Tudom, mindenki (he-he-he) nagyon kíváncsi rá, hogy mit intéztem RÁT ügyben, és hogy azt miért nem rögtön másodikán, a hosszú hétvége után, ha már olyan féktelenül örömködtem felette.
De azért leírom :D
Na szóval másodikán azért nem tudtam intézni a RÁT-ot, mert csak délelőtt van ügyfélfogadás, engem meg akkor engedtek ki a kórházból, mivel kicsit átértelmeztem a hosszú hétvégét.
Nincs ezen mit szépíteni, bár általában szervezetem igen terminátoros, most kegyetlenül átrombolt rajtam egy rohadt vírus, és a sürgősségin kötöttem ki.
Azt hiszem talán csak a hajam nem fájt, de megesküdni nem mernék rá.
Egészen túl még most sem vagyok rajta, mondhatni még mindig elég billegális vagyok, 3-át ezért (is) még „kivettem”, de ma már voltam dolgozni.
Kíváncsi voltam, vajon meddig bírják nélkülem, de tegnap már jött a hívás, hogy hogy szolgál az egészségem.
Ami azt illeti, átvillant rajtam a gondolat, hogy nem véletlenül talpalt ennyire elevenembe a cucc, hanem nagyban közrejátszott az akut munkahely-undorom. Vagy ez már az idült kategória?
De hogy a lényegre fókuszáljak:
A munkaügyiben, ahova a RÁT-os szerződés megkötése miatt kellett befáradni, meglepően olajozottan és villámgyorsan mentek a dolgok.
Kiadták a sorszámot és mire a kijelölt ügyintéző ajtaja elé értem meg sem kellett állnom, abból a lendületből be is céloztam a megfelelő asztalt.
Megbeszéltük a részleteket, nevesen, hogy főleg milyen munka érdekel és azokon belül mik a prioritások, valamint mikor és kinél kell legközelebb jelentkeznem.
A legviccesebb az volt, mikor kiborítottam elé a bizonyítványaimat, ő meg elszörnyedt, és azt kérte, hogy válasszam ki a két legmagasabb végzettséget, a többit köszöni, nem kéri.
Pár pillanat múlva papíróceán hullámzott előttem, a megfelelő helyeken elhelyeztem pár miniszterit... és ennyi.
Igen, ennyivel le is tudtam az egészet, kb. 5 perc alatt, és egyelőre sehova tovább nem kellett trappolnom, pedig kétszer is rákérdeztem.
Azért remélem hamarosan jelentkeznek legalább egy olyan frankó melóval, mint legutóbb.
Vagy én találok egy rendeset :)
Régebben talán azt mondtam volna, hogy végül is mindegy, hogy milyen a meló, csak legyen...
De ezt a véleményemet sikeresen felülbíráltatta velem a kedves jelenlegi boss.
Úgyhogy nem, nem mindegy milyen meló.
Minimum, be legyek jelentve, és nem ám részmunkaidőben.
És igenis legyen frankó hely, ahol jól érzem magam.
Meg olyan, ahol azt csinálhatom, amihez értek. (OK, sepregetni is virtuóz módon tudok, de természetesen nem ez a cél :D )
Szia:) Na, sikerült végre csatlakoznom hozzád....igaz a számtek rendszer konkrétan haldoklik éppen, de sikerült:) örülök az újabb résznek:)
VálaszTörlésAz új rész érdeme nem az enyém, ezt a sztorit - sajna - az élet írja :)
VálaszTörlésViszont örülök, hogy sikerült csatlakozni ;)