Ma reggel kinéztem az ablakon...
Már rosszul kezdődik, mi?
Először azt hittem még alszok és rémeseket álmodok.
Aztán megtöröltem az ablakot, a szemüvegemet, ha lett volna, akkor a kontaktlencsét is átlötybölöm létyóval, mert odakint továbbra is igen évszakidegen időjárást tapasztaltam.
Vazz', rendesen köd volt!
Köd, nyár derekán!
Ezt azóta sem sikerült feldolgoznom. Zokon vettem, na.
Mivel az időjáráson semmilyen optikai tunning nem segített, hát jobb híján alaposabban megtekintettem.
Hideg nem volt, viszont minden szürkéllett és finoman szitált az eső...
Ezzel természetesen azonnal felmerült a dilemma: mit kéne magamra húznom ruhailag?
Mit ne mondjak, mindig jobbra számít az ember, és én utóbb nagyon-nagyon-nagyon megbántam, hogy nem a gumicsizmám mellett döntöttem.
Úgy legalább a lábam szárazon maradt volna. A többi részemen talán csak egy szörfösruha segíthetett volna.
Pedig amikor kiléptem az ajtón még egész tűrhető volt a csapadékmennyiség. Aztán csúnya deja vue zúdult a nyakamba a meló felé félúton, így alakultam át menetközben jókiállású emberi lényből ázott ürgévé.
Odabent pöpec vizespóló versenyt lehetett volna celebrálni. :)
Szerencsére ezúttal nem sokáig szivattak bennünket, még 9-ig se kellett várnunk az elbocsátó szép üzenetre.
Mondjuk az biztos, hogy ha ebben a felhőszakadásban a ronggyá ázott ruhánkban kiküldtek volna "tevékenykedni", meg sem álltam volna az önkormányzatig és a farkánál fogva cibáltam volna ki az illetékes elvtársat az irodájából egy röpke negyedórás piknikre az épület elé.
Csak úgy a feeling kedvéért.
Itthon a gyerek nagyon örvendezett nekem, türelmesen megvárta míg a cipőmből kiöntöttem, a ruháimból kicsavartam a felesleges vízmennyiséget (egy cipő mínusz megint kinéz, valamilyen csoda folytán csak a bugyi maradt száraz rajtam), megengedte, hogy kicsit visszamelegedjek üzemi hőmérsékletre, és azóta játszunk.
Jobbanmondva most éppen kaptam egy hangyányi eltávot, egy bejegyzés erejéig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése