Az első bejegyzésben kicsit hirtelen csaptam a lecsóba, ezért most pótolom a hiányosságot: bemutatkozom.
Nevem: Draco
Nemem: nő
Korom: túl a harmadik X-en, és ahogy a jó kéményseprő mondaná, „a koromhoz képest egész jól nézek ki”
Tartózkodási helyem: leginkább a számítógép előtt, földrajzilag az ország keleti része
Elérhetőségem: itt :)
Végzettségem: többféle középfokú, de erről még úgyis lesz szó bőven
Előző munkahelyeim: talán még akasztott ember nem voltam
Érdeklődési köröm: sokáig azt hittem, megátalkodottan humán beállítottságú emberke vagyok, némi reálos részképesség zavarral... de mostanában erősen kételkedem: lehet, hogy csak a matektanáraim voltak pancserek?
Már pályakezdőként sem volt zökkenőmentes a munkakeresés. Az iskolából frissen szalajtva rögtön szembetaláltam magam az első legnagyobb problémával, jelesen azzal, hogy nőnemű lennék, ha mégoly fiús is.
Hogy ez miért baj?
Nem baj, ha nem akarok dolgozni. De ha mégis ilyesmit forgatnék a fejemben, akkor tisztában kell lennem azzal, hogy a nőnek három életszakasza van, munka szempontjából:
- Ha még nincs gyereke, akkor szülni fog.
- Ha már van, és kicsi a gyerek, akkor sokat lesz otthon a beteg gyerekkel.
- Ha a gyerek már elég nagy, hogy önállóan is elboldoguljon, akkorra a nő túl öreg...
Ergo, szinte mindegy milyen idős vagyok, vagy milyen munkatapasztalattal bírok.
Apropó, munkatapasztalat, úgyis, mint gyakorlat. A második legnagyobb probléma.
- A munkába állás feltétele a legtöbb helyen a gyakorlat.
- Pályakezdőként az embernek ilyen nincs. (Még akkor sem, ha szakiskolai oktatás részeként a nyár legszebb részét nyári gyakorlaton töltötte, mert pont leszarják.)
- Ha nem vesznek fel sehova, akkor nem is lesz gyakorlatom. A kör bezárult.
Aztán persze mégis sikerült egy-két helyre bekerülnöm. Volt amit élveztem, volt, amit csináltam, mert kellett a pénz.
Természetesen mindegyik alkalommal azt reméltem, hogy ez a hely lesz a végső. Aztán valahogy mégsem úgy sikerült, mindig visszaküldtek a rajt feliratú kockára, mint egy rossz társasjátékban.
Nos, ha még nem lettem volna elég hendikepes alapból, én még adtam a fílingnek, és elkövettem azt a könnyelműséget, hogy gyereket vállaltam, sőt, nem sokkal ezután el is váltam, mert a „társszerző” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem társként, sem apaként.
A nagy keresgélés közben persze igyekeztem tanulással növelni az esélyeimet, hátha alapon. Kiderült, hogy ezen a téren is nagyon tehetségesen nyúlok mellé (valamiért az én érdeklődésem nem fedi a munkáltatókét :D), viszont nagy kreativitást igényel az álláspályázataim összeállításakor, hogy mikor melyik végzettségemet hagyjam ki a felsorolásból.
A jelen: tanultam a kudarcokból, így most újabb tanfolyamot követően, de ezúttal piacképes tudással házalok, lassan közelítek a nők harmadik életszakaszához (a gyerek már többé-kevésbé önálló), és nagyon unom, hogy ennek ellenére még mindig anyáméknál csövezünk.
Ez a nőknek három életszakasza van, ez tisztára korrekt. Igen egy nőnek ugyanazért a pénzért sokkal többet kell dolgoznia, ha vezető több felelősség, több munka és a kevesebb pénz. Egy férfit mindig előnyben részesítenek, szinte mindenhol, hol van itt az a megítélés, hogy egyenlőek vagyunk munka szempontjából? Ha már kevesebbet adnak akkor legalább ne diszkriminálják az ember lányát. És nem számít a végzettség, a tapasztalat, mert munkavállalás szempontjából a kedves alkalmazó pont leszarja ezeket. Legyél fiatal, dekoratív és lehetőleg nyitott mindenre, akkor talán van esélyed. A tudás nem számít semmit. Sajnos ezt tapasztalom. Ha fenti paraméterekkel nem rendelkezel, legyél csont hülye és méteres nyelvedet lehetőleg percenként több ezerszer és jó mélyen tudd alkalmazni. Szintén tapasztalat. De mivel én sajnos rövid kis nyelvvel, szamuráj elvekkel, ésszel születtem, szintén zenész révén kissé fiúsabb nőként, hát tessék. Ugyan most van munkám, de az álláskeresésben hát hogy mondjam, lószart se érek? De az élet szép, hol esik hol fúj, de néha a nap is kisüt.
VálaszTörlésÉn már azt sem bánnám, ha ugyanazért a pénzért többet kéne dolgoznom :)
VálaszTörlés