2011. november 26., szombat

Osszefoglalo

Legalabbis valami affele, mert nem tudom, hogy mennyi fog beleferni. :)

Nos a nettelen idoszakban leginkabb koltoztunk es pakoltunk, meg termeszetesen dolgoztunk.
Kiutkoztek rajtam a rasszizmus jelei, de aztan napirendre tertem felette.
Aztan kiderult, hogy a munkahelyen legenda lett belolem, es az elkovetkezokben a lepel is lehullt.
Es sajnos azota is megvaltaskent varok a szent internetre, mert meg mindig csak a konyvtarbol tudok rosszalkodni.

Nem kell megijedni, a fentieket nem egy bazi nagy bejegyzesben fogom "kozolni", hanem tobb kisebb reszre fogom bontani, es szepen beallitom, hogy minden napra (masodik napra) jusson egy-egy bejegyzes egy ilyen nagy szunet utan.
(Aztan majd meglatjuk hogy mire lesz idom, amint azt mar emlitettem.)

Tehat eloszor is a koltozes.

Itt aztan nincs kecmec, ha koltozol, akkor azt hataridore kell lezavarni, mert alighogy az egyik garnitura kihuzza a labat a berlemenybol, mar ott tapos a sarkaban a masik.
Nekunk szombat delutan 2-ig kellett elhagyni a hajlekot.
Ennek fenyeben egyszemelyes eloorsunk mar csutortokon rendezkedett az uj hazikoban, mi pedig pentek delelott dobozoltunk a regiben, kozben az eloors buzgon fuvarozta a holmit.

Velem egyszeru volt a dolog, mivel egy es fel borondnyi cuccom csak egy kozepes meretu Primarkos szatyorral (itt: bag) gyarapodott.
Munkaba indulaskor erte a ketszemelyes csomagolobrigadunkat a meglepi, hogy aznap mar az uj hazban alszunk.
Igy is tortent, es szombaotn mar csak takaritani mentunk a regi helyre, meg valahogy transzportot szerezni a jokoraszor jokora szofanak.
Light-os idegbaj (nem en paraztam) utan estere minden megoldodott, sot kiderult, hogy az uj haz szamos elonye mellett (egoista alert: sajat szoba), nem vart meglepetest is tartogat szamunkra.

Kerem szepen, tessek megkapaszkodni:
Mokusunk van!
Pontosabban ketto, es jo ido eseten (ertsd: nem esik az eso) vidaman hancuroznak a szomszed kertjeben talalhato fajukon, na meg a mi kertunkben.
Ugyhogy a delelotti program megvan, oket szoktuk lesni, meg a haverjaikat.
A haverok tobbnyire macskak. Eddig harom kulonbozot lattunk es oltari vicces, ahogy a kis szurke gazemberek szemtelenul incselkednek veluk.
Termeszetesen elso dolgunk volt ragcsalnivalot beszerezni nekik, mert az a minimum, hogy a tenyerunkbol egyenek.

Bekoltozesunket a jopnep kiados tuzijatekkal unnepelte.
Ugyanis sikeresen kivalasztottuk a cihelodesre a Bonfire night-ot, ami szigoruan forditva tabortuz ej, azaz azt az egyetlen hetveget az egesz evben, amikor az angolok szabadon kielhetik piromaniajukat.
Hat kell ennel kedvesebb fogadtatas? :D

A kornyek egyebkent nyugodt, csendes, nem ugy mint a regi, ahol viszonylkag nagy volt az atmeno forgalom es baromi hangos a felso szomszed.
Ot neha emlegetjuk, felcitaljuk a hajnali orakban elkapott emlekezetes mondatokat, miszerint:
- Susan, you are the fucking problem! Go back to fucking Scotland!

Szemelyes megfigyeleseink szerint azonban szegeny Skocianak ehhez semmi koze, a problema valoban a lokott Susan volt, aki a legtobbszor csendben turte, hogy a pasija orditozzon vele es ellassa a bajat.
Hogy a veszekedesek utan azert volt csend, mert beletorodott, vagy mert korhazban apoltak, azt nem firtattuk.

Nos igen, itt is csak emberek elnek, itt is vannak hulyek.
De ez szamunkra mar csak emlek.

Reggelente pedig kavezas kozben szamoljuk meg, hogy hany darab hianyzik az elozo este kihelyezett mogyorokbol. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése