Pofa be!

A hír még tegnapi, én ma találkoztam vele.

De ezek után mondja valaki, hogy a munkavállalónak nem kuss a neve... :S

Röviden és tömören, egy nőt kirúgtak a munkahelyéről, mert panaszkodni mert az embertelen munkakörülmények miatt.

Előre is elnézést, hogy egy bulvároldalról linkelem a cikket (és ajánlom figyelmetekbe a kommenteket is), de itt volt a legrészletesebb a "tudósítás".

Természetesen lehet magyarázni vagy félremagyarázni a történteket.

A munkáltató szerint nem kirúgták, csak az eset után nem hosszabbították meg a szerződését.

Mintha az eredmény nem lenne ugyanaz: a nő munkanélküli lett, otthon egy szintén munkanélküli férj és két gyerek várja.

Lehet mondani, hogy nem a megfelelő fórumot választotta a panaszkodáshoz.

De mégis hova fordulhatott volna, hiszen szerintem mind jól tudjuk, mekkorát szarik bele az ilyenekbe a munkaügyi felügyelet és a többi kirakathivatal.

Ha nem önszorgalomból tojnak rá(nk) toronymagasról, akkor jó pénzért simán szemet hunynak, és azt biztosra vehetjük, hogy a kedves munkáltatónak erre bezzeg akadt pár (száz)ezer forintja. (Elvégre a dolgozókon már megspórolta)

Hogy most hirtelen vizsgálat indult?

Na sag schon! És?

Ezeket talán most megbüntetik, de mi lesz a többi ilyennel?

Hiszen tiszta sor, hogy nem ez az egyetlen ilyen cég idehaza.

Mi lesz azokkal, akik még ezt a bánásmódot is eltűrik, mert kell a pénz és nem akarnak kockáztatni?

Mi lesz azokkal, akiknek nincs egy ilyen karakán munkatársuk, aki megpróbál a széllel szemben peselni?

Mondhatjuk, hogy azok meg is érdemlik, ha hagyják.

De kérdem én: tényleg ezt érdemlik? Tényleg ezt érdemeljük?

Miért nem lehet magától értetődő a normális bánásmód?

Miért kell egyáltalán eljutni idáig?

És a kedves munkáltatók miből gondolják, hogy ilyen körülményeket teremtve a dolgozók lojálisak lesznek hozzájuk?

Mindenesetre a figyelmükbe ajánlanám azt a régi mondást, miszerint:

Ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik.

Szívesen kipróbáltatnám az öltönyös bagázzsal (és nagyon mély tiszteletem a kivételeknek!), nem csak ezekkel a cipősökkel, hanem az összes többivel is, hogy milyen a szalag mellett állni, lehúzni a sokszor nem is 8, hanem 10 meg 12 órát, éhbérért.

Jobb ha tudják, hogy az emberek nem szívjóságból vagy hobbiból vállalják még azért a minősíthetetlenül arcátlan összegért is a munkát.

Az meg már mindennek a teteje, hogy emellett még a nekik dolgozók egészségét is veszélyeztetik.

A linkelt cikkhez még hozzátartozik, hogy "tévés-rádiós" Balázs nem éppen a szívem csücske, de innen is üdvözlöm a segítőkészségét, abban a reményben, hogy nem csak a nyilvánosság előtt/miatt, a pillanat hevében ígérte a támogatását.

Én nem is ragoznám ezt tovább, mert ez a felesleges munkahelyi stresszelés és veszélyeztetés számomra érthetetlen és ezért mindig fel is húzom magam rajta.

Már egy gyerek is szívesebben csinál valamit, ha megdicsérik/motiválják.

És meg lehet nézni, hogy mit csinál, ha feszt baszogatják/ellehetetlenítik... vajon mennyire lesz akkor őszinte a lelkesedése?

Miből gondolják hát egyesek, hogy ez a "felnőtteknél" másképp működik?