Élménybeszámoló

A mai nap tényleg élményszámba ment, így duplán is kiérdemelte, hogy bejegyzést készítsek róla. 

Hosszú lesz, úgyhogy lécci-lécci ne kövezzetek meg.

Szaaal a zeggész úúúgy kezdddődött, hoooogy...

... ma volt jelenésem a munkaügyi központban. 

Az emberek általában nem jókedvükben járnak ide, de ma végigröhögtem a várakozás kb 2 és fél óráját.

Persze nem így indult, mert legutóbbi látogatásomtól eltérően most kismillióan támasztották a falat, wc-ajtót, meg egyszer véletlenül még az ügyfeles iroda bejáratát is :D

Fél óra ücsörgés után feltűnt, hogy a sor valahogy nagyon nem akar haladni. Amikor meg megindult, akkor a jóval utánunk jövők mentek be egymás után.

Meg azok, akiket a biztonsági szakember tolt át a tömegen.

Ez alaposan meg is ágyazott a humoráradatnak, megindultak a félhangos megjegyzések, hogy a következő transzportnál barikádot emelünk az öltönyös marcona és aktuális pártfogoltja elé, majd ezt követően megkezdjük a túsztárgyalást az ügyintézőkkel.

Erre csak azért nem került sor, mert egy vérmes nőszemély a régebb óta várakozók táborából besokallt, és soron kívül kommandózott be az irodába.

Kiderült, hogy a sorszámosztó rendszer alzheimeres rohamot kapott és rólunk egyszerűen megfeledkezett.

Na innentől kezdtünk el nagyon vigyorogni, mert tök röhej, hogy a szegény embert még az ág is húzza.

De vigyorogtunk azért is, mert az ügyintézők nyomtak a rendszernek egy restartot és végigzongorázták azokat a sorszámokat, amik kimaradhattak.

Utóbbit úgy kivitelezték, hogy uszkve két percenként megjelentek az ajtóban, mint egy kakukk, és addig sorolták a számokat míg valaki fel nem ordított, hogy "jelen!", és aztán a nyertessel elvonultak.

És így tovább, és így tovább.

Ha ez nem lett volna elég, mi is adtunk nekik ötleteket, hogy mit is csinálhatnának még. (ezt inkább nem részletezem)

Kakukkszünetekben meg egymást szórakoztattuk és el kell mondjam, hogy jobbnál jobb sztorikat hallottam.
Illetve "jobbnál jobb" sztorikat. 

Kinek a főnöke hogy lopott, csalt és hazudott, és legtöbben cinikusan mosolyogtunk az orrunk alatt, hiszen jól tudtuk, ezeknek a meséknek sajnos nem az volt a vége, hogy győzött a jó és meglakolt a gonosz.

És ez az egész már annyira szánalmas, hogy az már nevetséges.

Végül aztán felvirradt az én sorszámom órája és perce, gyorsan be is nyargaltam, nehogy az ügyintézőnek pont akkor támadjon halaszthatatlan cigiszünete.

Odabent három kicsi asztalka, ebből kettő árválkodik (így nem is csoda, ha nem halad a sor), én már zuttyanok is le a harmadik előtti székre és nyújtom a kiskönyvet.

Erre a nő megkérdezi, hogy miben segíthet.

Majdnem mondtam neki pár tippet, de aztán csak közöltem, hogy jelentkezni jöttem.

"Ja, akkor jó" - kommentálta és nekilátott a billentyűzet molesztálásának. 

Úgy mellékesen megkérdezte, hogy hallottam-e a közfoglalkoztatás változásáról.

Bólintottam, hogy ja, hallottam valamit.

Ha még emlékeztek (vagy ha nem akkor itt járhattok utána), még a múlt évben lettem RÁT-os.

Mint kiderült, ez bazi régen volt, mert már nem így hívják :)

Hanem úgy, hogy BPJ. 

Ezt még a központosok is tök snassznak találták, ezért maguk között elnevezték BaloghPistaJóskának.

Nagyjából ez volt az egyetlen információ, amit őügyintézőségétől sikerült megtudnom, mert mikor bővebben érdeklődtem volna, azt mondta, hogy guglizzak rá.

Most mondja valaki, hogy a világ nem fejlődik! XD

Nemrég rákerestem, íme az eredmény. Már csak azt kéne tudni, hogy ugyan honnan szedem össze azt a 30 napot. És vajon csekkolják-é, hogy rendet tartok itthon?  :/

Jött viszont a következő keresztkérdés: milyen munkát vállalnék?

Hát mondom leginkább olyat, ami VAN.

A részleteket meg már párszor tollbamondtam az előző ügyintézőmnek, de ezek szerint feleslegesen, mert a rendszer még házon belül is átjárhatatlan.

Az átjárhatatlanság abból is látszott, hogy megkérdezte a végzettségemet. 

Holott mindnek benne kéne lennie a "renccerben".

Non plus ultra: valamiért kézzel rögzítette egy papíron, hogy milyen végzettségeim vannak, és elkérte a telefonszámomat. 

A végzettségeimet és a telefonszámomat is kismilliószor megadtam már, legalább 4-5 ügyintézőnek...

Kutya legyek, ha értem mi folyik itt.

Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy látja ám, hogy én igyekszem munkát találni (köszike, hogy kinézed belőlem), és reméli, hogy hamarosan talál nekem egy jó kis irodai munkát.

Ja és örül, hogy mindentől függetlenül nem hagyom letörni a jókedvemet.

Ezt már odakint is mondták, míg vártunk, ezért csak ismételni tudtam magamat:
Attól, hogy sírok még nem lesz jobb, akkor meg már inkább jól érzem magam.