Előrebocsátom, mivel nem kapcsolódik a blog témájához, nem terveztem róla bejegyzés írását.
De a történések egyre kevésbé "hagynak hidegen".
Szinte SOHA nem szoktam délelőtt tévét nézni!
2011. március 11-én valamiért mégis bekapcsoltam, talán azért, hogy elüssem az időt a fogtündéres kontrollig.
És mire észbekaptam, szinte az elejétől néztem végig a CNN-en Japán északkeleti partjainak pusztulását.
Pont úgy, mint 2001. szeptember 11-én a WTC ikertornyainak összeomlását.
Véletlen? Talán.
Akkor azt hittem filmet forgatnak.
Most pénteken ez már meg sem fordult a fejemben, csak elszörnyedve néztem a képeket, ahogy hajókat, autókat, házakat sodor magával a szökőár.
És bevallom, amennyire szorítottam nekik, legalább annyira örültem, hogy én ide születtem, legyen itt bármilyen kilátástalan is a helyzet.
Valójában az ottani események tükrében nekünk fogalmunk sem lehet arról, milyen is a valódi kilátástalanság.
A fő földrengést, a 8,9-est, ami a cunamit is okozta, még sok száz utórengés követte, nem kímélve az amúgy is feldúlt szigetországot. Atomerőművek sérültek meg, még nagyobb veszélybe sodorva a környéket. És még mindig nem látják a végét, mert már a nyugati partról is 7-es erősségű földrengést jelentettek, ráadásul délen egy vulkán is úgy gondolta, hogy beszáll a buliba.
Szerencsére az egész világ azonnal a segítségükre sietett, de legalábbis együttérzését fejezte ki, mint most én.
Remélem hamarosan javul a helyzet ahelyett, hogy romlana.
És hogy annak is legyen némi elképzelése az ottani helyzetről, aki nem jut CNN-hez, íme egy videó.
Egy civil készítette egy utórengés alkalmával Chiba városában, ahol egy olajfinomító is kigyulladt.
Nem tudom én mit tettem volna a helyében. Valószínűleg meg sem álltam volna a legközelebbi repülőtérig.
Ezen a videón nincs szökőár, nincs hosszú percekig tartó rázkódás vagy sikoltozás.
Ezen a videón nincs más, csak üvöltő némaság, és dermesztő, jeges rémület.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése