2011. január 10., hétfő

Visszaszámlálás

Avagy mondd, te kit választanál?


Még 21 nap.

Ennyi időnk maradt még dönteni arról, hogy megyünk vagy maradunk.

Merthogy dönthetünk.

Legalábbis a látszat ez. Kicsit közelebbről szemügyre véve azonban tisztán látszik, hogy nem más ez, mint aljas zsarolás.

Igen, a nyugdíjpénztárak felszámolásáról lesz szó, egy kicsit más megvilágításban, mert ez nem egy politikai blog, és akkor sem lesz az, ha én személy szerint nehezményezem is az eljárást.

De mivel arra jutottam, hogy sajnos az álláskergetés és a politika immár erősen befolyásolják egymást, hát teret adok neki, mert jó ha az ember mindenre felkészül.



A kialakult helyzetet értékelje mindenki kénye-kedve, pártállása, meggyőződése szerint.
Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy
  1. ha a szavazás is úgy menne, mint az „átiratkozás”, tehát aki meg van elégedve a rendszerrel, az nem járul az urnához, akkor toronymagasan az előző kormány nyerte volna a választásokat, tekintve a távolmaradók tekintélyes létszámát.
  2. Könnyű más farkával verni a csalánt, és hol lesznek ezek már akkor, mire én nyugdíjas leszek, hogy bármit számon kérhessek rajtuk?


Viszont kérem alássan, a maradni szándékozókkal többszörösen is ki vagyon csellózva.

Ugyanis a közszférában dolgozókkal közölték (és juszt se adom ki a forrásomat!), hogy meg se próbáljanak maradni, különben szárnyakat adnak vágyaiknak, és tesznek róla, hogy máshol se akarják alkalmazni őket.
Fasza, mi?!
A tűzközelben melódiázó nem-közszolgák sincsenek rózsásabb helyzetben.



A kérdés pedig egyre égetőbb. Menni vagy maradni?

Ha megyek, akkor lehet, hogy lesz munkám, de vénkoromra nem lesz nyögdíjam, mert összeomlik a rendszer, hiszen nem lesz aki kitermelje. Mázli esetén valamennyit talán félre tudok rakni.

Ha maradok, akkor az álláskeresési lehetőségeim erősen megcsappannak, hiszen a munkáltatónak le kell jelentenem, hogy mnyp-s vagy tb-s vagyok, tehát közszférás melóra az esélyem NULLA.

Persze mehetek még valamelyik multihoz, ha addig nem lehetetlenítik el teljesen és be nem int egy atomi nagyot, mielőtt kivonul az országból.

Vagy mehetek magánvállalkozásba és horzsolgathatom újra a BTK-t, feketén, persze.
Utóbbi esetben végképp búcsút inthetek a békés öregkornak, hiszen a semmiből nem gyűlik semmi. Igaz fizethetek magam után, de az „ugyan miből?” előbb-utóbb szemet szúr, és mivel nekem nincs ismeretségem, szinte biztos, hogy nem úsznám meg szárazon.


Szép kilátások, ugye?

És még csak a felét zongoráztam át annak, ami a december 13-i határozat után megfordult a fejemben.
Nem is folytatnám tovább, mindenki gondolja tovább önállóan.


Hogy én?

Én megmondom őszintén: gőzöm nincs, hogy mit csináljak.
Még reménykedek. Mert még van 21 nap... lassan már csak 20.
És hátha lép az érdekünkben valaki.
Hogy ne parancsszóra kelljen dönteni, hanem valódi alternatívák ismeretében.


Ha mégsem történik semmi?
Nos, akkor nem sok jóra számítok.

Azután már csak azt várom, hogy mikor lesz kötelező felvenni a keresztséget.
Remélem azt azért eldönthetem, hogy a katolikus vagy a református vallást veszem é magamra.
Én a refik mellett voksolnék.
Ők mintha ritkábban kapnának gusztust a gyerekekre...



2 megjegyzés:

  1. Na, én ezt jóóóól megoldottam azzal, h sohasem léptem be sehovasenem. :)) Igen, igen, kötelező lett volna, de mégsem. Azt mondtam, h juszt sem, ha már az első munkáltatóm (Magyar Posta :DDD) elfelejtett beléptetni... Ügyi vagyok, mi? :))))

    VálaszTörlés
  2. Hja kérem, így könnyű! :D

    Mondjuk azért nem semmi, hogy ez az illetékesek közül senkinek nem tűnt fel.

    VálaszTörlés