A cím több szempontból is igaz az elmúlt hetemre.
Most például külön jó, hogy még nem dolgozok, mert több, mint biztos, hogy táppénzen kötöttem volna ki. Vagy betegszabin. Vagy micsodán.
(Baromi rutinos vagyok ám ebben :D Innen is látszik, hogy nem sokszor voltam még ilyesmin eddigi munkahelyeimről.)
Az is jó, hogy szerintem az enyém a világ legjobb fogorvosa, akit én kedvesen csak fogtündérnek hívok, mert nélküle biztosan a szájsebészeten kötöttem volna ki.
És végül az is jó, hogy ma egy hete letört egy fogam.
Akkor most feloldom a paradoxonokat.
Rossz, hogy letört a fogam, de ez azért jó mégis, mert így nem húzhattam tovább a régóta esedékes vizitet a fogtündéremnél.
Rossz, hogy fogtündérhez kell menni, mert sokba kerül, viszont meg is dolgozik érte, ellenben a körzeti kontárral, aki ingyenes, viszont rendre íny alá töri a fogat és grátisz meglátogathatom a szájsebészetet is.
Rossz, hogy nem egy, hanem rögtön két fogamat kellett kihúzni (a doki meg is izzadt vele rendesen), de így legalább még időben el lettek kapva, mielőtt valami komolyabb bibit okoztak volna. (és már erősen készültek rá)
A beavatkozás következményeként szert tettem két napnyi lájtos szájzárra (ki próbált már szívószállal tűzforró kávét inni? vagy csak én vagyok ennyire függő?), és kb 3 napig a bolygatott arcfelem erősen hajazott Ron Perlman-re.
De azt hiszem engem aligha kértek volna fel Hellboy szerepére. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése