Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.
Isa por, homu és méreg vogymuk.
Bizony, mi munkanélküliek mérgezőek vagyunk a dolgozó emberek számára.
Nem lehet tőlünk se élni, se lélegezni.
Úgy ám!
Tényleg, milyen undorítóak is vagyunk, hogy lassan az egész országot elárasztjuk az önéletrajzainkkal, közben meg dőzsölünk a segélyből.
Úgyhogy utóbbiból gyorsan vissza is vesznek, mert túl sok az nekünk.
Mintha valami úri huncutság lenne, hogy megfelelő ismeretség (vagy bárminemű lehetőség) híján kénytelenek vagyunk itthon mereszteni a seggünket.
Hát kedves "dolgozó" emberek, az a baj, hogy még egyiktek sem próbálta amúgy tisztességesen megfogni a munka huncutabbik felét, különben eszetekbe se jutna ekkora baromság.
Mint ahogy még egyiktek sem próbálta a nélkülözést, a kilátástalanságot és a fájdalmat, hogy nem adhattok meg mindent a gyerekeiteknek.
Pedig az én gyermekem is ér annyit, mint bármelyikőtöké, sőt talán többet is!
De veletek ellentétben én csak remélni merem (de a reményem erősebb, mint bármi ezen a földön), hogy a tehetségének lesz alkalma kibontakozni.
Egyébként bármennyire is úgy néz ki, hogy mi szeretünk segélyből élni, azért higyjétek el, hogy nekünk ez NEM JÓ!
Úgyhogy vegyetek vissza az arcotokból, és tegyetek róla, hogy munkám legyen, ne segélyem.
De ha ez nem megy, akkor meg kéretik mélyen kussolni, és nem úgy beállítani minket, mint aljas gonosztevőket.
:( Drágaság Neked nem inged. Ne vedd magadra! Én cejet. Hülyéből sok van, birkából is, de tudd, hogy Te nem vagy egyik sem. ;) Pusz!
VálaszTörlésÉn nem veszem magamra. ;)
VálaszTörlésÉn kikérem magamnak!
Mert nagyon sokunknak, köztük nekem sem életcél a segélyből "élni".
Az viszont felháborító, hogy megfelelő segítség helyett büntetnek.
És nem hiszem, hogy minden munkanélkülit egy kalap alá kéne venni.
De egy kalap alá vesznek - és az szív a legnagyobbat, aki akarna, de nem tud dolgozni, mert nem talál munkát.
VálaszTörlésBármilyen csoportot nézel - ha megszorítás jön rájuk, mindig a becsületes szív belőle a legnagyobbat!