2010. november 9., kedd

Egy érdekes kezdeményezés



A kezdeményezés, amiről ma mesélni fogok, több szempontból is érdekes.

Érdekes maga az alapötlet is, szépen látszik belőle, hogy bizony sokaknak tele van már a puttonya.

De főleg azért érdekes, mert a kezdeményezés nem most született, hanem még augusztusban, ráadásul a neten...

Már csak ez utóbbi momentum miatt is fura, hogy én csak most, a múlt hétvégén szereztem róla tudomást, egy hetilapból.
Rendben, ki vagyok én, hogy nekem mindenről tudnom kell, csak úgy szimplán piszkálja egy cseppet a csőrömet.
Kicsit utána kellett ásnom az infónak, mert a forrásmegjelölés elég általános volt, de hát én és a gugli nem ismerünk lehetetlent.

Tehát íme a link.


Dióhéjban - azoknak, akik esetleg lusták rákattanni vagy olvasgatni - arról szól ez az egész, hogy a púpunk, a hócipőnk, a tökünk meg a padlás is tele van már a különféle köntösbe öltöztetett ügynöki, házalós és call centeres hirdetésekkel, meg az anonim cégek állásajánlataival, meg a vissza nem jelzésekkel... magyarán mindazzal, amikre nem ritkán feleslegesen pocsékolunk időt, olykor pénzt.

Na meg gondoljunk bele, ezekről a cégekről, vagy cégnek csúfolt izékről mi szinte semmit nem tudunk/tudhatunk, ellenben ők elvárják, hogy erősen személyes részleteket adjunk ki magunkról... 


Szóval még augusztusban egy csapat emberke úgy döntött, hogy ennek az übergenyaságnak véget kéne már vetni, méghozzá kicsi a rakás alapon, mert egyedül kevesek vagyunk az érdemi reklamációhoz.

Most őszintén, jelentkezzen már az a vakmerő, aki önként és dalolva pössent szembe a tornádóval (csak az erőviszonyok személtetése végett), mikor még egy ilyen kezdeményezésről is csak jelentős késéssel szerezhetünk tudomást, mert ezt bezzeg nem harsogják úton-útfélen.

Pedig én néha meg is szoktam látogatni a belinkelt oldalt, igaz nem túl sűrűn, mert elrettentő történetnek itt a sajátom :)

Mindenesetre félelmetes, mennyire nem számítunk, mennyire nem számolnak velünk és mennyire nem vesznek komolyan.


A témához visszatérve, melegen ajánlom a kommentekbe való belepislogást is.

Igen tanulságos, ugyanis megszólalt a másik oldal, védeni igyekezvén a mundér becsületét.
Mindezt terrrmészetesen végtelenül arrogánsan, mocsok hiteltelenül és az ellenoldalt (ellenfelet?) meg sem hallgatva (az értő olvasásnak valószínűleg ő is híján van), viszont simán lehazugozva.


Pedig talán, ha odafigyelne... akkor rájöhetne, hogy nekik is jólfelfogott érdekük lenne, hogy a tizenkettő egy tucat hirdetéseket feladó kamuzókat távol tartsák a munkaerő piactól.

Mert akkor talán rögtön nem abból indulnánk ki, hogy úgyis csak átverés az összes hirdetés, és a sokszor igencsak túlzó követelmények csupán elrettentésül vannak feltüntetve.


Elvégre, élő példaként szerény személyem, ki az az állat, aki, ha előre tudja, konkrétan hány munkakört kell majd ellátnia, elvállalja egy fizetésért.

Egy, a feladatokhoz mérten nevetséges fizetésért.


Jó, tudom, sokan vagyunk rászorulva, hogy még ilyen feltételekkel is bevállaljuk... de most komolyan: megéri?

És a munkáltatónak megéri, hogy a gyakran embertelen mennyiségű feladat, meg a - szintén gyakran - embertelen körülmények miatt 3 havonta, vagy akár hetente új embert kell betanítania, mert sorra dobják be a törölközőt, ha nem akarnak a vigyorgóban kikötni?

És még ő, tényleg ő csodálkozik és cirkuszol, hogy nagy a lemorzsolódás meg a jövés-menés?

Tényleg nem érzi senki a paradoxont?



Hogy egy kis személyest is írjak... a "kontaktom" válaszolt.
Sűrűn elnézést kért, mert őt tényleg csak jót akart (innen is látszik, hogy a pokolba vezető út valóban jószándékkal vagyon leburkolva), és nagyon sajnálja, hogy nem jött össze, és tényleg ne haragudjak rá.

Mondtam neki, hogy spongyát rá, ha másnak nem is, de gyakorlatnak jó volt, aztán megkérdeztem tőle, hogy szerinte fizu előtt vagy után közöljem be az agyőt.
Azt írta vissza, hogy sajnos nem lesz egyszerű a felmondás, mert a jó munkaerőt nehezen engedik el a boss-ék, de azért kitartás.

Mondjam? Mondom:
Piszkosul röhögtem ezt olvasva, és még akkor is a könnyeimet törölgettem, mikor a választ írtam, miszerint:

A jó munkaerőt talán meg kéne becsülni, ha meg akarja tartani.
Egyébként meg jogilag semmi közöm hozzájuk, tehát pont leszarom, hogy elenged-e vagy sem.



2 megjegyzés:

  1. Utolsó részre reagálva először is: Ámen. (úgy szeretnék ott lenni, mikor a boss fejéhez vágod, hogy ágyő! :)

    A linket köszönöm, végig fogom mazsolázni. Párat elolvastam már - tényleg horror :S - és akkor ez még csak a jéghegy csúcsa.

    VálaszTörlés
  2. Ágyő ágyelőre elnapolva, de már számolom a perceket.
    Ha végre odáig jutok, akkor úgyis elmesélem az arcát is, és majd igyekszem plasztikusan fogalmazni ;)

    A linkkel óvatosan, mert csak horror van rajta, de az okos ember más hibájából is tanul. :D

    VálaszTörlés