Nem mondom, hogy a mai napom überelhetetlen, mert a sors még kihívásnak veszi.
Ettől még élményszámba ment, csak annyira nem díjaztuk.
Felhős reggelre ébredtem, már ekkor illett volna gyanút fognom, de túlságosan fájt a fejem.
Naná, hogy félúton melóba kaptam a nyakamba a fincsi kis zivatart.
Szarrá ázva caplattam be láttamozni a jelenléti ívet, enyhe lelkesedéssel nyugtáztam, hogy az ég közben simára borult, és nem élveztem, hogy némileg cuppogok a cipőmben-zoknimban.
Ilyen indítás után magától értetődő, hogy a brigáddal közös mantrázásba kezdtünk: ess eső, ess... :)))))
Esett is, a főnökség viszont nemigen mutatott hajlandóságot az esőnap hivatalos kikiáltására.
Olyannyira nem, hogy ezúttal simán kizavartak minket a nem túl felhasználóbarát időjárásban tevékenykedni... a város másik végére.
Vonulásunkat a főnökség sűrű emlegetése kísérte, nem hízelgő kontextusban, olykor kitérve a szövevényes rokoni viszonyokra is.
Útközben kb tíz percenként sétáltunk át egy-egy felhőszakadáson, amitől a cipőm értelemszerűen száradásnak még a gondolatát sem fontolgatta. Legalábbis nem komolyan.
A túraidő barátok közt is nagyjából két órásra sikeredett (mire kiértünk, majdhogynem fordulhattunk is vissza), akinek van kedve, kiszámolhatja, hogy ezalatt hányszor áztunk szarrá.
A végállomáson mintegy varázsütésre elállt az eső!
Cserébe hétszáz ágról kezdett el sütni a nap, mire mi össznépileg diszkrét gőzölgésbe kezdtünk, nem egészen önszántunkból.
Némi nézeteltérés után a napi feladatban is megegyeztünk a munkavezetővel, és igyekeztünk halál komolyan venni a kb 1 órányi érdemi munkát, amit a visszafele indulásig még elkövethettünk.
A lábam közben vígan párolódott a vizes dunsztban... inkább nem részletezném hogy nézett ki mikor, már itthon, lehámoztam róla a lábbelit-zoknit...
Mindenesetre azt hajtanám oda-vissza csurig vizes cipőben a cirka 6 kilométeres távon (csak oda), aki szerint jó ötlet volt ma kiküldeni minket.
Holnap azt hiszem szandálban megyek, mezítláb... lehet, hogy bikinit is veszek... igaz nem nagyon érvényesül a sárga mellény alatt, viszont gyorsan szárad.
Napi rettenet a kormány részéről: szemmelversz-terv és egészségügyi ubi-saller.
Az elsőt inkább nem kommentálnám, ahhoz ma már túl fáradt vagyok, a dokik meg úgyis részletezték miért is egy nagy rakás fos az egész.
Ami a második gyönyört illeti, a múltkor a gyerek benyalt egy fosós-hányóst, felírtak neki hasfogót meg B6 ampullát oki ellen.
Az agyam szállt el, mikor kis híján 3 rugót hagytam a patikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése