Avagy ezentúl jobban odafigyelek a kívánságaimra, mert valóra válnak. :D
Na akkor ezt most részletezem.
Szóval az a helyzet állt elő, hogy a bennszülöttek legnagyobb megrökönyödésére, és az én őszinte örömömre, lassan egy hete csodálatosan szuper idő van, már-már spanyolországi meleggel, totálisan felhőmentes kékségesen kék éggel.
Reggelente a kertben fogyasztom el a reggelimet (délben meg az ebédemet), kint teregetek és fél nap alatt leszárad minden mosott ruhám, az illatuk pedig valami fenséges.
Igazából amikor csak otthon vagyok, akkor nagy valószínűséggel kint tartózkodom a kertben, mindezt extra rövidujjú pólóban és miniszoknyában teszem.
Ennek köszönhetően már van némi színem is.
Az angolok egy emberként állítják, hogy ilyen időt ilyenkor márciusban még nem értek mióta az eszüket tudják.
A gond ott kezdődött, hogy a hétvége túl rövid volt, a jóidő meg még azóta is tart.
Hétfőn viszont menni kellett munkába, és hát 2 óra táján ha lehet még jobb idő van, mint bármely más órájában a napnak.
Amint kiszálltunk a transzportunk kocsijából én nyafizva tettem fel a költői kérdést, miszerint nem lehetne, hogy aznap inkább a szabadban dolgozzunk a beállt levegőjű, poros raktár helyett.
Utastársaim osztoztak a sóhajomban, aztán mentünk felvenni a munkát, odabent.
Nos, a kívánságom tegnap, azaz szerdán teljesült!!!
Az történt ugyanis, hogy új ember tanul be a villástargoncán, emiatt a többi sofőr el van maradva a munkával, ami még három embernek is sok, nemhogy kettőnek.
Mindenki szidja is Gary supert, mert az ő ötlete volt, hogy közel s távol a legsűrűbb héten ejtse meg a fork lift truck tréninget.
A manager viszont azt mondta, hogy ez nem lehet kifogás arra, hogy nem halad a munka, ezért a délelőttös teamleader (igen, meglepő módon a Dinka) egy igen használható ötlet prototípusával rukkolt elő. (azért prototípus, mert én még bőven tudtam volna rajta fejleszteni, hogy még hatékonyabb legyen)
Ennek köszönhetően a szerdai délelőttös műszak folyamán sikerült erősen lefaragni az elmaradásból, bár keveredés azért még mindig van bőven.
Mikor műszak kezdés előtt megjelentünk a tett helyszínén, rögtön feltűnt, hogy az udvar egy része tele van raklapokkal és ketten-hárman rohangásznak közöttük, a térdgatyára vetkőzött teamleaderrel az élen.
Műszak eleji eligazításkor aztán odajött és közölte a tényállást a délutános teamleaderrel, valamint javasolta, hogy közülünk két embert állítson a kinti melóra (amiről akkor még nem tudtuk, hogy eszik-é vagy isszák), a többiek csinálhatják a szokásos cuccot.
Már meg sem lepődtem, hogy az első kiválasztott én lettem. Mostanában ez van, ha valamit gyorsan el kell intézni vagy nagyobb odafigyelést igényel, akkor azonnal utánam kiáltanak.
(Múlt pénteken ezért rendeltek a betegszabit kivevő szerződéses játékos helyére a speciális feladatra, egyedül. Naná, hogy rögtön kifogtam egy bazi nagy 450 darabos megrendelést... De megcsináltam, tegnap pont láttam ahogy kamionra pakolják a négy raklapot. :D )
A másik versenyző a szintén régi motoros lengyel srác lett, és kezdésnek azonnal röhögtünk is egy jót, mert Dinka úgy kezdte a tájékoztatást, hogy "Na akkor hölgyeim..."
Ez kb 1 perc általános jókedvet eredményezett, aztán végre rátértünk a konkrét feladatra.
Azt kell mondjam, hogy le a kalappal Dinka előtt, mert a megoldása a sofőrhiányra zseniális volt.
Az úgynevezett pallet pickinghez ugyanis csak azért kell sofőr, mert baromi magasan vannak a raklapok és azt más el nem éri, csak a targoncás.
Ezen túl azonban tök ugyanazt csinálják, mint mi a normál pickingen: megrendelő papír beszkennel, az adott hely vonalkódja szintén beolvas, a megfelelő mennyiségű ruhadarab előbányász, majd mindörökké Enter, jöhet a következő.
Hát kérem, esetünkben az adott helyet kifuvarozták a raktár előtti udvarra, az adott hely vonalkódját papírra nyomtatták, és nekünk csak annyi dolgunk volt, mint rendesen: összeszedni a megrendeléshez a cuccokat.
Természetesen nem pakolták ki az egész raktárt, csak az olyan raklapokat, amire sűrűbben volt szükség, valamint ahonnan nagyobb mennyiségű cuccot kellett kiszedni.
És ezzel elérkeztünk a hétfői, óvatlanul elejtett kívánságomhoz: nem lehetne-e odakint dolgozni...?
De igen.
El nem tudom mondani mennyire élveztem a csodálatos napsütésben a friss levegőn bolyongani a raklapok között ruhákra vadászva.
Meg begyűjteni az érkező kamionok sofőreinek döbbent pillantásait a szokatlan látvány felett.
Meg úgy egyáltalán: az élet csodaszép!
Kb 3 óra alatt amúgy kivégeztük a délelőttös műszak által ránkhagyományozott megrendelés-mennyiséget, úgyhogy olyan 6 óra magasságában már nagyjából eltakarítottunk magunk után a szolgálatban lévő sofőrök segédletével.
Ez a nap egyébként arra is jó volt, hogy végre én is összehaverkodjak a sofőrökkel.
Az a helyzet ugyanis, hogy a pasik valamiért baromira tartanak tőlem. Ez abban nyilvánul meg, hogy alig mernek hozzámszólni, ha lehet, még a pillantásomat is kerülik, ha pedig én keresem őket, akkor csak hebegnek-habognak.
Nos, mivel kettőnk közül végül ecc-pecc-kimehecc alapon én maradtam a még kint lévő raklapokat felügyelni míg a sofőrök vissza nem vittek mindent a helyére, ment a hülyéskedés ezerrel.
Én lecsüccsentem egy ládára napozni (mert mást nem nagyon tudtam csinálni), ők jöttek-mentek, és jöttükben-mentükben be-beszóltak.
Pl. C jön kifele, megáll mellettem a targoncával, lenéz rám és vigyorogva megkérdezi:
-Busy? (mármint hogy nagyon elfoglalt vagyok-e)
Következő körben P fékez le mellettem és megérdeklődi, hogy könyv vagy újság van-e nálam, mert ez hosszú móka lesz.
Hogy úgy látsszon, mintha azért én is csinálnék valamit, szépen beosztottam a még megmaradt feladatokat. Hol dobozt bontottam, hol megürült raklapokat cipeltem be az udvarról, hol a maradék megrendelőket rendezgettem.
Később, már odabent, amúgy sajnos megvolt a böjtje a délutáni napozásnak, mert a keveredés azért még a régi, nem is tudom mikorra bogozzuk ki a napokban felgyűlt görcsöt.
De mindent egybevetve azt kell mondjam, hogy a tegnapi volt a kedvenc munkanapom.
A kívánságaimra pedig ezután jobban odafigyelek, mert ha jelen esetet véve megnézzük a kívánság elsóhajtása és a megvalósulása között eltelt időt, akkor könnyen meglehet, hogy a jövő héten iszonyatosan bepasizok, egy hónapon belül pedig férjhez megyek...
Na jó, kivettem a biliből a mancsomat. :D
Viszont munka közben napozni akkor is jó volt. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése