2011. július 16., szombat

Kósza gondolatok



Hőségriadó az ország több részén.
Délelőtt 11-től délután 3-ig elviekben nem tanácsos a napon tartózkodni.
Minket simán kihajtanak a seggaszaló melegbe, és szerintem arra olvadjon rá az a kurva sárga mellény, aki kitalálta, hogy ez legyen a megkülönböztető jelzésünk.
Anélkül is szaunázunk rendesen, a műszálas csoda alatt belekóstolhatunk a gőzfürdő szépségeibe is...

Ha már hőségriadó, akkor víz, úgyis, mint védőital.
Igaz a védőital egyébként is járna.
Nos, egyébként amúgy nem jár, olykor napokig nem. Nem gond, megoldjuk.
Most hőségriadókor valakiben megszólalt a lelkiismeret... de az is lehet, hogy csak ellenőrzést kaptak, és a törvényt még nekik is be kell tartani.
Így aztán kocsival hoztak ki nekünk vizet. Langyosat, nehogy meghűljön a torkunk.
Lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindenben csak a rosszat keresem és a szar is ízetlen, de ez nem így van. Sőt, a langyos vízzel sincs semmi bajom.
DE!
Először is, a baszott melegben miért nekem kell elzarándokolnom a megadott találkozási pontra vízért, miért nem tudják a klímás autóval utánunk hozni a nedűt?
Másodszor, ha már találkozási pont... miért oda hoznak vizet, ahol van?!
Esetünkben ugyanis sikeresen kijelölték a gyülekezőt oda, ahonnan egy köpésre van a nyilvános nyomós kút, sokkal kellemesebb hőmérsékletű vízzel...

A szervezés magasiskolája, ehhez kétség sem fér.



A napokban egy hölgy betelefonált egy beszélgetős műsorba, közmunka ügyben.
Ő még csak készül a behívóra, de nagyon borítékolható, hogy hamarosan megkapja.
Egy, már közmunkában dolgozó ismerőse révén azonban már nyert némi betekintést a közmunkálkodás rejtelmeibe, és az élő műsorban kijelentette, hogy ha olyanok lesznek a körülmények, ahogy azt felvázolták neki, pl.: no wc, no kézmosási lehetőség, no tisztességes kajálóhely, no pihenőidő, stb., akkor ő bizony pert indít az állam ellen.
Nos a kedves hölgy akár most is indíthatná a pert, mert a fent említettekből csak a pihenőidőt fogják neki biztosítani.
Wc-re állítólag mehetnénk olyan önkormányzati intézményekbe, ahol ezt lebeszélték. Ezekről az intézményekről mi valahogy semmit sem tudunk. Ezért gyakorlatilag leginkább a bokrok alját vesszük igénybe erre a célra.
Mondjuk ennek is megvannak a pozitívumai.
A múltkor, hősies bokrozásomnak köszönhetően, egy egész család kapta vissza a személyi iratait. (Sajnos nem az összeset, de hát én nem a húsvéti nyuszi vagyok.)
Hogy télen mit fogunk csinálni, az már más kérdés.
Kézmosási lehetőség flakonból van, abból, amit ivás céljára hurcol magával az ember.
Enni a járdaszegélyen szoktunk. Néha, ha olyan környékre vezényelnek, akkor a köztéri padoknál, asztal mellett. De mindenképpen szigorúan a szabad ég alatt.

Mondjuk nem igazán értem, hogy miért kell megvárni, míg ő is beletrappol ebbe a kulimászba... Ha ennyire otthon van a perelésben, miért nem teszi meg azokért akik már nyögik? Ők nem érdemelnék meg?


És mert három a magyar igazság...

Hol vannak az ingyenélők?
Azok a primitív létformák, származástól, bőrszíntől függetlenül, akik vígan terrorizálják a járókelőket miközben literszámra vedelik a kannás bort.
Azok az élősködők, akik a dolgozók adóforintjaiból kapott segélyekből duhajkodnak és eszük ágában sincs munkát vállalni. 
Tehát hol vannak azok, akiknek - elméletileg - ezt az egész közmunkásdit kitalálták.

Ott ugyanis, ahol engem foglalkoztatnak közmunkailag, elvétve látok egyet-kettőt a fent említett fajtából.

Látok viszont bőven nyugdíj előtt álló, senkinek sem kellő, a végsőkig elkeseredett embereket.
Családanyákat, családapákat, akik szintén dolgoznának, ha lenne hol.
Fiatalokat, akiknek esélye sincs elhelyezkedni, gyakorlatot szerezni.
Olyan embereket látok, akiket nem visszavezetni kéne a munka világába, hanem lehetőséget adni nekik, hogy rendes munkát végezhessenek.

Ezzel nem azt mondom, hogy az utcaseprés nem rendes munka.

De elnézve azokat az embereket, akikkel nap mint nap együtt húzom az igát, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy milyen vétkes elpocsékolása folyik tudásnak, tettrekészségnek, életeknek.
Mert nem hiszem el, hogy tényleg annyira elfogytak volna a képzetlen munkaerők, hogy már a szakmunkásokat, érettségiseket, diplomásokat állítják "csatarendbe".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése