2011. július 24., vasárnap

Úgy utálom mikor igazam van...

avagy: Anyád jól van?!


Mivel jelen idő szerint intenzíven közmunkázok, úgy gondolom nem csoda, ha időről-időre felháborodom a minket érintő kommenteken, kinyilatkoztatásokon, tudósításokon, beszólásokon.
Pénteken elkövettem azt a hibát, hogy halál véletlenül a híradóra kapcsoltam az egyik kereskedelmi csatornán.
Nem is igazán tudtam, hogy melyik volt az a két fő kanális közül, de kizárásos alapon arra az eredményre jutottam, hogy pont azt sikerült megtekintenem, amelyiknek platform-függő az onlány változata (és juszt se bootolok át winfosra), így nem onnan fogok linkelni.

Tehát az alap hír az itt található. Meg itt.

Röviden: a MÁV közmunkásokkal tartatná rendben a Balaton környéki  állomások leharcolt épületeit. Merthogy milyen gáz állapotok uralkodnak, és milyen gáz, hogy az arra tévedő "kűfődi" ezt látja meg először...

Ezzel nem vitatkozom, mert tényleg gáz.

Hogy tényleg ez lenne a megoldás?
Ebben azért erősen kételkedem.

Értem én, hogy szarban a haza, a MÁV meg aztán pláne. 
De azt sosem fogom megérteni, hogy ilyen esetben ugyan miért nem ülnek össze a nagykutyák egy kis brainstroming-ra (úgyis baromira szeretik az ilyen divatos szakszavakat), ahol elmeditálhatnának a helyzet olyan megoldásán (nem csak ezen, több fronton is akadnak gondjaik), úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Hogy mire gondolok?
Naiv vagyok, de rendes munkáért rendes fizetésre. 

Munkanélküli akad bőven, bárhol keressen az ember, olyan is, aki a fél karját adná egy stabil munkahelyért, és a fent említett állomások aligha igényelnek egy-két, maximum három ember munkájánál többet.
Csak hát nem ez a cél, mert ezeknek a fizetését a MÁV-nak kéne állni.
De ők meg miért foglalkoztatnának bárkit is tisztességes, normális megélhetést biztosító fizetésért, ha ugyanezt negyedannyiból (vagy akár ingyen) is megúszhatják?
Ehhez nem kell más, mint minél több munkaképes embert megfosztani attól a lehetőségtől, hogy emberhez méltó bérért normális körülmények között dolgozhasson, és persze hosszabb távra tervezhessen.
És voila, kész is a sokkal olcsóbb "munkaerő", aki szaré'-hugyé', alamizsnának is kevés pénzért elvégzi a munkát. Mert muszáj, ha élni szeretne.
Hogy milyen élet ez, azt inkább hagyjuk.

Már első blikkre sem jött be ez az egész Magyar Munka Terv, vagy hogy a rákba hívják most éppen. Azt mondták ne vészmadárkodjak, nem eszik olyan forrón azt a kását.
Ehhez képest tisztán látszik, hogy a MÁV-os dologgal nagyon is elkezdődött az, amitől tartottam. :(
Szóval, utálom, mikor igazam van, de soha nem szűnök meg remélni, hogy egyszer lesz bátorságunk összefogni és véget vetni ennek.



Hab a tortán:
A csatorna híradójában megszólaltatták az utca emberét is, akinek persze azonnal támadt pár szuper ötlete, jónéhány csodálatos javaslata a közmunkásoknak és az őket foglalkoztatóknak... aminek hallatán kinyílt a bicska a neszeszeremben (ott tartom), és ha van igazság a földön, akkor egy-két édesanyának (nem csak a nyilatkozóénak) aznap este jelentősen megnövekedett a vízfogyasztása. 

Annyira unom már, hogy mindenki jobban tudja, hogy a közmunkásnak mit kéne csinálni és hogyan!
Már komolyan csak az hiányzott, hogy még azt is az orrunk alá dörgöljék, amit különböző fórumokon rendszeresen lenyilatkoznak a kedves kommentelők.
Nem, nem azt, hogy örüljünk, hogy dolgozhatunk, mert ez már számukra is túl abszurd.
Hanem a mostanában olyan divatos "dógozzááá a segílyér' paraaaszt!" kezdetű mondókát.
Ha pedig már annyira tudják hogy mit és hogyan kéne csinálni, akkor miért nem fognak hozzá?
Vagy úgy gondolják, hogy nekik nem kéne tenni az élhetőbb környezetért, esetünkben a tisztább vonatállomásokért?

Mert azt viszont le merem fogadni, és nyakamhoz a rozsdás bökőt, hogy épp az ilyen "énmondommegatutit" barmok pisálják körbe a wc kagylót/piszoárt, hagyják lehúzatlanul a fajanszot, dobják a kuka mellé a kéztörlőt, verik szét a mosdót... és még tudnám tovább sorolni, de a gyomrom már tiltakozik.

Egyszóval, tudnám értékelni, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna.
Én utcát seprek, dünnyögés/nyavalygás nélkül, ha már nem volt elég eszem politikusnak menni.
Ők meg ugyan fogják már be a piri szájukat, vagy, ha erre képtelenek, akkor menjenek és itassák meg az anyjukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése