2010. június 21., hétfő

Óvakodj a fejvadásztól!


No, túltettem magam az agonizáláson, újrahúztam a privát op-rendszeremet és teljes mellbedobással láttam neki az újbóli önéletrajzzal való szőnyegbombázásnak.

Illetve láttam volna neki, ha...


Ha tudtam volna, hogy hova is kéne bombázni.

Tartsa fel a kezét, aki még nem találkozott olyannal, hogy ugyanazzal a pozíció megjelöléssel két, olykor három/négy hirdetés is szerepel, csak egynél egy konkrét cégnév szerepel, míg a másiknál/többinél az ismerős „gyűjtőnév”.

Igen, az. Le lehet tenni a kezeket (ha egyáltalán volt, aki feltette).


Nem fogom őket reklámozni, mert kurvára nem szolgáltak rá, de aki sűrűbben nézegeti az álláshirdetéseket, az úgyis kívülről fújja már az összes díszes társaság nevét, logóját, hazugságait.

Szerény véredényem szerint ugyanazt művelik, mint a munkaügyi központok, csak pepitában.

Járadékot, segélyt ugyan nem kapunk tőlük, semmi mást sem (ok, azért fenntartok egy „tisztelet a kivételnek” díjat), viszont ugyanúgy csak azért vannak, hogy nekik legyen munkájuk, nem pedig azért, hogy nekünk.


Bevallom fingom sincs, hogy ezeket a naplopókat mi alapján fizetik. De hogy tutira érdemtelenül, arra akár mérget is mernék venni.

Saját bevallásuk szerint főleg középvezetők utáni vadászatban jeleskednek... na de akkor ugyan mivel magyarázzák, hogy olyan sok alkalmatlan, sokszor abszolút képzetlen, semmirekellő balfasz ül középvezetői székekben? (és milliószor értelmesebb beosztottaknak dirigálnak... )

Egy szó, mint száz, ilyen „eredményekkel” én ugyan nem dicsekednék.


Jogos a kérdés, hogy ugyan miért rühellem őket ennyire, miért ez a fene nagy ellenszenv?

A válasz: mert megérdemlik! Mert ha másért nem is, ezért rendesen megdolgoztak.


Az történt, hogy a sok egykaptafa álláshirdetés láttán úgy döntöttem, hogy nem rontok ajtóstul a házba, hanem megpróbálok a kiskapun (fejvadász cég) besettenkedni, elvégre miért bízna meg egy nagy vállalat egy erre szakosodott társaságot, ha nem azért, hogy ne az ő HR-esei bajlódjanak a sok dinkával.

Legalábbis ezt diktálja a józan paraszti ész.

Csak azt felejtettem ki a számításból, hogy az álláspiacra már régóta nem jellemző a józan paraszti ész. A jelige: csak minél bonyolultabban, különben miből fognak megélni a semmire se jó diplomával villogók.


Szóval beküldtem a jelentkezésemet fejvadászékhoz, rögtön három állásra is, mivel mind a három az új szakmámba vágott, és nem titkolt célom, hogy IT területen szeretnék elhelyezkedni.

Aztán vártam. És vártam. És vártam. És vártam... Mert én egy türelmes ember vagyok.

De egy egész hónapig egy mukkot sem hallottam felőlük.

Egy hónap alatt többször is ellenőriztem, hogy biztosan jó e-mail címre ment-e a kért anyag, biztosan a megfelelő állásokra jelentkeztem-e, valóban azok voltak-e a követelmények és kompetenciák amikkel én rendelkezem...

Tehát kábé mindent hatvanszor csekkoltam, amit esetleg félreolvashattam, félreérthettem, mert nem szeretem, ha felhúzom magam és a végén kiderül, hogy én voltam a hülye.


Nem én voltam a hülye, tehát teljesen jogosan húztam fel magam, mert ha máshonnan nem is, de egy ilyen társaságtól az ember azért elvárná, hogy legalább egy automatikus üzenet be van állítva.

Főleg annak a tudatában, hogy egy másik, hasonló állásra is pályáztam egy nagyjából nevenincs cégnél, ahonnan viszont negyed órán belül jött a visszaigazolás, hogy megkapták a cuccost.


És akkor ismét szembetaláltam magam UGYANAZOKKAL az álláshirdetésekkel, amikre pályáztam.

Ekkor szakadt el a cérna.


Mivel google az egyik legjobb haverom, gyorsan kiderítettem, hogy hol van a lerakatuk, és hétfőn ott kezdtem a napot.

Nem mondom, jól el voltak barikádozva, kész művészet volt eltalálni az ajtóig, de ilyen közel a célhoz én már nem adtam fel.

Az irodában egy szál hölgyemény lézengett és jól láthatóan meglepte személyes megkeresésem és firtatózásom.

Pedig előzetes elhatározásomtól eltérően – miszerint leordítom a fejéről a hajat - igencsak udvarias voltam, mikor kérdőre vontam, hogy ugyan miért vannak megint meghirdetve azok az állások, amikre jelentkeztem, miközben felém annyit se vakkantottak, hogy fapapucs.

Mit ne mondjak, nagy volt a hebegés-habogás, terelés, sajnálkozás.


Nagy valószínűséggel időnyerés végett megtudakolta a paramétereimet; én napra, órára pontosan közöltem mikor küldtem az emilt... és minő káprázat! az önéletrajzom szerepelt az adatbáziuskban.

Na mondom, nagyszerű, haladunk. De ha megvan a cucc, ugyan miért nem jelentkeztek legalább annyival, hogy „megkaptuk, birka”?

Erre jött a sajnálkozás, hogy jaaaaj, pedig minden jelentkezőnek vissza szoktak írni...

Persze, és pont csak én maradtam ki a szórásból?! Na ne bohóckodjunk már!

Az iroda forgalmára hiába fogná a mulasztást, mert míg ott voltam egy lélek se mozdult, még a telefon sem csörgött.

De úgy voltam vele, ok, mulasztani emberi dolog. Viszont! Ha megkapták a szükséges anyagot és az bekerült az adatbázisba, akkor miért nem kerestek?

Terelés, numero 2 : csúszás van a megbízó cégnél... és különben is, ha jól látja (jól látja?! nem kéne ezt kívülről tudnia?!), akkor ezekhez a munkákhoz német nyelvtudás is kell, és nekem csak angol van...


Na itt intettem le véglegesen.


Az önéletrajzomban ugyanis jól olvashatóan szerepel a német nyelvtudás, ha már erre akar hivatkozni, igaz az állásokhoz elsődlegesen az angolt kérték, a többi csak ráadás.

Csak hát ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen, elsősorban meg kell tanulni olvasni.

Másodszor, nem csak egy pillantást kell vetni a beküldött önéletrajzra, hanem rendesen át kéne olvasni, ha már egyszer vettem a fáradságot, hogy megalkossam és beküldjem.

Ja és az se árt, ha ezen felül még értelmezni is képes azt, amit olvasott.

Amennyiben minimum a fentiekre képtelen, talán át kéne gondolni, hogy biztosan ez a munka való-e neki.


Ebben az egészben egyébként nem az a legszörnyűbb, hogy nem tudja feldolgozni az olvasott anyagot, hanem az, hogy ilyen embereken (is) múlik, hogy nekünk lesz-e munkánk.

Hogy miért nem lopták be magukat a szívembe? Hát ezért.

Mert ezeknél én milliószor értelmesebb vagyok. Pedig még diplomám sincs.


Búcsúzásként még megkérdeztem, hogy hagyjam-e ott az önéletrajzomat nyomtatott formában (hátha a monitor csillant be olvasás közben).

Azt mondta szükségtelen, mert ott van az adatbázisban.

Ha-ha! Mintha ez bármit is számítana...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése