Hát ezt is megértem!
Megkaptam az első munkabéremet közmunkásként.
Nos az összeg nagyságrendileg kb egy politikus napi zsebpénzével vetekszik, eddigi bevételeimhez képest viszont immár szabad szemmel is jól látható a számlámon, igaz remélem csak számomra.
Bár hol van ez még a 2 millás megtakarítási plafontól? Ráadásul ez még jó darabig így is marad, noha nem tudni, hogy kinek támad az a kósza ötlete, hogy ez még mindig túl sok nekünk.
Manapság én már semmin sem csodálkoznék. Már azon sem, ha valamin mégis elcsodálkozok.
Azért még vannak csodák, méghozzá olyan helyeken, ahol az ember mindenre számít, csak csodára nem.
Ez a hely esetemben a szociális osztály, ahova becsattogtam megtudakolni lejátsszuk-e újra RGYK ügyben a "virítsd a papírt" maceratúrát most, hogy mocskosul túl vagyok fizetve.
Odajárulok az ablakhoz, felteszem a keresztkérdést.
És a hölgy totál felkészülten! közli, hogy ha nem haladja meg a törvényileg előírt határértéket, akkor nyugodjak békében míg meg nem haladja, addig őket hagyjam békén.
Hát na! Az élet apró örömei. Egész elérzékenyültem.
Kit érdekel, hogy még a 6 órás fizetéssel is jópár ezressel a léc alatt vagyok, ha nem kell újra lefénymásoltatnom a fél telefonkönyvet?! (ne tudjátok meg mennyi papír kell egy felülvizsgálathoz!)
A léc jelen időszámítás szerint 39.900 kemény magyar forint.
Ezt nem panaszként írom, csak azért teszem közzé, hogy el tudjátok képzelni a fizetésemet.
Vannak, akik szerint ennyiből kutya kötelességem lenne megélni külön segítség nélkül és a seggemet verni a flaszterhoz a gyönyörűségtől.
Hasonló jókat kívánok "akik"-nak. :D Én kibírom. Nekik vajon sikerülne?
Szerencsémre (és mázlimra még a természetemmel is mázlim van) mindig találok olyasmit, ami felvidít.
A múlt vasárnap is jól indult.
A kuncognivaló kicsit felemás, de azt hiszem a helyzet odáig fajult, hogy már csak nevetni érdemes mindenen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése