Igen, megvolt.
Jelentem, láttam a két fázisban elsötétülő holdat.
Igaz a második fázisból többet láttam, mint a félárnyékból, mert az ablakból aztán meresztgethettem volna a szemem akármeddig, olyan alacsonyan művelte a fogyatkozás amúgy igen szépséges művészetét a nevezett égi tünemény.
(Na, ez megint egy jó hosszú körmondat lett :D)
Lényeg a lényeg, amikor már nagyon gyanús lett, hogy nagyon nem látok semmit, pedig már javában kéne, és a netes élő közvetítés is becsütörtökölt a rekord igénybevételtől, akkor szedtem a sátorfámat meg a gyereket és felderítő körútra indultunk, hátha felfedezzük saját szeműleg a nagy eseményt.
(Hát na, körmondatokban verhetetlen vagyok :D)
Öt percnyi lázas sétálás után a fák lombjai között végre megpillantottuk a félárnyékot lassan egészen magára öltő égitestet, és villámgyorsan kerestünk magunknak egy jobb megfigyelőállást.
Igyekezetünk meghálálta magát, mert kevéssel a félárnyék "tetőzése" után bónusz látványosságban volt részünk.
Az (általam csak utólag olvasott) előrejelzés szerint az előzetesen meghatározott nyugat - kelet irányban röpke két perc alatt fényesen ragyogva átszelte felettünk az eget a Nemzetközi Űrállomás.
Integettünk neki egyet mielőtt eltűnt kelet felé, aztán a teljes földárnyék beálltáig még maradtunk.
Ezzel a holdfogyatkozással csak annyi baj van, hogy éjszaka tartják, és rohadtul nem hatja meg az sem, hogy nekem másnap dolgozni kellett menni, így az árnyék levonulását kénytelen-kelletlen már a fantáziánkra bíztuk.
Utána két napig fájt a fejem (nem a nézéstől, hanem a hatásától), de nagyon megérte megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése