Osszefoglalo 4.

Avagy lehull a lepel.

Hogy milyen lepel?

Hat amit magamra oltottem, hogy szepen beleolvadjak a kornyezetembe, mint mindig.

Ha egy mod van ra, szeretem ha az alapjan "itelnek meg", ahogyan dolgozok, nem pedig az eddig megszerzett papirjaim tukreben.

Es ha egy melohoz nem kell papirt viritanom, akkor minek reklamozzam?

Eros a gyanum, hogy a szobeszedtol eltekintve a supervisorok jo ideig szentul meg voltak gyozodve arrol, hogy nemigen beszelem jobban az angolt, mint a lengyel bagazs.

Aztan megjelentek az elso toresek a jegen.

Peldaul rovid eletu legendasagom kapcsan.

Meg eligazitasokkor, mikor nem kellett ketszer (haromszor-negyszer-otszor) elismetelni az utasitast.

Legkesobb pedig egy muszak vegi ellenorzes soran, mikor a lengyel kollegak, mar amelyik eppen nem huzott nyulcipot a supervisor kozeledtere (piszkosul tartanak tole, pedig meg nem evett embert), csak neztek ra bamban, de a hozzank intezett kerdesre egyedul en tudtam valaszolni.

Aznap Your Highness (Ofelsege, igy is hivjak a hata mogott) mar mosolyogva irta ala a timesheet-emet (ez egyfajta jelenleti iv) es meg egy thank you-val is megtoldotta.

Aztan, mar nem emlekszem pontosan melyik nap, unokatesom egy neki kisebb bosszusagot okozo IT problemaval tamadott le a kantinban.

En adtam egy tippet a problema okaval kapcsolatban, majd a szunet vegeztevel szepen mentem vissza dolgozni.

Epp egy bazi nagy megrendeleshez szedtem ossze a cuccokat, ergo nyakig izzadtan kotortam egy dobozban, mikor is Ofelsege, lengyel fegyverhordozoja a Teamleader tarsasagaban, tiszteletet tette a pickingen ( ez a konkret munkateruletem, ha meg nem emlitettem volna), kiadott par utasitast, aztan hozzam fordult, rammosolygott (vesszek meg, de eseteben ez jobban hasonlit egy vicsoritasra), es mindenki szamara jol hallhatoan igy szolt:

-So you are an IT person. (Ez kb annyit jelent, hogy "szoval te ertesz az IT-hez")

Gondolatban jol seggberugtam az uncsitesot, mert sokat jar a szaja.

Kifele ez nagyjabol igy hangzott (Lustanyu rulez!):

-Well yes, kinda... (Hat, valami olyasmi...)

Ami azt illeti, elegge zavarban voltam, ezert kb. reflexszeruen igyekeztem kisebbiteni "erdemeimet", es megjegyeztem, hogy inkabb csak halozatokkal foglalkoztam, mire o kifejezte sajnalatat, amiert ilyen meltatlan helyzetben vagyok kenytelen dolgozni (legalabbis az o - meg az atlag angolok - mercejevel merve, mert en koszonom jol vagyok), ami kb igy hangzott:

-... and you working here, picking garments... (es itt szeded ossze a ruhakat...)

Mit lehet erre mondani egy olyan embernek, aki elkepzelni sem tudja, hogy ez nekem az otthoni helyzethez kepest maga a kanaan?

Halvanyan elmosolyodtam hat, vallat vontam es kozoltem, hogy messze jobb, mint a semmi.

Ofelsege (egyebkent Gary-nek hivjak) erre elovette az oszintebbik, kevesbe vicsorszeru mosolyat es megjegyezte, hogy egy IT-sre barmikor szukseg lehet a raktarban...

Hat ennyit a beolvadasrol.

Kovetkezo szunetben szemtol-szembe is letoltam az uncsitesot, de o azzal vedekezett, hogy konnyen meglehet, hogy akar ket het mulva meg meg is fogom neki koszonni a fecsegest.

Na erre varrjatok gombot.

Mindenesetre rakerdeztem, hogy hogyan kerultem egyaltalan szoba.

O pedig eloadta, hogy az en tippemet a problema okarol szinte azon melegeben megosztotta a supervisorral, aki dobbenten kerdezte, hogy ugyan honnan tudom en ezt.

Erre uncsiteso elmondta, hogy tanultam IT-t, Gary bolintott, tovabbhaladt, majd foldbegyokerezett (valszeg ekkor esett le neki mit is hallott) es visszakerdezett, hogy akkor mit keresek en itt.

(Anno egyebkent o jart kozben az erdekemben, anelkul, hogy barmit tudott volna rolam, ugyhogy orok halam uldozi :D )

Mint mar nem egyszer szembesultem vele, itt oltari meglepo, ha valaki nem a vegzettsegenek megfelelo munkakorben dolgozik, hanem mondhatni joval alatta.

Es fel nem foghatjak, hogy ennek en meg orulni is tudok.

Annak mar kevesbe, ha a papiron szereplo, de a munka szempontjabol halal lenyegtelen tudasom miatt mas szemmel neznek ram.

Sot, ha egyaltalan mas szemmel neznek ram, barmi miatt.

Termeszetesen ha mar bizonyitottam es kierdemeltem az elismerest, az mas.

De addig jobb szeretek beleolvadni a kornyezetembe es ugy tenni, mintha kettoig se tudnek szamolni.