2011. június 22., szerda

Június 22. II. rész

:D Megint itt.

Ebben a bejegyzésben az munkárúl lesz szó.
Igen, az közhasznú munkárúl, ha már egyszer ezt kell csinálnom.

Hogy kedvenc kormányunk milyen merényletre is készül ellenünk, arról nálam itt már olvashattatok, de már más is sikeresen felfigyelt rá, és ő nem átallott alaposabban utánatúrni. Nekem egyelőre még fontosabb a lelki békém.

A formabontó és zseniális közhasznú foglalkoztatást én élesben, a gyakorlatban tapasztalom. 
És itt bizony mindenki tudja jól, hogy ez nem más, csak alibi foglalkoztatás.

Jó példa erre a minapi "számháború", amit egy zsebkendőnyi területen követett el úgy 6-7 brigád.
A munkafelügyelő kiosztotta a feladatokat a csapatoknak, mi szófogadóan neki is fogtunk a napi tevékenységnek, csakhogy egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy velünk szemben jön egy csoport, naná, hogy a nekünk kijelölt területen.
Majd hirtelen jobbról és balról is becsatlakozott egy bagázs, szintén a nekünk kijelölt utcákat kotorva...
A cérna akkor szakadt el, mikor a hátunk mögött is felbukkant egy brigád, és full vehemenciával takarított... utánunk.

Na ebben a helyzetben az ember legszívesebben úgy a földhöz vágná a kezében lévő szerszámot, hogy csattanjon. (De természetesen nem teszi, mert akkor levonják abból a hatalmas fizetéséből.)
Helyette nekiálltunk olyan utcát keresni, ahol talán még nem járt senki, elvégre ki szeret feleslegesen dolgozni.
Persze, hogy belefutottunk még pár brigádba. Bevallom, egy idő után már nem is számoltuk hány banda van kint.
Ezután már automatikusan tértünk ki egymás útjából, ha valaki szembejött, elegánsan utcát váltottunk.

Mit ne mondjak, aznap a napra lehetett nézni, de az utcákra nem, mert minimum hatszor lettek áttakarítva. Ettől alaposabbak tán csak egy porszívóval lehettünk volna.

A fenti esetből tisztán látszik, hogy valójában senkinek sincs halvány lila gőze se arról, hogy valójában nekünk mit kéne csinálnunk, viszont jól nézünk ki az utcán és a statisztikában egyaránt.

Ja, és hogy teljes legyen a kép...
Aznap sétáltunk visszafele, egy olyan utcán, amit ellepett a szemét és a kosz.
Kérdőre vontuk a munkavezetőt, hogy miért ott kellett megszexuálnunk a legyet egész álló nap, ahol semmi valódi munka nem volt, mikor itt bezzeg bőven lett volna mit csinálni?
Ment a vállvonogatás, hogy hát ez lett megrendelve. De azért majd jelzi a munkaosztogatónak odabent a sokkal kritikusabb területet.

Szerintetek hova nem mentünk másnap?






Hopsz, most látom, hogy közben észrevétlenül átcsúsztam a következő napra, úgyhogy a harmadik részt majd ma délután fogom közzétenni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése