Utolsó csepp

...abban a bizonyos pohárban.

Alapban egy nyugodt, kiegyensúlyozott, rugalmas emberke vagyok.

De a mai nap után azt mondtam, hogy itt a vége.

Igen, úgy döntöttem, hogy ezt a hónapot még végighúzom, és alamizsna osztás után úgy lécelek le innen, hogy csak néznek össze-vissza.

Az sem érdekel, ha addigra nem találok mást, mert inkább beosztom a szoc segélyt, de én itt nem maradok!

Hogy mitől is borultam ki?

Lássuk csak szép sorban:

Határidős leadnivaló, az utolsó pillanatban, mint „rendesen”. Még a másik cég sara (ja igen, lehet, hogy ez az infó még kimaradt, nos szigorúan véve két cég ügyeit intézem napi rendszerességgel, egy fizetésért), harmadik napja böngészem a macskakaparással rótt bejegyzéseket az építési naplóban, hogy a szemem már majd kifolyik a helyéből.

Bejelölgettem, amiről úgy tűnt, talán a tárgyhoz tartozik, bár az olvasottakból nem sok semmit értek.

Erre ma rövid olvasgatást követően közlik (mert ők már csak az általam megjelölt cuccot csekkolták), hogy ez a bíróságon használhatatlan, maradunk az eredeti verziónál...

Én ezt már azután nem sokkal jeleztem, hogy nekikezdtem a bogarászásnak. Egyszerűen teljesen egyértelmű volt, hogy anno még a jelenleginél is nagyobb káosz uralkodott. (bár itt is csak idő kérdése)

Három nap felesleges munkát spórolhattam volna meg, de végül is ezért fizetnek... legalábbis nagyjából ezért, hiszen munkaköri leírásom sincs, meg szolgálati időm sem.

Azért viszont már nem fizetnek, ami ezután következett.

Cégbemutatás és lájtosabb pályázati anyag összeállítása idegen nyelven, plusz kísérőlevél, mindez dugig szakszöveggel.

És ami kiverte a biztosítékot: a kísérőbe nem átallotta beleíratni, hogy munkatársaink közül társalgási szinten beszélik az adott idegen nyelvet.

Méghozzá szemrebbenés nélkül!

Namármost, a góré épp csak makogja a nyelvet, a szakmunkások tudják, hogy van olyan ország, tehát közel s távol én vagyok az egyetlen a „munkatársak” közül, aki beszéli a nyelvet.

Na és melyik telefonszám lett megadva kontaktfelvételhez?

Hát persze, hogy az irodáé!

Hát nem, kedves főnök úr!

Már így is több, mint elég munkakört látok el egy fizetésért, méghozzá becsülettel, mert nekem a munka nem büdös.

De hogy több bőrt nem fog lehúzni rólam, az olyan biztos, mint ahogy ezt a bejegyzést postolom.

Egyébként is imád kész helyzet elé állítani, lásd: gondolkodjak el rajta, hogy 6 vagy 4 órában jelentsen majd be; aztán simán közli, hogy csak 4 órában jelent be, de csak kicsit később...

Ezt a békát lenyeltem, de legalábbis vele sikerült elhitetnem, hogy nem a kedvező alkalmat várom a megpattanásra.

Most mondhatjátok, hogy egy alattomos dög vagyok, vállalom.

De hogy havi 100 rugó bruttóért (megjegyzem, egy kanyit nem fizet utánam, a fizut mégis nettóban kapom) én nem fogok neki külföldi munkát leszervezni, utána meg annak a mindenféle hozadékát intézni a munkavállalási engedélyektől kezdve az E mittoménhányas nyomtatványig, meg albérlet után kajtatni a munkásoknak csak azért, hogy az idegen nyelvből állítólag perfekt kislánya segge alá tolhassa a kész cuccot...

Na ezt már nem!

És egyúttal tegyél le a weboldalról, ha akarsz egyet, akkor fizess érte!

Ha pályázatíró kell, akkor kérj fel egyet és fizesd meg!

Ha műszaki asszisztens kell, akkor alkalmazz egyet és adj neki fizetést!

Ha jogi segítségre van szükséged, akkor perkálj érte!

El sem hinnétek, milyen felszabadító volt az elhatározás. És bár a helyzet szar, azt hiszem most először bízok benne, hogy ezután már jobb lesz.