2011. december 31., szombat

Happy New Year

Mert hat mi is lehetne a mai bejegyzes cime, ha nem ez? :D

Jo, mondjuk meselhetnek meg a napokban elstartolt januari vegkiarusitasokrol is, hiszen az is idoszeru.
Ma peldaul en is ott voltam, mert hat az arut azert latni kell, meg ha vegul a netrol rendel is az ember lanya. Az uzleteket ugyanis mar most leraboltak... mondjuk a webaruhazakat is.


De most inkabb egy kis ev vegi leltart szeretnek kesziteni.

Szoval ez az ev nekem is felemasan indult, hogy aztan meg rosszabb legyen.
Munka a fasorban, hiaba tanultam mindenfele jot, vegul megis az utcan kotottem ki, mint kozmunkas.
Mert kis hazankban mostanaban ez divik.
Mert majd a nagyokosok megmutatjak, hogy igenis mindenkinek adnak munkat.
Aztan majd egymillioan enekelhetjuk Hofival, hogy "seprik az utcaaaat az utcaseprooook..."

Mint azt mar nem egyszer leirtam, nekem nem magaval a munkaval volt bajom, hanem az ehberrel, meg a latszatmunkaval. 
Meg azzal, hogy a nagyokosok boszen dongettek a melluket, hogy lam, ok tenyleg munkara kenyszeritik az osszes otthon lablogazo semmittevot.

Nos szamomra ez mar akkor sem volt megoldas. De meg csak alternativa sem. Mivel valojaban nem volt valasztasi lehetosegem, az meg azert megicsak az alternativa alapja.

Mivel sem ram, sem a tudasomra nem volt szukseg, es egyedulallo anyukakent siman leirtak, sok koromragas utan ugy dontottem, hogy akkor kulfoldon probalok szerencset.

Nem volt egyszeru dontes, hiszen otthon kellett hagynom ledragabb kincsemet, az en gyonyoru kisfiamat.
Nem volt egyszeru a procedura sem, mert utlevelet, EU-s TB kartyat, ilyesmiket elobb-utobb elintez az ember. 
De mikor a csaladbafogadasi akcio kereteben kvazi le kellett mondanom a gyerekemrol... hat azt inkabb nem reszleteznem milyen erzes.
Tudom, hogy nem mondtam le rola, hiszen erte is teszem amit teszek, de az erzes megis olyan volt. Meg a nyelvezet is a hatarozatban. Lathatasi jogom van, de a szuloi jogaimat nem gyakorolhatom...

Es meg egy kis tuske...: a gyamugy azota is havonta tiszteletet teszi a szuleimnel, akik vallaltak a gyamsagot a csepp ember felett.
Most komolyan milyen ez?
Nalunk semmi gond nincs, a gyerek eltanulo, a megszokott kornyezeteben maradt, megis ellenorzik ha kell, ha nem.
Oda bezzeg az orrukat se dugjak be, ahol tenyleg gondok vannak, ahol a gyerekkel vagy nem foglalkoznak egyaltalan vagy utik-verik...

Mindegy, ezen is tultettuk magunkat.

Es aztan elindultam.
Minden meg volt beszelve talan tobbszor is mint eleg, de en igy is csak akkor voltam nyugodt, mikor mar a repulogepen ultem.
Mert onnan nagyot mar nem hibazhatok.

Nem tudom, hogy emlitettem-e mar, de a megerkezes es az azt koveto napok (azota is) olyanok, mintha hazaerkeztem volna. Mintha most kerultem volna a helyemre.
Ezt tovabb erositette bennem az is, hogy erkezes utan szinte azonnal munkaba allhattam.
Nem mondom, hogy ha gyerekkel egyutt jottem volna, akkor is ilyen egyszeru lett volna, de tapasztalataim alapjan azt kell mondjam, hogy tul nagy problema az sem lett volna.

Azota is jol erzem magam itt, kisebb kellemetlensegektol eltekintve, lasd: net, de mindenre van megoldas, csak neki kell fogni es alaposan korul kell jarni a problemat.

Pedig itt is vannak tuntetesek, mert itt sem tetszik minden az embereknek.
Megis, itt valahogy elhetobb az elet.
A fizetesbol meg lehet elni, meg a minimalberbol is (nem luxuskorulmenyek kozt, de ehen semmikepp sem lehet halni), az emberek lazabbak, nyugodtabbak, raerosebbek (mondjuk ez a net szempontjabol nem volt eppen pozitiv), mosolygosabbak.
Azt hiszem ezt teszi a biztonsag, a kiszamithatosag.
Es ez nekem nagyon bejon. :)

Igy allok most, a valtoztatas jogat fenntartom, de a vilag szamomra itt majdnem kerek.
A teljesseghez termeszetesen azert meg kellene, hogy itt legyen velem a fiam, hogy barmikor atolelhessem, megpuszilhassam, erezhessem a kozelseget.

A folytatast meg majd meglatjuk.

Egy biztos (es most jol lebuktatom magam :D ), a 2012-es ev a Sarkany eve lesz, ami az en evem, es bizom benne (mert mostmar ilyen bator vagyok, hogy bizni is merek :D ), hogy valoban az en evem lesz, minden teren.


Kivanok minden kedves Olvasomnak, Baratomnak Nagyon Boldog Uj Evet, legyen az en evem Mindannyionke, remelem szerencset hozok Nektek. ;)

A hetfeju Sarkany het boldog mosolya legyen Veletek! /Vavyan Fable/

2011. december 29., csütörtök

Jotanacsok


Bar sanszos, hogy ezek a tanacsok pont ahhoz a reteghez szolnak, akik nem neteznek, viszont esz nelkul jonnek ki ide, hogy aztan itt ne sikeruljon nekik semmi es csak meg kilatastalanabb helyzetbe sodorjak magukat.
De aki hallja adja at, ha csak egy ember felkeszultebben jon ki, mar megerte.
Az en lelkiismeretem meg tiszta, mert en szoltam...

Mivel egy orangyal szerepben tetszelgo emberrel (ez nem az uncsiteso) lakok egy fedel alatt (egyelore), igy eleg nagy ralatasom van a hozzam hasonlo hamuba sult pogacsas szerencsevitezek sorsara.

Viszont van par baromi nagy kulonbseg koztem es a legtobb "disszidens" kozott.

En nem egy filler nelkul erkeztem.
Volt hova mennem.
Ugy ereztem beszelem annyira a nyelvet, hogy elobb-utobb egyedul is boldoguljak.
Otthon pedig "rendet" hagytam magam utan.

A fenti tulajdonsagok nelkul meg sem fordult volna a fejemben a kulfoldi munkavallalas.
De ezzel ugy tunik kozel egyedul vagyok.

Neha csak pislogok, mert lelegzet fennakad, szo megszegik hazigazdam egyik-masik partfogoltjanak sorsa hallatan.
Egyszeruen hihetetlen milyen felelotlenul viselkednek egyesek, amikor ugy dontenek, hogy maguk mogott hagyjak kis hazankat.
En elhiszem, hiszen volt benne reszem, hogy a helyzet otthon egyre rosszabb.

De sokkal rosszabb egy idegen orszagban, ahol semmivel nem vagy tisztaban, nem beszeled a nyelvet, es megerkezes utan ott allsz kvazi pucer picsaval (ures zsebbel), mert azt se tudod merre tovabb.
(Hacsak nem botlasz egy cimeres okorbe okleveles orangyalba, aki onkent es dalolva segit, ha kered, ha nem.)
Es tudjatok mi az ami meg ennel is rosszabb?
Hogy ezt meg tudjak uberelni.

Miutan valami csoda folytan (a faradhatatlan orangyal segitsegenek koszonhetoen :S ) talalnak egy kozel normalis melot, azonnal verszemet kapnak, es egy-ket honap utan a semmire kihozzak az egesz csaladot.
Es egyutt nyomorognak tovabb. Meg kilincselnek a segelyekert, amit vagy megkapnak, vagy nem. (mostansag inkabb nem) 
Mintha mi se tortent volna. Csak a diszlet valtozott.
Hogy ennek mi ertelme, talan meg ok sem tudjak.

Aki ismer, az tudja (aki csak a blogon keresztul, az maximum sejti :D ), hogy nem vagyok egy rosszindulatu ember, de ezeknek az embereknek en legszivesebben a szemebe mondanam, hogy vazze te huzzal haza, de baromi gyorsan, felesleges meg neked is itt rontani a magyarok megiteleset, elintezik azt otthonrol is.


Szoval akkor a jotanacsok.

Ha ugy dont valaki, hogy kulfoldon probalkozik, az gondolkodjon el jol.
Amennyiben sziklaszilard az elhatarozas, akkor eloszor is alaposan nezzen utana a dolgoknak.

Hogy megy a szobaberles, munkakereses, biztositas intezese, ilyenek. Egyaltalan milyen lehetosegei vannak, van-e  kereslet a szaktudasara es azt hogyan tudja kamatoztatni.
Nem mindenkinek van olyan "szerencseje", hogy egy orangyalba botlik, aki mindent elintez helyette.
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jon jol a segitseg, de jobb, ha az olyan formaban tortenik, ami menetkozben felkeszit az onallo ugyintezesre, nem pedig fuggosegben tart, hogy "majd a fiX Y elintezi, oszt jol van".)

Legalabb alapfokon meg kene tanulni az adott orszag nyelvet, mert baromi kellemetlen, ha csak nez valaki a fonokre, de egy szavat sem erti, hiaba tudna egyebkent, hogy mit kell csinalni.

Nyelvtudas nelkul jo ha van egy ismeros, aki segiteni tud a kezdeti lepesekben, a kacifantosabb dolgokban.
De amondo volnek, hogy nyelvtudas nelkul inkabb meg se probaljuk, mert bar elnezik eme hianyossagunkat, azert jobb szeretik, ha nem kell velunk rogtonzott activity-t jatszani.
Most szolok, hogy a szotargep nem egyenlo a nyelvtudassal.

Legyen a zsebunkben legalabb egy honapra valo penz.
Meg ha olyan mazlistak is vagyunk, hogy ismeroshoz jovunk, azert tud nemi biztonsagerzetet nyujtani, hogy nem vagyunk teljesen masokra utalva. Es sosem tudni mikor jon jol.

Nem tudom elegszer hangsulyozni, hogy idekint sem kolbaszbol van a kerites, meg ha bizonyos dolgok konnyebben is mennek (mehetnek), mint otthon.
Ergo, az otthon felhalmozott adossagok elol nem eleg idemenekulni, es szinte biztos, hogy nem egyik honaprol a masikra kerulunk olyan helyzetbe, hogy nyugodt szivvel kihozhassuk az egesz csaladot.
Mint mindenhol mashol, itt is meg kell alapozni hozza a dolgokat.
Addig meg ki kell birni. (Vagy otthon kell maradni es ezt most nem bantasbol mondom. Egyszeruen csak nem valo mindenkinek a kulfoldi let.)

En egy evet adtam magamnak erre a felkeszulesre, de lehet, hogy ketto is lesz belole, mert bar az egyedulallo szuloket itt minden lehetseges modon segitik, tamogatjak, en nem a benefitekre akarok varni, abbol boven eleg volt otthon.
Tehat ha eljon az ideje, hogy kihozom a gyereket, a biztosra akarom kihozni, hogy lassa, maskent is lehet elni. Emberhez meltobban.
Epp eleg megrazkodtatas lesz neki az uj kornyezet, minek meg nyomorgassal is tetezni?

Egy szo mint szaz, amig csak magunkert vagyunk felelosek, addig meg a legnagyobb gond is megoldhato, kibojtolheto.
De nagyon gondoljuk meg, hogy szukseges-e meg a kezdet kezdeten magunkkal rangatni a csaladot a bizonytalanra.

2011. december 25., vasárnap

The city I live in...




Vagyis a varos ahol elek... de eloszor is  megigerem, hogy tobbet nem igergetek, se uj bejegyzest, sem mast, mert utalom, ha nem tudom betartani.
Magyarazkodni, mentegetozni nem fogok, mert semmi ertelme, a vegeredmeny szempontjabol tok mindegy miert nem tudtam postolni.


Es akkor most terjunk vissza a varoshoz.

A varos becsuletes neve Preston, kb akkora, mint a szulovarosom (eleg nagy), es arrol nevezetes, azon kivul, hogy Lancashire megyeszekhelye, hogy itt el R2D2!
Na jo, nem a kis plehdoboz, hanem a szinesz, aki anno a Star Wars filmek alatt belebujt a plehdobozba es ugy hivjak, hogy Kenny Baker.

Hogy ez mit jelent nekem, aki a Csillagok Haborujan nott fel? Reszletezzem, vagy elhiszitek, hogy odaig vagyok ettol az informaciotol meg vissza? :D

Remelem egyszer en is osszefutok vele vagy legalabb a nagy fekete autojaval, aminek most juszt se jut eszembe a pontos megnevezese. :D

Kellemesen nyugodt varos (uncsiteso szerint neha tulsagosan is), eltekintve az olykor hangos szomszedoktol, amik nekunk mar nincsenek, de hat garancia semmire sincs.
Azert szerintem aki szorakozni akar, az itt is talal kedvere valot. Vagy ha nagyon nem, akkor atugrik Manchesterbe. 
Nekem pl, aki affele kocsmaba beulos, beszelgetos tipus vagyok,  olyan, mintha hazajottem volna.
Egyebkent tobb szempontbol is ugy erzem, mintha hazajottem volna, mintha most kerultem volna igazan a helyemre.
Amint azt az otthon maradtaknak mar meg is irtam, honvagyam egyaltalan nincs, csak a gyerek, a csalad, a baratok hianyoznak. De ugy gondolom, hogy ez termeszetes.

Az otletszeruen elszort hatalmas, gyonyoru parkokban meg esoben is nagyszeru setafikalni, persze csak ha akad ra idom. Azert majd igyekszem szakitani, amint rendesen asszimilalodtam a kornyezetbe/hez. Barmilyen otthonosan erzem is magam, neha meg akadnak megingasaim.
Pl olyankor, mikor valaki nagyon tajszolassal beszel es en csak minden masodik-harmadik szavat ertem... ha ertem egyaltalan. (Volt mar, hogy egy budos szot sem ertettem, de aztan kiderult, hogy az az illeto erosen skot volt, azt meg aztan kulon muveszet megerteni. Erre o is rajott es nem szarakodott velem tovabb. :D )

Az angolok, marmint az echte angolok meglepoen kedvesek, egyaltalan nem olyan ridegek es kimertek, mint ahogy egyik-masik filmben abrazoljak oket. 
Total ismeretlenul is szeles mosollyal koszonnek rad, es szivesen elkokettalnak veled, mindegy, hogy akkor latnak eloszor es utoljara.
Itt meg a buszrol is ugy szallsz le, hogy megkoszonod szepen a fuvart es bye-t vagy cheers-t rebegsz bucsuzoul.
Es a buszsofortol kezdve a bolti eladon keresztul az utcazeneszig mindenki love-nak (kedvesem) szolit.

Ha kivancsiak vagytok meg valamire, kerdezzetek nyugodtan, most inkabb atadom a terepet a kepeknek, bar nem sikerultek olyan jol, mint remeltem, mert hiaba az okostelefon ha az ido eppen nem a legkellemesebb (esik es fuj, ami itt ugye nem meglepo), es a csucsforgalom miatt nemileg zotyogosebb az ut, mint altalaban.

Megyek a varosba, kilatas a busz emeleterol, elottunk csucsforgalom. (utanunk is :D )



A Plungington. Ez egy tipikus baromi hosszu angliai utca, regebben ennek a kozeleben laktunk. A kep meg mindig a buszbol keszult, azert ilyen vizes-paras.



Ez itt a UCLAN, a lancashire-i egyetem epuletei ket oldalt, kar, hogy a paratol nem nagyon latszik, sorry.



City Centre, avagy a varoskozpont, unnepileg kivilagitva, emberaradattal. Amugy kicsit rohehjes, mert a varoskozpont inkabb van a varos szelen, mint a kozpontban. :D



Foter. Kozeppontban a konyvtarral es a varos karacsonyfajaval, unnepi diszkivilagitasban.
Igen, ez az a konyvtar, ahova jarni szoktam.



Konyvtar-foter kombo mas szogbol.



Itt mar a buszmegallotol setalok hazafele... kozben meg lesifotokat keszitettem a kornyek kivilagitasarol. :D


Ugyanaz a haz a kerti fenyaradattal egyutt.



Mar majdnem otthon.

Amugy nekunk is van vilagitasunk, keszultem is kepet csinalni rola, de pont nem volt felkapcsolva mikor vegul hazaertem, ugyhogy mara ennyi.


Ezuton is kivanok Mindenkinek Bekes Boldog Karacsonyt!

2011. december 22., csütörtök

Kiskaracsony, nagykaracsony...

Bocsesz, de most nem fogok az ekezetekkel szoszolni, mert korankeles lesz. Holnap ugyanis csak fel napot fogunk dolgozni, azt is delelott.

Hat kerem, a karacsonynak itt megadjak a modjat, meg a munkahelyen is.

Kb egy hete a ceg megajandekozta meg az agency-s dolgozokat is, mindenki kapott egy a ceg logojaval ellatott ugynevezett fleece-t, ami egyfajta polar zipzaros pulcsi, es olyan finom meleg, hogy gyakran az is eleg az utcara (ma 10 fok volt), plusz egy par ujj nelkuli kesztyut.
Persze ez munkaruha, de nem a ket filleres fajtabol.

Ma pedig unnepi "vacsora" volt odabent, bufe formajaban (hasonloan, mint Halloweenkor), mindez megfejelve egy gratisz egy oras szunettel (hogy legyen idonk emeszteni :D ).
Alapban egyebkent ket 15 perces meg egy fel oras szunetunk van munka kozben.

Itt nagy hagyomanya van a karacsonyi lapoknak, ment is az osztogatas ezerrel, en is megirtam eletem elso tizensok card-jat es olyan jo volt latni, hogy meg az egyebkent kisse morcos Craig super is szelesen mosolyogva koszoni meg.

Holnap a szigoru szabalyokon is lazitanak egy kicsit, dress down day lesz, amikor is a gyaszos egyenfeketet itthon hagyhatjuk es mindenki olyan ruhaban megy, amilyenben akar, csak a Hi Vis meg a safety shoes kotelezo, de az nem is baj, mert nem egyszer vedte mar meg a labamat mikor veletlenul a ladak utjaban felejtettem oket... :D

Mivel holnap csak delig dolgozunk, utana a nyakunkba vesszuk a varost, mert akad meg par beszereznivalo, de aztan uj bejegyzessel jelentkezem, amiben kicsit reszletesebb leirast is adok a varosrol, ahol elek, mert meger egy miset.
Remenyeim szerint kepek is keszulnek majd, de ezt nem igerem biztosra.

Most pedig megyek aludni. Jo ejt! :D

2011. december 21., szerda

Szóval a net...

A netes kálvária vége az lett, hogy besokalltam és megoldottam a magam sorsát (aztán közvetve a többiekét is), a Virgin Media pedig bekaphatja.

Persze a kialakult helyzetről csak részben tehet a fent nevezett netszolgáltató.
A másik része a mi sarunk.
Az enyém annyiban, hogy a többiek nagy atyáskodása elfeledtette velem az egyik nagy leckét, amibe az élet párszor már beledörgölte az orromat. Remélem most utoljára.
Nevezetesen: ne hagyatkozz másokra.

Már a házasságom alatt megtanultam, hogy valójában csak magamra számíthatok, és ha valamit meg kell oldani, az csak akkor lesz rendben, ha én elintézem.
Mivel most megint egy Pató Pál habitusú egyénnel kerültem egy fedél alá, óhatatlanul fel kellett elevenítenem ezt a leckét, különben még jövő ilyenkor se lenne netem.
Innen is látszik, hogy hinni csak a templomban szokás, ott is csak az első sorban és kizárólag istenben.

Ezen kívül pedig csak magunkban.

Én azt hittem, hogy egy régóta itt élő ember már jobban tudja mit csinál.
Nos, nem tudta jobban, viszont kifogásokat nagyon tehetségesen tud gyártani.
Ennek következtében már a VM első látogatása is jelentős késéssel tortent a koltozésunkhoz képest.

Persze értem én, hogy baromi macerás az élőszereplős ugyfélszolgálat helyett telefonon időpontot egyeztetni úgy, hogy a nevezett telefonos customer service csak vonalas telefonról ingyenes.
Mobilról úgy lecuppan 10£, hogy érdemben még semmit nem intéztél, mert addig, a szigorú adatvédelem miatt már hatvanszor mondtad tollba az addigi és új cimedet, a szerződésszámot, a titkos jelszót, de még a titkos kézfogást is el kellett mesélned folyamatában.
De mint tudjuk, nem akarásnak nyögés a vége.

Az első látogatónk, a ráérős angol sztereotípiára rácáfolva, rögtön 8 után pár perccel kért bebocsáttatást kis hajlékunkba.

A délutáni shift fáradalmait még javában pihenő, enyhén gyűrött házigazdám szélesen mosolygó pockot kapott az arcába, és a folytatás is legalább ilyen jo hangulatú volt.
Sajnos aztán a kedves pocok azt is mosolyogva közölte, hogy aznap ebből már nem lesz semmi, mert nincs a lakásba bevezetve az ehhez szükséges tyúkbél, neki pedig ahhoz megfelelő szakikat kell igényelnie, az meg nem két perc.
Így aztán a pocok dolgavégezetlenül távozott, majd jelentkezünk felkiáltással.

Két hét múlva mi kiáltottunk fel, mikor második látogatónk bekopogott, körülnézett, majd elhűlten közölte, hogy de hát itt nincs kábel...
Kértük, hogy mondjon valami újat...
Emberünk telefonra kapott, aminek végeztével sűrű elnézést kért, mert hibáztak, majd értesitenek minket a fejleményekről, délután.
Felvilágositottuk, hogy a délután az nem nyerő, mert dolgozunk, es ezt nem bánnánk, ha megjegyeznék.

Ez neki talán még sikerült, mert még déli 12 előtt megjelent az ajtónk előtt a főnöke (mielőtt azt gondolnátok, hogy jaaaj, ez milyen kedves, elmondanám, hogy a gazemberek minden személyes kiszállásért – eredménytől függetlenül – úgy legombolnak 40£-ot a számládról, mint a pinty.) és előadta, hogy az első embere (a pocok) mindent jól csinált, csak valami másik kétbalkezes illetékes nem olvasta át rendesen az általa lekörmölt dokumentációt.

Mit ne mondjak, a mosolyunk ekkor már nem volt egészen őszinte.

És akkor mégis mikor fognak intézkedni a netünk ügyében? - kérdeztük.
A válasz: kb két hét, mert nagyon elfoglaltak a szakik.
Mit volt mit tenni, elfogadtuk a választ, de biztos ami ziher alapon a főnök úrnak is a szájába rágtuk, hogy csak délelőtt vagyunk fogadóképesek.

Na mit tippeltek, mikorra kaptuk a kovetkező időpontot?
Naná, hogy délutánra.

Mármost mitévők legyunk?

Mert net az kéne...

De ha most felhivjuk a customer service-t új időpontért, az újabb 10-20 £ (ez kb a net előfizetési díja, amit ekkorra már többszörösen túlhaladtunk költségekben), plusz tolódik a dátum.

Végül úgy döntöttünk, hogy én veszek ki szabadságot.

Hát kívánom a VM-nek, hogy azt a netet használja sokat, amit nekünk aznap bekötöttek.

Még ha egyáltalán megjelentek volna a helyszinen... akkor tuti el nem mennek addig, mig netünk nincs, mert nem hagytam volna magam ismét palira venni.
Jobb hiján másnap szedtem le a keresztvizet a szerződéskötős irodájukban lébecoló ügyfelesekről, akik korábban elhajtottak minket a fenebe, mondván, ők ilyesmivel nem foglalkoznak, hívjuk a customer service-t.

Ezúttal ők hívták a customer service-t meghozzá önként és dalolva, mert közöltem velük, hogy mi nem hívjuk fel többet a CS-s, mert lassan a gatyánk ramegy, holott ők a faszkalapok. (ok, ez nem szóról szóra igy hangzott el, de az értelme ez volt), tehát ideje hogy csináljanak valamit érdemben.

Rövid érdeklődés után arra jutottak, hogy a cég még valami engedélyre vár a council-tól, mert az utat is meg kell bontani a kábelezéshez.

Hogy ezt hogy nem tudták mielőtt kiküldték a levelet, vesszek meg ha értem.

Hát megköszöntem szépen, hogy potyára kivettem egy napot, ráadásul meg a túlórázásról is lemaradtam az ő faszságuk miatt, és ne tereljen itt nekem egyikük sem, mert nem most jöttem a falvédőről, és egy kicseszett voicemail-t sem kaptunk a kiszállás elmaradásáról.
Ezeknek is a szájába rágtam, hogy délután dolgozunk, úgyhogy nagyon bírnánk értékelni, hogyha a kilátásba helyezett látogatásukat ennek értelmében délelőttre időzitenék, mert nincs több elpocsékolni való szabadságom.
És nem vazze, nem fingers crossed, hanem kijöttök és megcsináljátok végre, elvégre azért hívnak benneteket szolgáltatónak, mi meg ezért fizetünk.

Ezek után el tudjátok képzelni azt az idegbajt, amikor a következő időpont is delutánra szólt?

És akkor nálam elszakadt a cérna, hiszen a karácsonyt ha virtuálisan is, de a gyerekkel terveztem tolteni.
Úgyhogy egy átbőgött éjszaka, egy étvágytalan nap és egy átkisértett műszak után harmadnap bebuszoztam a belvárosba, bementem a Three-hez, és “vettem” egy előfizetéses okostelefont, korlátlan internet eléréssel, aki tud wi-fi hotspot lenni és még skype-olni is lehet vele, igaz csak videohivás nélkül.

Mindezt havi 27 £-ért teszi nekem úgy, hogy mellette 5000 sms-t is küldhetek (csak még nem tudom kinek :D ) és a Three-s hálózatban 5000 percet beszélhetek (a más hálózatos tarifát még nem néztem meg :D )

Új legjobb barátom Samsung Galaxy Ace névre hallgat és igen nagy becsben van tartva, hiszen a szép új lapos is tőle kapja a delejt.

u.i.: bocs az elmaradt ekezetekert, de oltari babra munka potolni az angol billentyuzet hianyossagait. :D


2011. december 20., kedd

Mai nagyon gyors



Haliho Mindenkinek!

Nagyon gyors azert, mert lassan mar keszulodnom kell munkaba, meg meg ennem is kene... :)
De nem birtam ki, hogy ne ujsagoljam el azon melegeben:

Itthonrol netezek, sajat vadi uj laptoprol, ugyhogy innentol reszkessetek, mert bepotolom a lassan ket havi elmaradast.

Ha nem sietnek ennyire, akkor most keresnek egy pezsgozos, unneplos, tuzijatekos kepet es ugy beraknam ide, mint a huzat.

Mondjuk ahogy magamat, meg a netfuggosegemet ismerem, konnyen meglehet, hogy nem ez lesz a mai egyetlen bejegyzes, hiszen meselnivalo akad boven, foleg igy karacsony tajekan.
De nem igergetek felelotlenul, mert az is konnyen meglehet, hogy nagy bagoly leven a kovetkezo bejegyzes atcsuszik holnapra.

Addig is legyetek jok, ja es innen is uzenem azoknak, akiket illet, hogy tamadhatnak ram lesbol skype-on :D



2011. december 10., szombat

A heten (is) tortent

Bizony-bizony, nagynehezen, de meg ebben az aldatlan-nettelen helyzetben is sikerult utolernem magam.

A nettelensegrol majd akkor irok, ha mar pontot tettunk a vegere.
Elozetesben csak annyit, amennyit az unokatesom is kozzetett a FB oldalan (baromira irigylem a mobilnetjet, meg az okostelefonjat): nem hittem volna, hogy van, ami itt szarabbul mukodik, mint odahaza.

Net hijan telefonon tartom a kapcsolatot az otthoniakkal (nagy szavak, de leginkabb az en draga orias Torpemmel), koszonet az O2 15 fontos feltoltest 100 ingyen otthoni perccel honoralo Your Country csomagjanak.
Hogy mennyire igaza volt Einsteinnek, mikor azt mondta minden relativ, azt most erzem csak igazan.
Mert mas kimondani-leirni a 100 percet, es baromira mas egy honapra beosztani.
De hat egyelore ez van, ezt kell szeretni.

Mar azt is ertem, hogy az angolok miert beszelnek annyit az idojarasrol.
Most, hogy itt is zordabbra fordult az ido, mi is gyakran ejtunk szot rola, pedig nem is vagyunk angolok.
Ami fura, itt telen nem ho esik, hanem jeg.
Nem egyszer ebredtem a heten sorozattuzre, ahogy a lencsenyi darabok vigan kopogtak az ablakon, auton, kukan.
Meg jo, hogy nem fagyott le, kulonben megnezhettuk volna magunkat.
Ami azt illeti, a szel is takarekra tehetne magat, mert neha komoly problemat okoz megallni a ket labamon, pedig nem most tanultam jarni. :D

A munkahelyen mondhatni minden OK.
Tegnapelott en voltam a tesztalany, aminek a tobbiek lehet, hogy nem fognak annyira orulni. (Mondtak is, hogy ha lehet, ne rohanjak annyira, mint szoktam :D)
Azt mertek, hogy egy ember kb mennyi garmentet szed ossze egy ora alatt, kozben pedig mennyi idot tolt el pl a tub-ok (lada, amibe a ruhakat pakoljuk) belt-hez (szalag, amire a ladakat pakoljuk) huzasaval, meg a kiurult kartondobozok lebombazasaval.
A teamleader feljott pickingre es rovid tanakodas utan ram esett a valasztasa (azt hiszem ebben az is szerepet jatszott, hogy velem egyszerubb kommunikalnia).
Ehhez persze tudni kell, hogy en egy maximalista okor vagyok, aki rendszeresen kesobb megy ki szunetre, mert "meg ezt az ordert befejezem".
A tobbiek mar csak nevetnek, mikor szunetbol visszateroben engem meg ott talalnak (a csapat ket turnusban szunetezik), en meg csak annyit mondok "tudom-tudom, szunet".

A tesztelesnek az lett az eredmenye, hogy tegnap (pentek) a supervisor felrehivott shift elejen es kulon dicseretben reszesitett, miszerint az elmult 3 napban nagyon szepen teljesitettem (ezek szerint raneztek a teszteles elotti napokra is, hatha csak a teszteles miatt huztam bele :D ), nagyon jo a tempom, es tudja, hogy ez nem "rocket science", de akkor is igy tovabb. (Igen, ez a Gary nevezetu super volt, a masik Craig, aki nemileg visszafogottabb.)
Majdnem valaszoltam is neki, hogy en meg nem vagyok "rocket scientist", ugyhogy no problem, de aztan csak megkoszontem szepen a meltato szavakat es hogy teljesen OK vagyok a picking-en.
Azt hiszem ez az IT itt (vagy csak nala, vagy nagy altalanossagban) tul van misztifikalva.
Szerintem nem egy nagy durranas, ha en meg tudtam tanulni, akkor barki. Csak nem kell tole megijedni.

Mikor meseltem uncsitesonak a dicseretet o is megdicsert, majd felrohogott, hogy most hogy mindketten "elmunkasok" lettunk a cegnel mar csak azt varja mikor kerdezik meg, hogy nincs-e meg egy-ket rokona otthon, aki kijonne dolgozni. :D

A heten jott a Mikulas is, amirol en jo szokasom szerint elfelejtkeztem (valahogy nem mennek nekem ezek az unnepek, sose mentek, valszeg nem itt fogok megtanulni odafigyelni rajuk), de a lakotarsaim nem, aminek kovetkezteben par napja kifejezetten sokat nassolok. Meg szerencse, hogy en az atlagtol elteroen nem hizasnak indultam idekint, hanem fogyasnak. :D
Azert igyekeztem potolni a feledekenysegemet, es en meg vettem mindenfele karacsonyi biszbasszt, es mire hazajottek a tobbiek, szepen feldiszitettem a lakast.
Ugyis ideje volt mar kicsit felvenni a lepest az oslakosokkal, akiknel gyakran mar teljes diszkivilagitas van, sot telibe diszitett karacsonyfa. Mert ok igy szoktak. A december naluk errol szol.
Nem feltetlenul rossz szokas, azt is mondhatnam, hogy tetszik, ha itt-ott nem vinnek tulzasba.
De az meg legyen az o bajuk. :D

Na azt hiszem - a netes idegbajon kivul - nagyjabol mindenrol szot ejtettem, ugyhogy most el is harapom a meset.
Utolag is boldog Mikit mindenkinek.

Es mivel a remeny hal meg utoljara, remelem legkozelebb mar otthonrol jelentkezhetek... meg sajat laptoprol, ami mar tervbe van veve. :D


2011. december 3., szombat

Osszefoglalo 4.

Avagy lehull a lepel.

Hogy milyen lepel?
Hat amit magamra oltottem, hogy szepen beleolvadjak a kornyezetembe, mint mindig.

Ha egy mod van ra, szeretem ha az alapjan "itelnek meg", ahogyan dolgozok, nem pedig az eddig megszerzett papirjaim tukreben.
Es ha egy melohoz nem kell papirt viritanom, akkor minek reklamozzam?

Eros a gyanum, hogy a szobeszedtol eltekintve a supervisorok jo ideig szentul meg voltak gyozodve arrol, hogy nemigen beszelem jobban az angolt, mint a lengyel bagazs.
Aztan megjelentek az elso toresek a jegen.

Peldaul rovid eletu legendasagom kapcsan.
Meg eligazitasokkor, mikor nem kellett ketszer (haromszor-negyszer-otszor) elismetelni az utasitast.
Legkesobb pedig egy muszak vegi ellenorzes soran, mikor a lengyel kollegak, mar amelyik eppen nem huzott nyulcipot a supervisor kozeledtere (piszkosul tartanak tole, pedig meg nem evett embert), csak neztek ra bamban, de a hozzank intezett kerdesre egyedul en tudtam valaszolni.
Aznap Your Highness (Ofelsege, igy is hivjak a hata mogott) mar mosolyogva irta ala a timesheet-emet (ez egyfajta jelenleti iv) es meg egy thank you-val is megtoldotta.

Aztan, mar nem emlekszem pontosan melyik nap, unokatesom egy neki kisebb bosszusagot okozo IT problemaval tamadott le a kantinban.
En adtam egy tippet a problema okaval kapcsolatban, majd a szunet vegeztevel szepen mentem vissza dolgozni.
Epp egy bazi nagy megrendeleshez szedtem ossze a cuccokat, ergo nyakig izzadtan kotortam egy dobozban, mikor is Ofelsege, lengyel fegyverhordozoja a Teamleader tarsasagaban, tiszteletet tette a pickingen ( ez a konkret munkateruletem, ha meg nem emlitettem volna), kiadott par utasitast, aztan hozzam fordult, rammosolygott (vesszek meg, de eseteben ez jobban hasonlit egy vicsoritasra), es mindenki szamara jol hallhatoan igy szolt:

-So you are an IT person. (Ez kb annyit jelent, hogy "szoval te ertesz az IT-hez")

Gondolatban jol seggberugtam az uncsitesot, mert sokat jar a szaja.
Kifele ez nagyjabol igy hangzott (Lustanyu rulez!):

-Well yes, kinda... (Hat, valami olyasmi...)

Ami azt illeti, elegge zavarban voltam, ezert kb. reflexszeruen igyekeztem kisebbiteni "erdemeimet", es megjegyeztem, hogy inkabb csak halozatokkal foglalkoztam, mire o kifejezte sajnalatat, amiert ilyen meltatlan helyzetben vagyok kenytelen dolgozni (legalabbis az o - meg az atlag angolok - mercejevel merve, mert en koszonom jol vagyok), ami kb igy hangzott:

-... and you working here, picking garments... (es itt szeded ossze a ruhakat...)

Mit lehet erre mondani egy olyan embernek, aki elkepzelni sem tudja, hogy ez nekem az otthoni helyzethez kepest maga a kanaan?
Halvanyan elmosolyodtam hat, vallat vontam es kozoltem, hogy messze jobb, mint a semmi.

Ofelsege (egyebkent Gary-nek hivjak) erre elovette az oszintebbik, kevesbe vicsorszeru mosolyat es megjegyezte, hogy egy IT-sre barmikor szukseg lehet a raktarban...

Hat ennyit a beolvadasrol.

Kovetkezo szunetben szemtol-szembe is letoltam az uncsitesot, de o azzal vedekezett, hogy konnyen meglehet, hogy akar ket het mulva meg meg is fogom neki koszonni a fecsegest.
Na erre varrjatok gombot.

Mindenesetre rakerdeztem, hogy hogyan kerultem egyaltalan szoba.
O pedig eloadta, hogy az en tippemet a problema okarol szinte azon melegeben megosztotta a supervisorral, aki dobbenten kerdezte, hogy ugyan honnan tudom en ezt.
Erre uncsiteso elmondta, hogy tanultam IT-t, Gary bolintott, tovabbhaladt, majd foldbegyokerezett (valszeg ekkor esett le neki mit is hallott) es visszakerdezett, hogy akkor mit keresek en itt.
(Anno egyebkent o jart kozben az erdekemben, anelkul, hogy barmit tudott volna rolam, ugyhogy orok halam uldozi :D )

Mint mar nem egyszer szembesultem vele, itt oltari meglepo, ha valaki nem a vegzettsegenek megfelelo munkakorben dolgozik, hanem mondhatni joval alatta.
Es fel nem foghatjak, hogy ennek en meg orulni is tudok.

Annak mar kevesbe, ha a papiron szereplo, de a munka szempontjabol halal lenyegtelen tudasom miatt mas szemmel neznek ram.
Sot, ha egyaltalan mas szemmel neznek ram, barmi miatt.
Termeszetesen ha mar bizonyitottam es kierdemeltem az elismerest, az mas.

De addig jobb szeretek beleolvadni a kornyezetembe es ugy tenni, mintha kettoig se tudnek szamolni.

2011. november 30., szerda

Osszefoglalo 3.

Avagy a legenda en vagyok, nem pedig Will Smith. :D

Talan meg emlekeztek az overtime-os bejegyzesemre, amikor is sikerult a morning shift-tel egyutt huzni az igat jo penzert.

Na kerem ez a ket napos kalandom mondhatni hiresse tett a melohelyen.

Mint utolag kiderult, olyan jo az angolom, hogy az a szobeszed kezdte jarni a morning shiftesek kozott, akik javareszt angolok, hogy az afternoon shiftben egy angoltanarno dolgozik...
Es ezen ok nagyon ki voltak akadva, mert mifele hulyeseg, hogy egy ilyen tanult ember egy raktarban dolgozik egy tanari fizetes toredekeert.

Hazinenim, aki egyebkent az unokatestverem, mar ezelott is meglepett egy sztorival, szinten a morning shiftes kirandulasombol kifolyolag, amikor is sikeresen az o haverjat kerdeztem meg valamirol, es jol elbeszelgettunk azt kovetoen.
A kerdeses kollega aztan lelekszakadva rohant az uncsitesohoz, hogy kepzelje el, van meg egy magyar a pickingen (ez a raktaron belul a munkahelyem), es olyan aranyos amerikai akcentussal beszel, raadasul nagyon jol.

Uncsiteso szerenyen felvilagositotta, hogy igen tudja, mivel en pont az o rokona vagyok. A kedves uriember azota (is) szeles mosollyal fogad, es amikor csak teheti elbeszelget velem. :D

A legenda pedig nem sokkal ezutan kezdett el terjedni. :D
Kb ket hetig ringattak magukat ebben a tevhitben, amikor vegre ok is fel lettek vilagositva.

Mit ne mondjak, ez azert igazan hizelgo volt, hizott is a majam egy egesz kilot. :D

2011. november 28., hétfő

Osszefoglalo 2.

Legutobb a mokusoknal hagytam abba... ugyhogy most jojjon a rasszizmus. :D

Merthat az ittletnek, ahogy mar korabban is emlitettem, talan egy hozzaszolasban, vannak azert kellemetlenebb oldalai is.

A fent nevezett erzelem a munkahellyel fugg ossze, de csak reszben tehetnek ok rola.
Mert amugy tehetnenek ellene.

Egeszen pontosan a lengyelekrol van szo, akik a tortenelem szerint a barataink, es nem is igazan a segitokeszsegukkel van gondom.
Sokkal inkabb azzal, hogy (tisztelet a kivetelnek) eszuk agaban sincs megtanulni angolul.
Neha komolyan minden kepessegemet latba kell vetnem, hogy megertessem veluk mit szeretnek, mire vagyok kivancsi, etc. Kesz activity...
Az a baj, hogy szinte minden munkahelyen van legalabb egy lengyel, aki aztan hozza magaval a tobbit.
Sot, nem kell a sajat agency-mnel tovabb menni, ahol a fel iroda lengyel, es nana, hogy a sajat, angolul eppen csak nyokogo honfitarsaikat nyomjak be mindenhova.
Igy alakulhat ki olyan faramuci helyzet, hogy egy egesz muszak javareszt lengyelekbol all, akik aztan pont leszarjak, hogy elvetve azert akad a shift-ben mas nemzetisegu is, aki nem beszelni lengyel es esetleg jolesne neki, ha ertene mirol megy a fecsej korulotte.

A legszebb az egeszben, hogy amikor erre a melora jelentkeztem, a kezembe nyomtak egy pofas kis brosurat, amit at kellett olvasnom, aztan pedig valaszolnom kellett az utana feltett kerdesekre (irasban).
Namarmost ebben a kis paksametaban ott figyelt az a nem elhanyagolando informacio, hogy munkaidoben a beszed ANGOLUL tortenik, kulonben ejnye-bejnye.

Ehhez kepest elofordult, hogy egy nap lengyelul kaptuk meg a napi eligazitast... mert a teamleader is lengyel... (szerencsere a supervisor nem)
A bennfentesebb aztan felvilagositott, hogy ezt nyugodtan szova tehettuk volna (van egy masik magyar is a muszakban), mert ez diszkriminacio, es legkozelebb ne hagyjam magam/magunkat.

Mivel ezt akkor meg nem tudtam, igy felmentem a helyemre, mert annyit azert vakkantott meg bucsuzoul angolul a TL, hogy upstairs (a "please" itt is lemaradt), es megkerdeztem az egyik jobb angolos lengyel kolezsankat, hogy ugyan mi is az aznapi menetrend.

Nem tudom lehet-e erteni mi az en problemam.

Mindenesetre, basszus, en Angliaba jottem, a United Kingdomba, nem pedig a kibaszott Lengyelorszagba, ahol delutanonkent erzem magam.
Tehat en angolul szeretnek beszelni, nem pedig a lengyel karattyolast hallgatni agyverzesig.

En ugy gondolom, hogy ha egy orszag, ami nem a hazam, kerdes nelkul eselyt ad nekem egy emberhez meltobb eletre, akkor az a minimum, hogy megtanulok az engem befogado orszag nyelven rendesen kommunikalni.
Ok ellentetben ugy vannak vele, hogy ugyis talalnak mindenhol egy lengyelt, aki segit nekik.

Hat kerem tisztelettel, a kivetelek kivetelevel az osszes lengyel elmehet a jo budos francba!


Ez volt a duhonges helye, es vesszek meg olyan jolesett leirni.
Es most jojjon a feloldas.

Rajottem, hogy velem van a baj, mert en szeretek olyan lenni amilyen vagyok.
Egyszeruen elkovettem azt a hibat, amit mar oly sokszor, de azert mostanaban mar lenyegesen kevesebbszer.
Magambol indultam ki.
Abbol, hogy en mit tennek, hogyan viselkednek.
Es ez hiba.
Mert esetunkben nem magambol kell kiindulnom, hanem beloluk.
Abbol, hogy nekik ez igy tokeletes, es ok nem erzik bunkosagnak a kirekesztest, amit a sajat anyanyelvuk hasznalata jelent egy olyan kozossegben, ahol nem csak lengyelek vannak.
Nekik ez olyan termeszetes, mint nekem angolul beszelni egy masik magyarral, ha egy angol anyanyelvu is van a tarsasagban.

Ugyhogy ezt kovetoen probanapot tartottam.
Shift elejen koszontem mindenkinek, aztan nekilattam a munkanak.
Ha nem volt muszaj nem szoltam senkihez, ha kerdeztek valaszoltam, szunetben pedig a hazinenimmel voltam, mivel egy cegnel vagyunk, csak mas reszlegen.
Hajtos, de nyugodt nap volt. Bevalt. Rendszeresitettem.

A lengyelek meg elmehetnek oda, ahova en gondolom. :)

u.i.: a helyzet azota nemileg rendezodott, raero idonkben olykor intenziv magyar/lengyel nyelvorakat eszkozolunk, persze csak egy-ket kifejezes erejeig, mert en meg mindig inkabb Angilaban szeretem erezni magam. :D

2011. november 26., szombat

Osszefoglalo

Legalabbis valami affele, mert nem tudom, hogy mennyi fog beleferni. :)

Nos a nettelen idoszakban leginkabb koltoztunk es pakoltunk, meg termeszetesen dolgoztunk.
Kiutkoztek rajtam a rasszizmus jelei, de aztan napirendre tertem felette.
Aztan kiderult, hogy a munkahelyen legenda lett belolem, es az elkovetkezokben a lepel is lehullt.
Es sajnos azota is megvaltaskent varok a szent internetre, mert meg mindig csak a konyvtarbol tudok rosszalkodni.

Nem kell megijedni, a fentieket nem egy bazi nagy bejegyzesben fogom "kozolni", hanem tobb kisebb reszre fogom bontani, es szepen beallitom, hogy minden napra (masodik napra) jusson egy-egy bejegyzes egy ilyen nagy szunet utan.
(Aztan majd meglatjuk hogy mire lesz idom, amint azt mar emlitettem.)

Tehat eloszor is a koltozes.

Itt aztan nincs kecmec, ha koltozol, akkor azt hataridore kell lezavarni, mert alighogy az egyik garnitura kihuzza a labat a berlemenybol, mar ott tapos a sarkaban a masik.
Nekunk szombat delutan 2-ig kellett elhagyni a hajlekot.
Ennek fenyeben egyszemelyes eloorsunk mar csutortokon rendezkedett az uj hazikoban, mi pedig pentek delelott dobozoltunk a regiben, kozben az eloors buzgon fuvarozta a holmit.

Velem egyszeru volt a dolog, mivel egy es fel borondnyi cuccom csak egy kozepes meretu Primarkos szatyorral (itt: bag) gyarapodott.
Munkaba indulaskor erte a ketszemelyes csomagolobrigadunkat a meglepi, hogy aznap mar az uj hazban alszunk.
Igy is tortent, es szombaotn mar csak takaritani mentunk a regi helyre, meg valahogy transzportot szerezni a jokoraszor jokora szofanak.
Light-os idegbaj (nem en paraztam) utan estere minden megoldodott, sot kiderult, hogy az uj haz szamos elonye mellett (egoista alert: sajat szoba), nem vart meglepetest is tartogat szamunkra.

Kerem szepen, tessek megkapaszkodni:
Mokusunk van!
Pontosabban ketto, es jo ido eseten (ertsd: nem esik az eso) vidaman hancuroznak a szomszed kertjeben talalhato fajukon, na meg a mi kertunkben.
Ugyhogy a delelotti program megvan, oket szoktuk lesni, meg a haverjaikat.
A haverok tobbnyire macskak. Eddig harom kulonbozot lattunk es oltari vicces, ahogy a kis szurke gazemberek szemtelenul incselkednek veluk.
Termeszetesen elso dolgunk volt ragcsalnivalot beszerezni nekik, mert az a minimum, hogy a tenyerunkbol egyenek.

Bekoltozesunket a jopnep kiados tuzijatekkal unnepelte.
Ugyanis sikeresen kivalasztottuk a cihelodesre a Bonfire night-ot, ami szigoruan forditva tabortuz ej, azaz azt az egyetlen hetveget az egesz evben, amikor az angolok szabadon kielhetik piromaniajukat.
Hat kell ennel kedvesebb fogadtatas? :D

A kornyek egyebkent nyugodt, csendes, nem ugy mint a regi, ahol viszonylkag nagy volt az atmeno forgalom es baromi hangos a felso szomszed.
Ot neha emlegetjuk, felcitaljuk a hajnali orakban elkapott emlekezetes mondatokat, miszerint:
- Susan, you are the fucking problem! Go back to fucking Scotland!

Szemelyes megfigyeleseink szerint azonban szegeny Skocianak ehhez semmi koze, a problema valoban a lokott Susan volt, aki a legtobbszor csendben turte, hogy a pasija orditozzon vele es ellassa a bajat.
Hogy a veszekedesek utan azert volt csend, mert beletorodott, vagy mert korhazban apoltak, azt nem firtattuk.

Nos igen, itt is csak emberek elnek, itt is vannak hulyek.
De ez szamunkra mar csak emlek.

Reggelente pedig kavezas kozben szamoljuk meg, hogy hany darab hianyzik az elozo este kihelyezett mogyorokbol. :D

2011. november 19., szombat

Eletjel

Gondoltam jelzem, hogy meg elek es virulok, csak net ugyben vagyok kicsit bajban.

Jelenleg az itteni konyvtarbol rosszalkodok egy bejegyzes erejeig.
Annyit kellett csak tennem ezert, hogy beiratkoztam, ami teljesen ingyenes, a konyveket is ingyenesen lehet kolcsonozni, ami nagyon szuper, es a netet is hasznalhatom naponta 2 ora hosszaig ingyen, ami pedig fantasztikus, mert mar elvonasi tuneteim vannak.

Csak bejarni korulmenyes egy kicsit, mert kicsit messzebb koltoztunk a varoskozponttol, de szerencsere nagyon jo a buszkozlekedes.

Hat diohejban most ennyit, mert sajnos a csaladra is csak ez a ritkan 2 oram van  amig az uj lakasban is beizzitjak vegre a netet.

Amugy minden rendben, remelem hamarosan bovebben tudok jelentkezni.
Addig is minden jot Mindenkinek.

2011. november 4., péntek

Tanulj tino UK style



A minap latogatonk jott a raktarba.

Egy csupamosoly, talpig angol uriember keresett meg tobbek kozott engem is (igaz engem valaki jovoltabol nev szerint) es elkezdett meselni meg agitalni, aminek hatasara en egy kicsit pirultam - kicsit ertetlenkedtem, de vegul rabolintottam az ajanlatra o pedig elegedetten indult utjara.

Na most jo titokzatos voltam, mi?

Well, meg mindig meglepodom rajta, mikor eszembe jut, de kvazi megint "iskolapadba ulok" ugy ket het mulva. (Akkor leszek a cegnel egy honapja es ez a feltetele a tanulasnak.)

Ulni ugyan nem nagyon fogok, mert a raktari munka lesz a tananyag, de a helyi college-bol jonnek majd oktatni es vizsgaztatni. (Onnan jott a mosolygos ur is.)
Ezaltal papirom is lesz arrol, hogy en tudok raktarban dolgozni, es ezt mar referenciakent is hasznalhatom majd a jovoben.

Dolgozni termeszetesen enelkul is lehet, de ha egyszer a ceg allja az okitas anyagi reszet, akkor miert ne elnek vele.

Mutasson valaki otthon egy ceget, ahol onkent es dalolva vallaljak a dolgozok tovabbkepzeset. 
Raadasul en meg csak kolcsonzott munkaero vagyok, ugynevezett temporary vagy roviden csak temp.
A cegnek valamiert megis megeri. Meg a college-nak is. En meg hagyom magam. :D

Ez egyebkent - marmint maga a qualification - allitolag nem olyan nagy durranas (azt suttogtak, hogy a hulye is megcsinalja, en meg vagy elhiszem vagy nem), de valahol megis az, mert szo nelkul eselyt adnak a magamfele gyuttmentnek.
Es ez persze meg csak az elso lepcso, innen meg boven van felfele. En meg csak kapkodom a fejem, es alig hiszem el, hogy ez velem tortenik.

De azert meg ralepek erre a lepcsore, ra en. :D


Kozerdeku kozlemeny :D
Nem tudom mikor jelentkezem ujra, mert a hetvegen koltozunk, es nem tudni pontosan, hogy a net mikor koltozik utanunk. 
Remenyeim szerint a jovo hettol ujra itt rontom a levegot. 
Addig minden jot Mindenkinek es csodalatos hetveget.