2012. március 25., vasárnap

Megint park



Mint azt már említettem, a város teli van parkokkal.

Mivel itt teljes erővel tombol a tavasz, vétek lenne a négy fal között ücsörögni, így most szombaton a szokásos pilates után a Haslam Parkba látogattam el.

Azt már most elmondhatom, hogy nem ez volt az utolsó vizitem, mert bár több órát bolyongtam a parkban, bőven van még mit felderítenem.
Ami a legjobban megfog ezekben a parkokban, hogy milyen szépen teret tud adni egymásnak a "civilizáció" és a természet. Le a kalappal az angolok előtt, akik nem gyalulnak simára mindent, hanem gyönyörűen ötvözik a natúrát a mindennapokkal.
Hogy mire gondolok?
Mutatom.



Az első blikk ami a gyanútlan betérőt fogadja.




Második blikk. Jobb oldalt minden igényt kielégítő játszótér.




Nárciszok minden mennyiségben.




"Hobbikertek."
Na ezek speciel kifejezetten rondák, nem is igazán értem mire szolgálnak. Persze lehet, hogy szezonban ők is kellemesebb látványt nyújtanak.
Erre egyébként azért jöttem, mert lakótársam bennfentesként azt a tippet adta, hogy keressem meg a csatornát, mert biztosan tetszeni fog.




Itt még azt hittem, hogy ő akar lenni a csatorna, és nem egészen értettem, hogy hol lesznek itt csatornaparti házak. Mondjuk látványnak ez se kutya.




Aztán találtam egy tavat, kacsákkal. Egy pont ott úszik középen.




Végre egy nyom!
Valami olyasmit kellett keresnem, mint ami a középső képen látszik. Na de mégis merre? Erről ugyanis nem szólt a fáma.
Volt viszont egy emelkedő, s mivel az előbb látott erecske abból az irányból folyt, hát gondoltam akkor megpróbálom arra.




És megvan!!!
Ő itt a Lancester csatorna, ami anno arra volt hivatott, hogy a nem éppen jó minőségű szárazföldi utak helyett itt szállítsák a szenet az egyik, a mészkövet a másik irányba.
Jelen idő szerint vannak olyan szerencsések, akik a partja menti "vityillókban" lakhatnak, én pedig szépen elindultam a csatorna mentén, mert szerencsére végig afféle járda vezet végig mellette.




Csatorna menti házikók, csatorna menti nárciszok. :D




Állítólag hal is van benne. A bácsi mindenesetre pecázott, méghozzá igen komoly felszereléssel.




Merre visz az utad, óh vándor?
Az enyém a híd alatt vitt.




Hamisítatlan Hegylakó fíling. Na jó, fél Hegylakó. 
A nevem Draco MacLeod, a magyar alföldön születtem... 




Először azt hittem valami távirányítós kiscsónak halad felém ezerrel és azt kutattam, hogy vajon ki irányíthatja... 
Aztán a pofám leszakadt. El sem akartam hinni, hogy én itt most bizony egy igazi, vadon élő hattyúval fogok találkozni.
 Pedig de.




Igen, ilyen közel engedett magához.
Bár valszeg hozzászokott az emberekhez, a simogatást azért nem kockáztattam meg, elvégre mégiscsak vadállat, így csak szemeztünk egyet.
Én kedvemre gyönyörködtem benne egy félkarnyújtásnyi távolságból, ő meg valszeg azt nézte, hogy hoztam-e neki valami nasit.




Egész délután el tudtam volna vele "játszani", de még nagyon elején voltam a sétámnak, ezért egy ponton megálljt parancsoltam a hattyúzásnak és tovább indultam. 
Hattyú koma egy ideig kitartóan tempózott mellettem, majd rájött, hogy tőlem aztán hiába vár akármit és egy "lófax a seggedbe" pillantással kecsesen lehagyott.
A párja egyébként ott fehérlik a bal felső sarokban amint erősen fészkel.




A csatorna, mint említettem, régen alternatív útvonal volt.
 De a mai napig hajóznak rajta. Épp ott parkol egy "ladik".




Kacsapat. 
Ők nem voltak olyan bátrak, mint a hattyú.




Csatornaparti ház eladó. Laknám.




Tündérország.




Időközben visszafordultam, mert már kezdett későre járni és nem baj, ha az ember nem sötétben császkál. De ezt még muszáj volt megnéznem/lefényképeznem.
Lakóhajó.
Vagy sétahajó. Esetleg emlékmű. Vagy modern szobor. 




Mindenesetre William Wallace-nak hívják. :D



Előtérben Peggy úrhölgy. Háttérben a Tulketh malom. Ide szállították a szenet. :D 
De ha jól tudom, akkor ma már nem működik, viszont nagy és üres. Mégsem rombolják le. 
Azon gondolkodnak, hogy hogyan hasznosíthatnák.

És itt döntöttem úgy, hogy ideje hazaindulni, de elterveztem, hogy a legközelebbi hasonlóan verőfényes hétvégén (egy szál póló volt csak rajtam, meg persze nadrág) végiggyaloglom a csatorna teljes hosszát. Istenem, mennyire hiányzik a bringám (is)!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése