De nehéz az iskolatáska

Lehet, hogy ilyen tekintetben furabogár vagyok, de nekem egyáltalán nem nehéz az iskolatáska. Sőt, kifejezetten élvezem.

Persze ez nem volt mindig így, az általánost és a gimit én is ugyanúgy rühelltem, mint a normális kölykök általában.

A felnőttképzés viszont nagyon bejön.

Hogy miért?

Talán azért, mert nem néznek alapból hülyének, csak azért mert diák vagyok.

Talán azért, mert az én választásom, tehát olyat tanulok, ami érdekel.

Talán azért, mert kicsivel több értelmét látom.

És mindemellett mindig nagyon remélem, hogy na majd most!

Hogy az újonnan felszedett tudással lefaraghatok a hendikepemből, és most majd megmutatom mennyit érek, és én fogok válogatni az értem versengő munkáltatók közt, a pénz pedig számolatlan regimentekben fog a számlámra masírozni. (tudom, naiv vagyok)

Gondolom tiszta sor, hogy ez eddig még nem jött be, különben nem itt blogolnék, és nem kezdenék bele a hatvanhatodik esélynövelő tanfolyamba.

Viszont, mint mindennek, ennek/ezeknek is megvan a pozitív oldala.

Jelesül az, hogy a megtanult dolgoknak hála rengeteg pénzt spórolok meg, mert az eddig felmerülő problémákkal már nem kell fűhöz-fához rohangálnom, hanem csuklóból oldom meg a helyzetet, és már én vagyok az, akihez segítségért fordulnak.

A legszebb persze az lenne, ha nem csak úgy látnék belőle pénzt, hogy nem költöm el, de ami késik, talán nem múlik.

OK, nem borzolom tovább a kedélyeket, színt vallok.

Ezúttal informatikai tudást szívtam magamba, úgy is mondhatnám, hogy szó szerint, mert tényleg szivacsként ittam magamba a tanulnivalót, különösebb erőfeszítés nélkül.

A titulus elég hosszú, ráadásul a földi halandók csak néznek rám, mint borjú az újkapura, mikor egyszuszra végigmondom, dióhéjban hálózati rendszergizdaként tudnám fordítani.

És imádom!!!

Imádom, hogy képes vagyok beállítani egy routert akár hiperterminálon keresztül is, grafikus felület nélkül;

imádom, hogy tudom mi fán terem az IP cím meg az alhálózati maszk és ha kell két pillanat alatt átszámítom binárisba vagy hexába;

imádom, hogy ha probléma van a netcsatlakozással, akkor pikk-pakk kiderítem hol a bibi;

imádom, hogy sec perc alatt szétkapom a gépet és tudom mi micsoda...

sőt, azt is imádom, hogy tökéletesen értem, ha azt olvasom, hogy NAT, WAN port, port security, MAC cím szűrés, ARP tábla, TCP/IP, IEEE 802.11 b/g/n;

és tudom mire való egy CAT 5-ös UTP kábel és azt milyen szabvány szerint kell megcsinálni, hogy össze tudjak vele kötni pl. gépet és swtich-et :)

Szerintem már ennyiből is lejött, hogy megszállott kocka vagyok.

Utoljára az első komolyabb munkahelyemen éreztem ennyire elememben magam... Pedig a két terület ég és föld. Ha valamihez hasonlítanom kéne... olyan, mint egy hosszú, fáradalmas út végén hazaérni.

Ismered ezt az érzést?

Ha igen, akkor tudod miről beszélek, felesleges tovább cizellálnom.

Ha még nem, ne add fel, keress tovább! Rá fogsz ismerni, ahogy én ráismertem.

(ez persze még kevés az üdvösséghez, de legalább már tudod merre kéne továbbindulni)

A csapat elég vegyes összetételű volt, és ezt nem a nemek megoszlására értem.

Nagyon olybá tűnt, hogy a felvételiztetők bizony nem voltak éppen a helyzet magaslatán kiválasztás tekintetében (sem).

Ad egy: a finoman szólva is diszkriminatív felvételi beszélgetések után meglepően szép számban voltunk nőneműek, köbö fele-fele arányban.

Ad kettő: pár nap után teljesen egyértelmű volt, hogy nem a legjobb 21 került be.

Ad három: igazából a fél csoportnak semmi keresnivalója nem lett volna itt.

Ad négy: csak abból a beszélgetős csoportból, amelyikbe én be voltam osztva, játszva tudtam volna mutatni az elpazarolt helyekre olyan embereket, akik fényévekkel komolyabban gondolták a tanulást, mint azok, akik csak a napot lopták és az idegeinkre mentek.

Non plus ultra: a „nem női szakma” szövegre súlyosan rácáfolva, messze jobb eredményeink voltak, mint a pasiknak. (már azoknak, akik komolyan vették)

A fentiektől eltekintve nagyon bírtam a tanfolyam túlnyomó részét, kicsit sajnáltam is, hogy vége lett, én még úgy folytattam volna.

Oktatóink becsületére váljon, hogy a hiedelmekkel ellentétben (miszerint csak a pénzt nyúlják le) nagyon színvonalas anyagot tehettünk a magunkévá, igazi használható, naprakész ismereteket, olykor kicsit többet is.

Nem mondom, hogy mindennek volt értelme, és azt sem, hogy mindig kifogástalanul felkészültek voltak (akinek nem inge, ne vegye magára), viszont a tanfolyam végére nem egy, de három hivatalos papírral lettünk gazdagabbak.

Mély tiszteletlenségem a kivételeknek, és ez így is van jól, mert a guta ütött volna meg, ha a renitensek is csont nélkül megkapják ugyanazt a papírt a nagy büdös semmire.