Pofaleszakadás

Nos, a mai nap után úgy érzem van alapja a mondásnak, miszerint: Akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségekre.


Azt hiszem említettem már a kedves ismerőst, aki beajánlott engem erre a munkára.
Ha nem, vagy nem elégszer, akkor most pótolnám a hiányosságot.


Szóval eredetileg őt hívta fel a volt főnöke/az én jelenlegim, hogy menne vissza dolgozni hozzájuk.
De neki momentán volt/van melója, ezért köszönettel továbbadta a lehetőséget nekem, azzal, hogy hááát, kicsit neccesek, igaz ki normális már manapság, de azért mindennek ellenére emberből vannak.

Ezt egy hónap után tudtam volna vitatni, most meg már max undorító féregként tudnám aposztrofálni az ember kinézetű élőlényt.
Sőt, egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy felveszem a kapcsolatot a protezsálómmal, mert baromira kíváncsi lennék, hogy ezek most mentek át gennyládába, vagy már akkor is ilyenek voltak, mikor ő dolgozott nekik.



Ma találkoztam egy közös ismerősünkkel, rég láttuk egymást, hosszúra nyúlt a traccsparti és persze többek között érintettük a meló problematikáját.

Hát nem kiderült, hogy már akkor is rabszolgatartó kisiparosként működtek?
A protekció-gazda sűrűn panaszkodott a közös ismerősnek a sok túlóra, erős késésében lévő fizetések, egyéb nyalánkságok miatt...


Úgyhogy ma ténylegesen felvettem vele a kapcsolatot, és rákérdeztem erre-arra... jó tudom, eső után kalucsni...

De azért várom a választ...