Amilyen rövid volt ez a hét, annyira volt tele a tököm vele. Meg nem csak az.
Egy keddnek álcázott hétfővel kezdtünk, és bár egy múlt havi team briefingen azt mondták, hogy az április nagyon busy lesz, ez most pont nem látszott, mert kedden a fiúkat (zömében a lengyel különítményt) küldték haza hamarabb, szerdán meg a lehányokat plusz az egyetlen angolt.
Bevallom ez nekem most jól is jött, mert legalább soron kívül elintézhettem a bevásárlást, és hogy ez milyen jól jött, azt csak pénteken (meg a hétvégén) tudtam igazán értékelni.
Csütörtökön az előző két nap után bősz imádkozással kezdtük a napot, miszerint mindennapi, műszak végéig kitartó megrendeléseinket add meg nekünk kedves planning team odafent az irodában...
De a munkaszervezés még mindig nem a cég erőssége.
A nap túlnyomó részében már minden bajunk volt, nem győztük húzni az időt, mert a megrendelések épp csak csurrantak-cseppentek. A lajhárok hozzánk képest kapkodó idegbolondok voltak.
Már-már félő volt, hogy aznap is hazasétál pár ember... amikor is hirtelen, mint derült égből villámcsapás, naná, hogy a nap végefelé, Saint A. az irodából megjelent egy nagy adag 9 napos megrendeléssel, plusz a hozzá tartozó nem dekorálandó cuccok listájával...
Hát azt a kapkodást nem tudom leírni, amit az utolsó 2-3 órában leműveltünk, de még a seggünkről is folyt a víz.
Szinte törvényszerű volt, hogy nem tudjuk befejezni, pedig a rendelkezésünkre álló kis időben minden külön megrendeléshez minimum 2 raklapot megpakoltunk fejenként, a gyártás legnagyobb "örömére".
Szorgalmasan írkáltuk tehát a papírokat a raklapokra, miszerint "PLEASE FINISH!". Ezt meg a morning shift legnagyobb örömére.
Előrebocsátom, hogy péntek 13-ban márpedig nem hiszek!
A történtek ellenére sem, mert úgy gondolom, hogy ez bármikor máskor megeshetett volna velem.
A nap egyébként jól indult, kivételesen elsőre sikerült magamévá tennem egy rendesen működő szkennert (hogy akksit cserélni kellett menet közben, az már normális), odafent is volt mit csinálni, és jól is haladtunk.
Aztán az első szünet után elkezdett görcsölni a gyomrom. :(
Ezt követően hol a hideg rázott, hol az izzadtság vert ki, és a második szünetre már a fejem is kezdett fájni.
Mint később kiderült, ezzel nem csak én voltam így.
Mikor hiába vártam szünetre az uncsitesót, rálestem a telefonomra, és ott már várt az sms, hogy ő köszöni, már otthon haldoklik, műszak után találkozunk.
Kicsit viccelődve megjegyeztem, nehogy hamarabb legyen az a viszontlátás, mert én sem vagyok jól.
Megvitattuk, hogy ételmérgezés biztosan nem lehet, hiszen még csak véletlenül sem esszük ugyanazt, kölcsönösen jobbulást kívántunk egymásnak, aztán véget ért a szünet és mentem vissza dolgozni.
A jobbulás nekem nem jött be, helyette elkezdett fájni minden porcikám és a hányinger is megkörnyékezett.
Nem sokkal a harmadik szünet előtt dobtam is egy rókát a slóziba, ami átmenetileg hozott némi enyhülést.
Igaz azt nem tudtam eldönteni, hogy a tevékenységlistámra hogy vezessem fel az ezzel töltött kb 10 percet, amíg nem dolgozott a szkennerem. Végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak jobban néz ki az, hogy raklapokat meg ládákat húzgáltam A-ból B-be, mint az, hogy throwing up in the loo.
Bár ennyi erővel beírhattam volna a rókavadászatot is, mert az átmeneti jobbulást egy még randább visszaesés követte, és fél órával műszak vége előtt bedobtam a törölközőt.
A teamleader rendes volt, azonnal hazaengedett, megkérdezte, hogy tudnak-e értem jönni, és még a szkenneremet is otthagyhattam nála, mert a super asztaláig már nemigen bírtam volna összeesés nélkül elsétálni.
Útban kifele azért pont sikerült összetalálkoznom Gary superrel és a tekintetéből ítélve mocsok szarul festhettem, valszeg nem sok hiányzott hozzá, hogy ki ne támogasson a transzportomig. Az ő fejében is megfordult, hogy uncsitesóval valami rosszat ehettünk, de mondtam neki, hogy az esélytelen, ez sokkal inkább valami jóféle hányós-fosós vírus.
Otthon aztán egy gyors zuhany után azonnal ágyba menekültem, és az éjszakát uncsitesóval felváltva a wc-n töltöttük. Ki ezért, ki azért.
Neki egyszerűbb volt, én viszont nem mindig tudtam eldönteni, hogy éppen melyik felemmel lenne szerencsésebb a fajansz felé fordulni.
Jobb ha tudjátok, hogy epét hányni rohadt szar, az ellenségemnek sem kívánom.
Nagyon reméltem, hogy nem tart sokáig, mert a legutóbbi ilyen vírusnál kórházban kötöttem ki, infúzión. De az még otthon volt, és bevallom az ittenit nem szeretném kipróbálni.
Szerencsére szombat reggelre már jobb volt a helyzet, de a napot inkább az ágyban töltöttem, időnként meg-megborulva, nagyokat izzadva, teázgatva, ezért az aznapi pilatest kénytelen voltam lemondani. :D (hogy még ilyenkor is ezen jár az eszem, mi?!)
Egy jó tanács: hányás-hányinger esetén a legtutibb "kezelés" egy kis pohár kóla (bármilyen) kortyonként elfogyasztva.
Nyugtatja a gyomrot, a cukortartalma pedig megakadályozza a kiszáradást.
Nem tudom miért, úgyhogy ezt ne is kérdezzétek, viszont működik.
Estére már minden szinte normális volt, még egy szelet pirítóst is be mertem vállalni, és végigálltam a Britain's Got Talent adásának azt a részét, amiben pont egy magyar akrobatikus kosárlabda csoport kápráztatta el a nagyérdeműt és a zsűrit, Simon Cowell-el az élen.
És továbbjutottak a következő körbe!
És ha már testedzés...
Csütörtökön megtudtuk milyen is az a Legs Bums and Tums, amit nem Steve csinál.
Hát azt kell mondjam, hogy ez a class egy definetely NO GO!
Az a csaj csinálja, aki anno a zumbát is tartotta és már akkor sem volt szimpatikus.
Az óráról megint késett 10 percet, ami egy 45 perces óránál azért némileg necces. És még akkor sem azon volt, hogy minél előbb beálljon és kezdjünk, hanem még elcseverészett az egyik csajjal, meg a bocsánatkérés is elmaradt a késésért, ami azért szerintem kb alap.
Maga az óra pedig katasztrófa. Ettől Steve milliószor jobbat rögtönzött, és bár akkor is remegős lábakkal távoztunk, izomlázon kívül más bajunk nem lett.
Ezúttal, valszeg a megfelelő bemelegítés hiánya miatt, a Nicki nevezetű rettenetnek köszönhetően a percen elszállt a térdem, és aznap estére úgy bedagadt, mint a parancsolat.
Másnap Body Attack-en találkoztam egy másik résztvevővel, és ő hasonlóan nyilatkozott az elszenvedett óráról, miszerint soha többet. Szóval ez már 3 ember mínusz rögtön az első órát követően.
Nicki... rosszul csinálod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése