Igen, tudom, hogy a múlt heti szófosáshoz képest a héten elég visszafogott voltam.
Ennek több oka is vagyon.
Először is minden második hetünk, mármint a munkahelyen, egy hangyányit nagyobb koncentrálást igényel részemről, bár azt hiszem nyugodtan beszélhetek a többiek nevében is.
Ezt a teamleader ámokfutásának köszönhetjük, mert többször felejti el bevenni a gyógyszerét, mint nem.
Ez nekem azért akkora sokk, mert ez a pasas a múlt évben halál értelmes és vicces volt egyben.
Január elsejével meg mintha kicserélték volna.
Leskelődik utánunk, a rendszerben ellenőrzi, hogy ki mikor szkennelt utoljára, de mikor szükség lenne rá, akkor bezzeg sehol sincs, ellenben fenntartja magának a jogot, hogy letoljon bennünket, ha valamit nem úgy csináltunk, ahogy kellett volna.
Azt hiszem egyszerűen túl sok szabadideje van.
Nem mondom én így is elszórakozom rajta, de nagyon más valakin vagy valakivel nevetni.
Értelemszerűen utóbbit jobban preferálom.
A héten sikerült annyira túllőnie a célon, hogy az már revansért kiáltott.
Én a "fordítsd ellene a saját fegyverét" metódus híve vagyok, hát most is ennek tükrében tettem javaslatot a szintén beelegelt kollégáknak.
A lényeg, hogy minden apró-cseprő problémával (amit normál esetben amúgy tökéletesen el tudunk intézni) Őt keressük meg, hogy ugyan árulja már el a megoldást.
Ehhez hozzátartozik, hogy a tök egyértelmű dolgokon is el tud meditálni akár 5-10 percet is, egyik lábáról a másikra állva.
Viszont legalább fontosnak érezheti magát és nem azzal foglalkozik, hogy miért nevetgélünk munka közben. ( és nem lopakodik a sorok közt a hátunk mögé, hogy aztán szúrós szemmel várja, hogy észrevegyük és "halálra rémüljünk...")
Elmondhatom, hogy a módszer egyelőre bevált, de ettől még rendszeresen túlfáradok nap végére.
Reggel viszont kelni kell, különben nem tudok helyet foglalni a már szépen bejáratott testedzéseimre. Azokat meg nem adom semmiértsenem.
Visszaaludni meg már nem tudok, meg nem is igazán érdemes.
Na lássuk mi is volt még...
Ja igen, a GP.
Nem, ez nem a Grand Prix rövidítése, bármennyire is szerette volna belémbeszélni a Google.
Hanem angolul a háziorvosé, amit itt úgy hínak, hogy General Practitioner.
Ezt mondjuk nem ártott volna sokkal hamarabb elintézni, mert nem baj az, ha az ember lánya rendelkezik ilyennel.
Enni nem kér, szükség esetén meg jó, ha fel lehet hívni telefonon.
Persze van, akinél ez kb kimeríti a rendelés fogalmát, mint pl uncsitesó GP-je, aki bravúros távgyógyítást eszközölt az intenzíven agonizáló rokonnál.
Úgy bizony, itt ezzel nem viccelnek, telefonon keresztül pikk-pakk felállítják a diagnózist, kiírják a gyógyszert és a viszonthallásra. Az imént említett legalábbis bizonyítottan.
Harmadik lakótársunk viccelődött is, hogy mutassunk neki még egy olyan távgyógyítót, akit nem emelt díjas telefonszámon lehet elérni. :D
Namármost remélem, hogy az enyém nem ilyen lesz.
Főleg mivel fittyet hányva uncsitesóék figyelmeztetésére én biza nagymerészen nem a központi számot hívtam, hogy adnának egy listát a közelben praktizáló új pácienseket is fogadó dokikról, hanem a mindenható NHS weboldalán megnéztem hol van a közelben rendelő és nem átallottam személyesen megjelenni regisztráció céljából.
Bevallom, nagyon szerettem volna azt írni, hogy a Broadway-re járok orvoshoz, mer' az oltári jól hangzik, de ott sajnos az NHS információjával ellentétben pont nem fogadtak új pácienseket.
Mondjuk itt a Broadway egy sima, már-már szűknek nevezhető utcácska, szóval nem olyan nagy cucc. :D
Így aztán pár utcával lejjebb kötöttem ki.
Itt sem fogadtak éppen tárt karokkal (hát igen, nem repesnek a külföldiekért, holott a neve alapján a doki is paki), de miután óvatosan kiderítették (az óvatosság perköltséget spórol), hogy nem lengyel vagyok, kitölthettem egy regisztrációs papírkát, és megkértek, hogy másnap reggel hívjam őket, mert a doktor úr addigra eldönti, hogy vállal vagy sem.
Másnap reggel mosolygós hang fogadott a telefonban és miután közös erővel tisztáztuk kilétemet, a mosolygós hang ujjongósra váltott mikor közölte, hogy a doktor úr kegyet gyakorolt és amint tudok sétáljak be a rendelőbe, hogy kitölthessük a papírokat meg időpontot foglalhassanak nekem a nurse-höz, akivel aztán elcseveghetek az eddigi betegségeimről állapotfelmérés címszó alatt.
A jövő héten majd erről a találkozóról is mesélek.
Ezen kívül még intéztem pár dolgot a héten. Is.
Például az előrelátóan még otthon regisztrált ügyfélkapun keresztül megkértem a nagyhatalmú NAV-ot, hogy töltenék ki helyettem az adóbevallásomat.
Meg kicsit késve ugyan, de az OEP-hez is bejelentettem, hogy hűtlen lettem hozzájuk, az eddig befizetett tb-met meg használják belátásuk szerint.
Meg kaptam például agyfaszt is, mert vagyok olyan hülye, hogy érdekel mi folyik otthon a "hátam mögött". Elvégre van még pár ember otthon, akinek érdekel a sorsa.
Az egyik dolog amin kiakadtam mostanában, az a huncut szemű Matolcsy bácsi híres beszólása volt, miszerint 47 ezer forintból odahaza szerényen, de biztosan meg lehet élni.
Nos a bácsi valszeg nem tudja, hogy ez nem napi 47 rugó, ami tényleg nem lenne rossz.
Azt viszont szívesen megnézném, hogy egy hónapot hogy húz ki ekkora összegből ez a nagyon nem komplett.
Mivel én már próbáltam, pontosan tudom, hogy ez az irgalmatlanul magas összeg sokmindenre elég.
Na most speciel arra, hogy valaki (akárki) szerényen, de biztosan megéljen belőle... hát arra nagyon nem.
Ez az az összeg, amire azt szokás mondani: az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés.
De azt hiszem erről M bácsinak vajhmi kevés fogalma lehet. Meg a szerénységről is.
A másik a szolidaritási adó.
Mármint hogy a külföldön dolgozó magyarok adózzanak a kint megkeresett pénzükből.
Hát a kis faszom nem kéne?!
Nos erre csak azt tudom mondani, hogy kedves urak, tetszettek volna otthon munkát adni nekem, tisztességes fizetéssel, és akkor adóznék én maguknak, mint a kisangyal.
Mivel azonban nem Önök adtak nekem munkát, hanem egy másik ország, méghozzá kérdés és felesleges diszkrimináció nélkül
(lásd eme bejegyzés női életkor része), rettenetesen gyorsan le lehet ficcenni az itteni fizetésemről és nagyon nem ajánlom, hogy valaha az életben szemet vessenek rá akár csak egyszer is!
Hogy teljes legyen e kép, a fenti híreket szóvivőileg cáfolták, miszerint nem azt mondták, meg nem is igaz... de mondtak ők már olyat is, hogy nem fogják bántani a magánnyugdíjpénztárakat... oszt mi lett belőle?!
Szóval hagyják már meg nekem a kétkedés jogát, ha már a tiszelt urak nem tudnak egyértelműen fogalmazni. Meg úgy egyáltalán.
A fentieken kívül pedig ezúton kérek elnézést, mert amint az látható, megvannak az ékezetek... csak eddig lusta voltam átállítani a klaviatúrát... Más mentségem nincs, mert már jó ideje tudok vakon gépelni, tehát nem szükséges a billentyűket lesnem...
