna.

Kicsit hangosabban a szokásos hangerőmnél (ld.: ha nem beszéled a nyelvet akkor legalább mondd hangosan, plusz kicsit pipa is voltam) kiosztottam őkelmét, hogy mostmáraztán döntse el mit hogy csináljak, hogy neki is jó legyen, mert nem érek rá vele szarakodni.

A "lármára" a készletgarázda is felfigyelt, megkérdezte mi történt, én egy cseppet idegesen elmondtam, hogy elegem van már ebből a huzavonából, kurvára nem érdekel, hogy neki van-e helye odalent vagy sincs, én végzem az én dolgomat, ő meg végezze a magáét, a problémáját meg oldja meg, elvégre azért van ott.

B kedvesen igyekezett megnyugtatni, mondta, hogy ne is törődjek vele, és egyébként meg igazam van.

Bevallom férfiasan, hogy shift végéig vártam, hogy raportra hívjanak, de végül nem történt semmi.

Asszem a sorozatgyilkos is belátta, hogy ebből a csatából ő nem kerülhet ki nyertesen és inkább eltekintett a rám történő panaszkodástól.

Nem mintha problémát okozott volna megvédeni magam, mivel én jobban beszélek angolul, mint ő.

Akkor sem estem volna kétségbe, ha netán megkérnek, hogy kérjek tőle bocsánatot az emelt hangért.

A következőket mondtam volna:

- Elnézést, de én nem beszélek angolul. Te szép vagy és tökéletes, felejtsük el egymást.

És aztán valami kattant a tér-idő kontinuumban...

Először is szembesültem azzal, hogy a cég a király láthatatlan ruháját is raktáron tartja.

Úgy bizony!

Megrendelés beszkennel, az adott helyre elnavigál, doboz beazonosít, pittyentés a polc vonalkódjára, doboz leemel, ragasztószalag felvág... és a dobozban nincs semmi!

Kegyetlenül elröhögtem magam.

Hát persze, hogy mindenkinek megmutattam, aki csak az utamba akadt a készletgarázdáig.

És igen, a legtöbben beszálltak a játékba, például megkérdezték felpróbálhatják-e.

És igen, ezt is lehetett fokozni, köszönöm Murphy!

Részemről a szokásos tevékenység-sor, bemegyek a sorba az adott doboz lelőhelyére... és csodát látok!

A készletgarázda épp nem volt a helyén.

A székében ott ül N a kis indiai srác, az asztala szélén C a nagydarab lengyel trónol, közöttük buborékos csomagolócsík, az egyik vége N-nél, a másik C-nél és kedélyes terefere közepette a legnagyobb egyetértésben pukkasztgatják...

Azt hiszem egy ilyen finálé feledtet minden szarságot.

Én mindenesetre vigyorogva zártam ezt a meglehetősen felemás napot.

Bónuszként a Halálos Fegyver első része várt itthon a tévében.