Ma reggel rendesen elaludtunk.
Ilyen velem olyankor szokott előfordulni, ha az éjszaka folyamán esőzés forog fenn.
Nos ezúttal is ez történt, de a fennforgás még javában tartott.
El lehet képzelni mennyire örvendeztem vala néki.
Egyszóval jól indult a nap.
Kíváncsian vártam tehát a folytatást, mert elképzelni nem tudtam, hogy ugyan mit fogunk ma csinálni az erősen zuhogó égi áldásban.
Én mindenesetre készültem, vízálló kabát, gumicsizma, baseball satyek (utóbbi azért, mert nincs a szemüvegemen ablaktörlő). A besétáláshoz tökéletes választás volt, de a becsekkolás utáni egy órás ácsorgáshoz elkelt volna egy plusz pulóver.
Egy óra hosszat vártunk ugyanis, hogy hátha eláll az eső. De hát esélyünk se volt, mert az ég simára volt borulva, és ennek még a sorja közt se fértünk volna el.
Közben a bennfentesebbek jóvoltából elterjedt a pletyka, hogy ebből akár még szabadnap is lehet.
Így aztán az egy órányi telephelyen elkövetett szabadfoglalkozás keretében bősz imádkozással próbáltuk meg korrumpálni az esőistent.
Hogy imáink találtak meghallgatásra, vagy eredetileg is ez volt a terv, azt nem tudhatom, de 9 óra magasságában megjelent a "Nagy Manitou" és elküldött mindenkit kicsekkolni, aztán meg a privát dolgára.
Azt hiszem át kell értékelnem az esőhöz való viszonyomat minimum az elkövetkezendő kb 6 hónapra.
Itthon úgyis több dolgom akad, mint "terepen". :D
Egyébként voltak olyan "szerencsések", akiket a tré idő ellenére is kivittek egy gyors zsákgyűjtésre, de ebből csak az látszik, hogy jó helyen kell ácsorogni az imához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése