Mi fán is terem az OKJ-s tanfolyam? (áfán, ha nagyon rosszmájú akarok lenni)
Az OKJ-s tanfolyam modulokból áll.
Van olyan modul, aminek igazából az égvilágon semmi értelme, csak valami nagyokos kötelezővé tette, mert szerinte ez vicces. Viszont elvesz abból a drága időből, amit az értelmes dolgok tanulására és gyakorlására fordíthatnánk.
Vannak olyanok, amikkel indokolatlanul sok időt töltünk el, szintén az érdemi tudás rovására.
Akad olyan is, amit én már általános iskolákban kötelezővé tennék és nem ilyen tanfolyamokon csinálnék belőle gyorstalpalót.
Jó példa erre az első napon megtartott elsősegély oktatás (reanimálásnál az első 4 perc a legkritikusabb, utána fújhatjuk... ezt egy életre megjegyeztem), valamint a tűzvédelmi/munkavédelmi előadás (elektromos tüzet és forró olajat nem oltunk vízzel vazze!)
Az OKJ-s vizsgára bocsátás feltétele a sikeres modulzáró tesztek összessége.
Ezzel nincs is semmi gond, ugyanis ezekben (nagyjából) azt a tudásanyagot kérik vissza, amit leadtak. Ergo: ha rendesen tanultál, akkor valszeg csont nélkül megvan az összes kisvizsga.
A záróvizsga már más tészta.
A záróvizsga három részből áll. (Nem, nem fej, tor, potroh)
Írásbeli, gyakorlati, szóbeli.
A gyakorlati vizsgával nincs sok gond, azt az anyagot ugyanis a képzést nyújtó központ, azon belül is az oktatók állítják össze és küldik fel láttamozásra, mivel a felhasználható géppark/felszerelés adott.
A szóbeli tételek sem érhetnek meglepetésként (bár anyázásra bőven tudnak okot szolgáltatni), mert az ugyan központi, de általában kiadják kidolgozásra, úgyhogy ha nem vagyunk nagyon lusták... értjük, ugye?
Na de az írásbeli!
Először is, amit a tanfolyamon tanultál, azt gyorsan felejtsd el, mert nem abból fogsz vizsgázni.
Komolyan!
Lehetsz te bármilyen felkészült, kaphattad a legropogósabb ismereteket... az írásbeli cuccot összeállító kontár minden várakozásodat alulmúlja.
Jobb esetben sejt valamit a témáról, de az tényleg csak sejtés szinten marad.
Rosszabb esetben még elképzelése sincs, mert nem ez a „szakterülete” , csak éppen ő ért rá, (és bassza meg, eszében sincs emiatt visszautasítani a felkérést), ennek megfelelően ezeréves tananyagokból ollózza össze a kérdéseket per has alapon!
Mi meg nézünk, mint a moziban és az anyázás/perc igen magas értéket vesz fel, mert pontosan tudjuk, hogy ettől még mi is különbül megcsináltuk volna.
Tippek és tanácsok írásbeli vizsgához:
1, Ne az utolsó pillanatban ess be a terembe. Szinte biztos, hogy így már csak a (pontosan megjelenő) vizsgabiztoshoz legközelebb eső helyet tudod elfoglalni, ezzel buktad az esetlegesen felmerülő puskázás lehetőségét.
2, Ha mégsem sikerült időben érkezni, akkor lehetőleg ne túl feltűnő felszerelésben pompázz, hiszen már így is eléggé magadra vontad a figyelmet. (Én téli bringás outfitben próbáltam helyresettenkedni... aki próbált már tépőzárat csendben kinyitni, az sejti milyen isteni volt lehántani magamról a bringáskesztyűt... a térdvédőt már meg sem kockáztattam, a sapkám beleakadt a fülbevalómba, aminek eredményeképpen iszonyatost zajt generáló fém tolltartómat bitangosan félrecsapott sapkában halásztam elő... a hólé pedig még a vizsga végén is disztingváltan csordolgált alólam)
3, Ne, ismétlem, NE nézz folyton a vizsgabiztosra!!! Enélkül is tutifix, hogy téged figyel!
4, Amennyire lehet, próbálj meg természetesen viselkedni, hátha megunja a szemmel tartást.
5, Arcodon ne látsszon a kapott kérdések fölötti rököny, mert a szóbelin is ezzel a minisztériumi sertepertével fogsz szemközt ülni.
6, Imádkozz, hogy ne fagyjon le a gép az interaktív rész közben.
Tippek és trükkök gyakszira:
1, PONTOSSÁG!!! De ezt eddigre megtanultad a saját bőrödön.
2, Ne várd meg, míg elhappolják előled az eszközöket, különben az öt perces feladatot 2 óráig csinálhatod. A túlórázást hagyd meg a lógósoknak, te ennél milliószor jobb vagy!
3, Ha lógós ül előtted/melletted/mögötted, az isten szerelmére, NE nézz a monitorjára/vizsgadarabjára! (Tudom, hogy ez egy utolsó aljas dolog, de nem bírom ki, hogy le ne írjam a miértjét)
A sztori a következő:
Legtöbben az utolsó simításokat végeztük vizsgafeladatainkon. Előttem a csoport fő birkája, (csak egymás mellett nem ülhetett két azonos feladatot készítő) ugyanazzal a feladattal még sehogy sem áll, erősen birkózik a kihívással, de nem és nem sikerál.
Finoman ejtegettük neki a szükséges információt, szemét módon szakszöveggel, de ha csak egy kicsit is figyelt volna, ennek alapján már bőven sínen lehetett volna.
Végül a nagy számok törvénye értékesítette mandátumát és IGEN, végre megjelent az indítóképernyő... ez „barátunkat” furcsa módon kétségbe ejtette, rémülten nézett ránk, úgyis, mint helpdesk supportra, és ekkor elhangzott a kérdés:
-Jaj, most mit kell csinálni?
Én itt sírtam be. (igen, kis híján az asztal alá röhögtem magam, kész szerencse, hogy nem volt a környéken a vizsgabiztos)
Nagyobb lélekjelenléttel rendelkező kollégám megtekintette a monitort, majd fapofával csak ennyit mondott:
-Nyomd meg az OK-t.
Ehhez hozzátartozik, hogy más opció nem volt...
Egyébként néha van igazság a földön. Őbirkasága nem kapott bizonyítványt.
De a „nyomd meg az OK-t” szállóige lett. :)
Az OKJ-s tanfolyam modulokból áll.
Van olyan modul, aminek igazából az égvilágon semmi értelme, csak valami nagyokos kötelezővé tette, mert szerinte ez vicces. Viszont elvesz abból a drága időből, amit az értelmes dolgok tanulására és gyakorlására fordíthatnánk.
Vannak olyanok, amikkel indokolatlanul sok időt töltünk el, szintén az érdemi tudás rovására.
Akad olyan is, amit én már általános iskolákban kötelezővé tennék és nem ilyen tanfolyamokon csinálnék belőle gyorstalpalót.
Jó példa erre az első napon megtartott elsősegély oktatás (reanimálásnál az első 4 perc a legkritikusabb, utána fújhatjuk... ezt egy életre megjegyeztem), valamint a tűzvédelmi/munkavédelmi előadás (elektromos tüzet és forró olajat nem oltunk vízzel vazze!)
Az OKJ-s vizsgára bocsátás feltétele a sikeres modulzáró tesztek összessége.
Ezzel nincs is semmi gond, ugyanis ezekben (nagyjából) azt a tudásanyagot kérik vissza, amit leadtak. Ergo: ha rendesen tanultál, akkor valszeg csont nélkül megvan az összes kisvizsga.
A záróvizsga már más tészta.
A záróvizsga három részből áll. (Nem, nem fej, tor, potroh)
Írásbeli, gyakorlati, szóbeli.
A gyakorlati vizsgával nincs sok gond, azt az anyagot ugyanis a képzést nyújtó központ, azon belül is az oktatók állítják össze és küldik fel láttamozásra, mivel a felhasználható géppark/felszerelés adott.
A szóbeli tételek sem érhetnek meglepetésként (bár anyázásra bőven tudnak okot szolgáltatni), mert az ugyan központi, de általában kiadják kidolgozásra, úgyhogy ha nem vagyunk nagyon lusták... értjük, ugye?
Na de az írásbeli!
Először is, amit a tanfolyamon tanultál, azt gyorsan felejtsd el, mert nem abból fogsz vizsgázni.
Komolyan!
Lehetsz te bármilyen felkészült, kaphattad a legropogósabb ismereteket... az írásbeli cuccot összeállító kontár minden várakozásodat alulmúlja.
Jobb esetben sejt valamit a témáról, de az tényleg csak sejtés szinten marad.
Rosszabb esetben még elképzelése sincs, mert nem ez a „szakterülete” , csak éppen ő ért rá, (és bassza meg, eszében sincs emiatt visszautasítani a felkérést), ennek megfelelően ezeréves tananyagokból ollózza össze a kérdéseket per has alapon!
Mi meg nézünk, mint a moziban és az anyázás/perc igen magas értéket vesz fel, mert pontosan tudjuk, hogy ettől még mi is különbül megcsináltuk volna.
Tippek és tanácsok írásbeli vizsgához:
1, Ne az utolsó pillanatban ess be a terembe. Szinte biztos, hogy így már csak a (pontosan megjelenő) vizsgabiztoshoz legközelebb eső helyet tudod elfoglalni, ezzel buktad az esetlegesen felmerülő puskázás lehetőségét.
2, Ha mégsem sikerült időben érkezni, akkor lehetőleg ne túl feltűnő felszerelésben pompázz, hiszen már így is eléggé magadra vontad a figyelmet. (Én téli bringás outfitben próbáltam helyresettenkedni... aki próbált már tépőzárat csendben kinyitni, az sejti milyen isteni volt lehántani magamról a bringáskesztyűt... a térdvédőt már meg sem kockáztattam, a sapkám beleakadt a fülbevalómba, aminek eredményeképpen iszonyatost zajt generáló fém tolltartómat bitangosan félrecsapott sapkában halásztam elő... a hólé pedig még a vizsga végén is disztingváltan csordolgált alólam)
3, Ne, ismétlem, NE nézz folyton a vizsgabiztosra!!! Enélkül is tutifix, hogy téged figyel!
4, Amennyire lehet, próbálj meg természetesen viselkedni, hátha megunja a szemmel tartást.
5, Arcodon ne látsszon a kapott kérdések fölötti rököny, mert a szóbelin is ezzel a minisztériumi sertepertével fogsz szemközt ülni.
6, Imádkozz, hogy ne fagyjon le a gép az interaktív rész közben.
Tippek és trükkök gyakszira:
1, PONTOSSÁG!!! De ezt eddigre megtanultad a saját bőrödön.
2, Ne várd meg, míg elhappolják előled az eszközöket, különben az öt perces feladatot 2 óráig csinálhatod. A túlórázást hagyd meg a lógósoknak, te ennél milliószor jobb vagy!
3, Ha lógós ül előtted/melletted/mögötted, az isten szerelmére, NE nézz a monitorjára/vizsgadarabjára! (Tudom, hogy ez egy utolsó aljas dolog, de nem bírom ki, hogy le ne írjam a miértjét)
A sztori a következő:
Legtöbben az utolsó simításokat végeztük vizsgafeladatainkon. Előttem a csoport fő birkája, (csak egymás mellett nem ülhetett két azonos feladatot készítő) ugyanazzal a feladattal még sehogy sem áll, erősen birkózik a kihívással, de nem és nem sikerál.
Finoman ejtegettük neki a szükséges információt, szemét módon szakszöveggel, de ha csak egy kicsit is figyelt volna, ennek alapján már bőven sínen lehetett volna.
Végül a nagy számok törvénye értékesítette mandátumát és IGEN, végre megjelent az indítóképernyő... ez „barátunkat” furcsa módon kétségbe ejtette, rémülten nézett ránk, úgyis, mint helpdesk supportra, és ekkor elhangzott a kérdés:
-Jaj, most mit kell csinálni?
Én itt sírtam be. (igen, kis híján az asztal alá röhögtem magam, kész szerencse, hogy nem volt a környéken a vizsgabiztos)
Nagyobb lélekjelenléttel rendelkező kollégám megtekintette a monitort, majd fapofával csak ennyit mondott:
-Nyomd meg az OK-t.
Ehhez hozzátartozik, hogy más opció nem volt...
Egyébként néha van igazság a földön. Őbirkasága nem kapott bizonyítványt.
De a „nyomd meg az OK-t” szállóige lett. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése