Glasgow 2. nap

Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de egyrészt töméntelen mennyiségű kép között kellett válogatnom, másrészt sűrű volt a hét egy nagyon genyó péntek 13-mal megfejelve. A következő bejegyzésben majd részletezem, aztán majd jelentkezek a glasgow-i harmadik és negyedik nap történéseivel is.

És akkor a második nap.

A szállás még mindig szuper, persze a szőrszálhasogatók biztosan találnának kifogásolnivalót, de én nem tartozom közéjük.

Főleg a full schottish breakfast után, ami benne van a szoba árában.

Kellett is, hogy teli hassal indulhassak Glasgow bevételére.

Bevallom először fogalmam sem volt hol kéne kezdeni.

Viszont első nap este csekkoltam az e-mailem, ahova a hostelbookers.com (rajtuk keresztül foglaltam a szobát) kedves customer supportja küldött pár ajánlatot, ha nem tudnék mit csinálni ebben a gyönyörű városban.

Bár alapból jobb szeretek a saját fejem után menni, most mégis befizettem az úgynevezett Hop On, HopOff turistabuszra.

Soha jobb döntést.

11 fontért két napos jegyet lehet venni, korlátlan használattal, kedvem szerint szállhattam fel és le a különböző megállóknál, aszerint hogy mit szerettem volna közelebbről szemrevételezni. (és ha megtartom a jegyet, akkor a következő, itt vagy bármely más városban elkövetendő városnézéskor 10 % kedvezményt kapok a jegy árából)

Először azért végigültem a teljes túrát, hogy egy kis helyismeretet szerezzek. Meg az idegenvezető is szenzációs kommentárt nyomott. Itt-ott azért jobban oda kellett figyeljek, mert a skót akcentus valami hihetetlen csavaros, a lancashire-iek elbújhatnak mellettük.

A túra a Georges Square-en kezdődött, és bár még sosem jártam itt ezelőtt, azonnal idetaláltam minden kérdezősködés nélkül.

 "Glasgow Eye", Georges Square részlet és a túrabusz.

Nos a város maga teljesen más, mint amit Prestonban megszoktam.

Nyoma sincs az alacsony belmagasságú könnyűszerkezetes angol bungalóknak.

Itt kérem kőből építkeznek, nem is akárhogy.

És a városkép is sokkal inkább európai, ahogy azt az "alien driver" (köszönjük Hadházi Laci :D ) is megjegyezte, különös egyvelege a réginek és az újnak. Már-már otthon éreztem magam. Kb mint Pest, csak tisztább. :D

A látnivalók meg... hát a bőség zavara erősen bejátszott.

A most következő képek már a második körben készültek, az elsőben csak a számat tátottam.

 

 Toronyóra lánc nélkül.

Doulton szökőkút a People's Palace előtt a Glasgow Green parkban.

Ez a világ legnagyobb terrakotta  szökőkútja.

A Glasgow Green pedig a város legrégebbi parkja, itt szoktak mindenféle rendezvényeket, pl koncerteket rendezni.

People's Palace és Winter Gardens elölről.

Ugyanaz hátulról.

A Skót TV székháza. Itt már átmentünk a folyó túloldalára a Ferde hídon.

A felirat árulkodik, helyileg közvetlenül a Skót Tv mellett.

 

A fémbuborék egy hiper-szuper 3D-s mozit rejt. Közvetlen szomszédságában a Glasgow Science Centre, a helyi Csodák Palotája.

 

Itt épp kint "csodálkoztak".

A helyre kis gőzös az egyetlen olyan hajó, amelyik még kifut innen a tengerre. Mikor nem rohangál, akkor a Science Centre mellett parkol.

 

Visszatértünk a folyó innenső oldalára. Az épület az Exhibition Centre, a helyiek a Tobzoska nevet ragasztották rá a formája miatt. Funkcióját tekintve kiállító és konferencia központ. Látogatásomkor épp cheerleaderek szállták meg.

Az Exhibition Centre mellett épp bazi nagy építkezés folyik. Új épülettel bővítik a SECC nevezetű sport és koncert komplexumot. Ő lesz a Hydro. Impozáns...

Menet közben sikerült eldöntenem, hogy a Riverside Museum-ot és a közvetlenül mellette található Tall Ship-et fogom megnézni közelebbről, mert ezeket volt a legnehezebb gyalogláb megközelíteni.

A Riverside Museum fura épülete.

Mivel egy teljes kör a busszal kis híján két óra hossza, és majd csak ezután csüccsentem fel a következő körre, mire a múzeumig értünk már eléggé éhes voltam, ezért kezdésnek bevertem egy bazi nagy húspogácsával betöltött hamburgert. Úgy is hívták, hogy Rolls Royce. Az adag ennek megfelelő volt. :D

Aztán megindultam a hajó felé.

A Glenlee. Hát nem gyönyörű?

 Az orrdísz hölgye.

 Kilátás a fedélzetre a hajóorrból.

Keresztül-kasul be lehetett barangolni. Éltem is a lehetőséggel.

Kiderült, hogy ha a hidakat imádom, akkor a hajókba egyenesen szerelmes vagyok.

A hajóács birodalma.

 

A hajó kórházszobája.

Keresd a hibát. Nem, nem a tűzoltó készülék az.

Na megvan? :D

Legénységi háló. Itt pihiztek a szolgálatban lévő matrózok.

A képen fellelhető patkányok a dekoráció részét képezik.

Hajókonyha.

A hajó igencsak interaktív volt. A kis matrózok lelkesen sikálták a fedélzetet.

 

Ezt a részt nem tudtam hova tenni, mindenesetre innen nyílt a lejárat a fedélközbe.

Az előbbi képnél említett lejárat.

Fedélköz, nyílással a rakodótérbe. A hajó tatja alatt ( a kép nagyon hátterében), mi más, kávézó működik.

A nem szolgálatban lévő matrózok "hálója". Vagy valami hasonló.

Gyakorló fedélzet. Itt tanítgatták az újoncokat.

Haladok a hajó orra felé.

A rakodást segítő kézi-készülékek mellett a hajó eredeti ivóvíz tartályai láthatók.

Következő állomás: gépház.

Rakodótér kis rakodómunkásokkal. :D

Ejj, ezek a huncut matrózok... :D

(Egyébként a kávézó tulajdona.)

Fedélköz másik szögből.

Poop cabin. Itt lakik a kapitány. Meg az első tiszt. Meg a második. Meg a tisztjelöltek.

A tisztjelöltek szállása. A "tetem" az alsó ágyon a frászt hozta rám. :D

Na az már ott a kapitány felségterülete.

A kapitány kabinja.

A kapitány fürdőszobája.

És a kapitánynak még konyhából is saját jár. Persze nem ő konyházott, hanem a steward.

Az első tiszt kabinja. Úgy látszik nagyon ráért, például rajzolgatni, meg macskázni. A cicc természetesen nem igazi, de nagyon élethű.

Térkép szoba.

Ködkürt. Naná, hogy az összes gyerek kipróbálta...

Az volt a fiókra írva, hogy open. Hát én kiopentem, mert szófogadó nagylány vagyok. Ezt találtam benne. Sajnos nem kincses térkép.

Tat kormánykerékkel.

Ilyen vastag lánccal van kikötve, nehogy ellopják... :D

Természetesen sokkal, de sokkal több kép készült, hiszen legalább 2 és fél órát csavarogtam a Glenlee-n.  És még legalább ennyit el tudtam volna még nézelődni, de úgy éreztem ideje kikötni, hiszen a múzeumban még nem is voltam.
Nem volt könnyű búcsút venni, szal mostmár majdnem biztosra vehető, hogy előző életemben valami angol (vagy skót) matróz lehettem. Így már érthető miért vagyok annyira odáig a Karib tenger kalózai című opuszért. :D

Végül azért csak lekeveredtem a hajóról és vissza-vissza nézegetve besétáltam a múzeumba... ahol végképp elállt az összes szavam, a lélegzetemmel együtt.

Hát minden ez, csak nem szokványos múzeum.A képek egyszerűen képtelenek átadni azt a feelinget, amit a kiállítási "tárgyak" közt sétálva érez az ember. Itt ezért nem is fényképeztem túl sokat, mert ha egyszer belelendültem volna, akkor meg sem állok míg be nem telik a 4 gigás memóriakártya.

Meg rendesen megkörnyékezett a lelkiismeretfurdalás is.

Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy a kölyök mennyire élvezné ezt, és olyan rossz volt, hogy nincs velem. Hogy én láthatom, ő meg nem.

Úgyhogy fogadalmat tettem, hogy mindenképpen el fogom hozni ide. Mert ezt muszáj látnia!

És ezek sem matchboxok...

Volt itt kérem minden a lóvontatta "villamostól" kezdve a biciklin keresztül vonatig minden, és még attól is sokkal de sokkal több. Szerintem egy nap nem elég rá, hogy mindet rendesen meg tudjon nézni az ember.

Ezért aztán ki is menekültem hirtelen, mert rájöttem, hogy a lehetetlenre vállalkoztam.

Meg aztán jött az utolsó túrabusz is és jó lett volna elkapni. :)

A buszon ülve elgondolkodtam, hogy mi is legyen a következő állomás. A választék még mindig gondolkodóba ejtett.

Kelvingrove Museum

CineWorld. Európa legmagasabb mozikomplexuma.

A vicc egyébként, hogy leginkább a katedrálist és az úgynevezett Necropolist szerettem volna megnézni bejárni, aztán végül pont ennek a kettőnek nem voltam a közelében sem... Úgyhogy azokat megtartottam legközelebbre. :D
Helyette már megint a folyó mellett a Glasgow Greenben kötöttem ki.

Vadlibák. Nem nagyon zavartatták magukat, ha egyszer csendespihenő, akkor csendespihenő.

Lovasrendőrök a parkban. 

A pofám leszakadt mikor meghallottam a hátam mögött a paták kopogását.

Sajnos megint kezdett erősen esteledni, a gyomrom meg korogni, ezért visszaindultam a belvárosba, hogy még nyitva találjam a fish and chips-est. Kövezzetek meg, de nekem bejön az ecetes változat is. (meg az angol kolbász, a nevezetes sausage, meg a porridge)

Útközben  ilyeneket láttam:

Modern művészetek múzeuma. Erre lehet, hogy kiírás nélkül is rájöttem volna. :D

Maga az épület valaha templom volt. Itt újrahasznosítják őket. Vagy múzeumot csinálnak belőlük, vagy éttermet, sőt van amelyikben szórakozóhely működik.

Bírom a kreativitásukat.

Város a városban: Merchant City, a kereskedők városrésze, úgyis, mint üzleti negyed.

Kedvenc szobrom a Buchanan Bus Station előtt.

Arra figyelmeztet, hogy az idő szalad, de mi lehetőleg ne szaladjunk a buszunk után, hanem legyünk a pályaudvaron időben. :D

Hát nagyjából ez történt a második napon. A fish and chips isteni volt, főleg itteni módra, a sétálóutca kellős közepén elfogyasztva. 

Na jó, hagytam belőle későbbre is, mert single adag létére igencsak bőséges mérettel rendelkezett mindkét összetevője.