2012. április 8., vasárnap

Glasgow 1. nap


Tudom, tudom, ennek aztán végképp semmi köze a munkához meg a blog eredeti témájához egyáltalán.
Maximum annyiban, hogy bár én itt minimálbért kapok a munkámért, mégis bőven elég ahhoz, hogy megengedhessek magamnak egy durván négy napos vakációt, csak úgy.
Ja és nem néznek rám lesajnálóan, mikor azt mondom, hogy raktárban dolgozom.
Ez is egy munka, ezt is el kell végeznie valakinek (én meg szivesen csinálom), de itt nem a beosztása alapján rangsorolják az embereket.
És ez nekem nagyon tetszik.
(Jó származás szerint igen, de ha bizonyít az ember és esetleg még a nyelvet is jól beszéli, akkor ez nem jelent problémát. Ami azt illeti, nekem is elegem van néha az angolul alig makogó lengyelekből meg pakikból.)


És akkor most kis képes beszámoló következik Glasgow-ról.

Well, végül a vonat mellett döntöttem, mert így gyorsabb volt.
Meg “kényelmesebb” is, mert ellentétben a magyarországi vonatközlekedéssel, ahol a kalauz érkeztéig azon zizegtem, hogy vajon jó vonatra szálltam-e (tudom, hülye vagyok), itt elektronikusan ki van írva minden egyes ajtóhoz a szerelvény uticélja.
A kényelmes szót viszont azért raktam macskakörömbe, mert a vonat oldala erősen dudorodott, külön élvezet volt csomaggal elverekedni magam egy valami csoda folytán üresen maradt ülésig.
De kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít.
Ha kicsit hamarabb kapcsolok, akkor a vonatjegyem is olcsóbb lett volna. Így cseppet borsosabb lett az ára, mint reméltem, na de hát ki tudtam fizetni, úgyhogy erről ennyit.
Kalauznak amúgy se híre-se hamva nem vala, ennyi erővel hagyhattam volna a jegyet a fenébe. Valszeg ő sem akart akadályversenyezni.
A tájból nem sokat láttam, amit mégis az gyönyörű volt. 
Mintha a Robin Hood meg Jane Austen összes regénye elevenedett volna meg előttem.

A Glasgow Central nevezetű vonatállomásra érkeztem. Hihetetlenül hatalmas, szemem-szám elállt bámészkodás közben.
Egy kis ízelítő, még a telefonnal készítve:

Menetrend, háttérben a 2. vágányon álló vonatommal. Az egyébként az, amelyik nem nagyon látszik a könnyebben észrevehető piros-sárgás mellett. :D



Nem állomás az állomás boltok nélkül.


Ezután emlékezetembe idéztem leendő szállásom útmutatását, miszerint elég kimenni az állomás elé, becélozni a Hope street-et, azon végighaladni a Renfrew street-ig, arra ráfordulni és azon egyenesen végig.
Mondjam?
Mondom.
Ágy az egybe odataláltam, nem úgy mint pár véleményező, aki már megszállt ott és akik szerint tökre nem egyszerű, meg nem is 15 perc séta az állomástól, meg a többi madárság.
Szerintem 15 perc se volt, de nem mértem, mert én még csalingáztam egyet a becsekkolásig.

Ez pedig itt a reklám helye: ha netán valamelyikőtök Glasgow-ban járna (soha ne mondd, hogy soha), melegen tudom ajánlani a McLays vendégházat.
Szuper kis szobát kaptam. Ilyen:

 A rumli az ágyon természetesen nem a szoba eredeti dekorációja...
Ellenberger a vízforraló, valamint a kávé-tea-cukor-tej együttes a szobához jár. 
Meg a tv.



 Ott jöttem be. Jobbra látható a privát mosdóm. A fürdőszoba az közös, két lépésre a szobámtól.



Kilátás.


A kulcsom. :)))


Egy órás pihenőt szavaztam meg magamnak, megírtam a tegnapi (tegnapelőtti) bejegyzést, aztán a nyakamba vettem a belvárost... de...
Nálam mindig van egy DE... :D
Szóóóval az történt, hogy végül nem belvárost néztem, mert mindegy hol vagyok, ha van a környéken bárminemű víz, azt én csarnok elsőre megtalálom.
Esetünkben ez a Clyde folyó vala.
Íme:

 Az első panorámaképem, elnézést a minőségért, még gyakorolnom kell. :D



Híd híd hátán.



Hídlábak. Imádom a 18x zoom-ot. :)))))



Aki tudja, hogy ezt miért fényképeztem le annak engedélyezem a vigyorgást és a kommentben történő kajánkodást. :D



 Imádok hidak alatt mászkálni.



Hát ez meg mi?!



Nos, kacsa vagy vadliba is lehetett volna, de ez egy hattyú.



Clyde Arc híd.
A skótok szeretnek gúnynevet ragasztani mindenre, ezt a hidat a Squinty Bridge, azaz Kancsal Híd névvel "tisztelték" meg.



- Te, ez minket fotóz?!
- Ja! Ne nézz oda!


Aztán már nagyon kellett pisilni, ezért visszafordultam. 

Buchanan street- Argyle street kereszteződés. Közeledek a városközponthoz.



Háttérben a Glasgow Central, középtájon tipikus angol-skót taxi.



Onnan jöttem...



Figyelitek?! Belepofátlankodik a képbe és még lopott is valamit.



Sauchiehall street. Sétáló- és bevásárlóutca. 
Az összes nagy név fellelhető itt a McDonaldstól kezdve a H&M-en keresztül a szűzmáriáig.



Kicsit sem meredek, mi? Csúcs lehet itt közlekedni. Meg parkolni.


Eredetileg az volt a terv, hogy visszamegyek a szállásra, csak nagyon piszkálta a fantáziámat az a gyaloghíd, amit még a szállásfoglalás előtti csavargásomkor láttam.
Elhaladtam tehát a vendégház előtt és átkeltem a gyaloghídon.

Hogy mi a második, amit a víz után megtalálok bármely ismeretlen helyen?
Hát a park...
Itt is találtam, nem is akármilyet.
Kelvingrove Park.
(Hogy miért pont Kelvin, azt egészen máig /bocs, tegnapig, mert sokáig tartott megszerkeszteni ezt a bejegyzést/ nem értettem, míg fel nem lettem világosítva, hogy ez a város másik folyójának a neve.)

Béke és nyugalom.



Idelátszik az egyetem egyik épülete is.



Szökőkút ami éppen nem szökik. Ellenben szép. :D



Mókus a Kelvin hídján.



Folyó és híd mókus nélkül.



 Híd folyóstul mögöttem. Az épp utamba kerülő mókucc azt mutatja, hogy ebből én nem kapok. Aztán pedig jól beleharapott.



Búcsúblikk. A kép csalóka, ekkor már elmúlt 8 óra. Mármint este.



Tipikus Jane Austenes házsor. Megyek vissza a vendégházhoz.


Miután visszaértem támadt némi gondom a szobához találással, mert a folyosók legalább olyan szeszélyesek, mint Harry Potter Roxfortjában a lépcsők.
Egyébként tetszik a keresztbe-kasba átjárható labirintus feeling, ha valaki netán némileg ittasabban jön "haza", az kellemes kis komámasszony hol az olló-t játszhat bónuszként.

Mára ennyi.
Következő poszt nem tudom mikor, de lesz. Csak bírjam kiválogatni a két nap alatt ellőtt kis híján 500 képből azokat, amiket fel szeretnék tenni... :D


1 megjegyzés: