Vegyes

Mert már megint nem egyszerű utolérni magam. 

Na akkor lássuk mi történt, a legutóbbi bejegyzés óta.

A szép időnek most egy időre búcsút intettünk, bár vasárnap még visszaköszönt egy kicsit, bátorításképpen, de hát ez mégiscsak Anglia, nem pedig Spanyolország.

Azóta nem kellett kint dolgozni, mert sikeresen utolértük magunkat munkailag, amit csodák csodájára Dinka személyesen meg is köszönt.

Ez nagy szó, főleg tőle, aki a kákán is a csomót keresi. Egyik ámulatból a másikba estünk, tényleg.

Az új targoncás (egyébként uncsitesó a "szerencsés") is sikeresen levizsgázott, de hát kész röhej ez az egész, mert az egészre alapból 3 napja lett volna, csak Gary super (mint oktató) nagylelkűen megtoldotta egy plusz nappal.

A tréning eleve azzal kezdődött, hogy négy órán keresztül azt nézték/beszélték/taglalták, hogy hányféleképpen lehet egy villástargoncával balesetet okozni, embert ölni.

Ezek után tök heppi lehet felülni a 7 tonnás monstrumra...

Meg olyan feladatot gyakorolni, amit a vizsgán számon kérnek, viszont onnantól a büdös életben többet nem kell használni.

Az meg hab a tortán, hogy az elmélet része, amiből meg irásbelit kell tenni, olyan szakszavakat tartalmaz, hogy még én is max a kötőszavakat értettem belőle és szótárral is eltartott volna legalább egy hétig, mire bármit felfogok a durván 200 oldalas tananyagból.

Még jó, hogy a teszt zömében feleletválasztós kérdésekből állt.

Persze ettől még jócskán nonsense, hogy 3 nap alatt kell bárkinek is megtanulni biztonsággal kezelni egy ekkora gépet.

Uncsitesó mondta is, hogy ha előre tudja, hogy csak 3 nap áll rendelkezésére, akkor inkább elutasítja a "megtiszteltetést".

Péntek este, mikor a kijáratnál a 10 órát vártuk, az egyik lengyel srác uncsitesó sikerén felbuzdulva kedvesen megjegyezte, hogy biztosan én leszek a következő, akit Gary "beiskoláz".

Mivel észleltem, hogy Gary épp hallótávolságon belül tartózkodik, nem rejtettem véka alá a véleményem, finoman közöltem, hogy a 3 napos tréningből én inkább kösz, de nem kérek, mert ez úgy ahogy van abszurd.

Remélem a címzett értett a szóból és az sem fog megfordulni a fejében, hogy engem meg netán berak tanulni uncsitesó felszabadult helyére. Nagyon jó helyen vagyok én ott a pickingen.

Előrejelzések szerint állítólag április úgyis nagyon busy lesz.

Ezen kívül a blogon is változásokat tervezek, leginkább új dizájnt, ezért kevéske szabadidőmben a blogger sablonokat lapozgatom mint valami megszállott, de még nem igazán találtam olyat, ami minden elképzelésemnek megfelel.

Ha így megy tovább, valszeg az lesz a dolog vége, hogy kicsit mélyebben beleásom magam a html és a css rejtelmeibe, és csinálok valami totál Draco-sat.

Leisure Centre téren most egy kicsit el vagyok kenődve, mert két class-om is ugrani látszik.

Jobbanmondva nem csak látszik, hanem ugrik is.

A vasárnapi aerobic-ra új instruktort kaptunk, aki szintén a szamba meg a cha-cha-cha megszállottja, ergo, nincs az az isten, hogy én követni tudjam a lépéseket, és így le sem fáraszt eléggé, maximum agyilag.

Ezt valszeg spinningre fogom cserélni, lassan már úgyis vagyok olyan formában, hogy ne haljak bele. :D

És sajnos a csütörtöki Fab Abs-nek is befellegzett, mert Steve teljes munkaidős állást kapott, ami neki jó és gratuláltunk is neki, de ami miatt a délelőtti óráit le kellett mondja.

A Body Attack-en még tudják is helyettesíteni, de a Fab Abs lekerült a terítékről.

Majd meglátjuk, hogy milyen lesz az új class, amit beraktak helyette, aztán ha nem bejövős, akkor ahelyett is jöhet a spinning ezerrel.

Mivel utálok "búcsúzkodni", jó hír, hogy a szombati pilates-en azért még lesz alkalmam Steve ökörségein kuncogni. :D

És amiért még csendben voltam a múlt héten, meg a hétvégén, az az, hogy holidayt szerveztem magamnak a húsvéti hosszú hétvégére.

Ugyanis semmi kedvem nem volt itthon négy fal között tölteni a négy napot uncsitesóékkal.

No offence (hogy is van ez magyarul? szóval nem bántásként), de kicsit unalmasnak tartom, hogy sehova sem járnak, ha meg mennek valahova, akkor biztosan nem arra kíváncsiak amire én, ráadásul ki nem rohadna alóluk az autó...

Így aztán elhatároztam, hogy márpedig én most világot látok, ha egyedül, hát egyedül, és megcéloztam Glasgow-t, mert már olyan régóta vágyom oda.

Bátran mondhatom azt is, hogy ahova csak néztem jelekbe botlottam, mintha noszogatnának, hogy mennnyééé máááá!

Úgyhogy kapóra jött a hosszú hétvége.

A szállásom már megvan, már csak azon vacillálok, hogy vonattal vagy busszal menjek.

Szóval Glasgow reszkess, jövök!