Anya, álmodj azzal, hogy felmondtál

A címként szereplő mondatot tegnap este intézte hozzám a csepp emberem lefekvés előtt.

Hát ezek után az volt a minimum, hogy megvalósítom az álmomat.

Hol is kezdjem...?

Röviden: igeeeen, megtettem!

Bővebb lére eresztve: Azt hiszem ezt nevezhetik "pályaelhagyási" mélyinterjúnak. 

A halleluját még tartogatom a fizetésig, ugyanis ma sem kaptam/kaptunk egy kanyit sem.

Még bővebben: 

Első reakció néma döbbenet és természetellenesen megnyúlt ábrázat.

Aztán némi időhúzásként megvártuk a főnökasszonyt és édeshármasban leültünk, hogy "megbeszéljük."

Mit ne mondjak, Bolgár Györgynek jobban megy, bár tagadhatatlan tény, hogy én is indíthattam volna nyerőbb pozícióból, de ezen már kár agyalni.

Volt itt kérem alássan minden, az ígérgetéstől kezdve a lelkiismeret-furdalásra játszáson keresztül a sértődözéssel bezárólag.

Ígérgetés:

• De hát akkor bejelentjük, ha kell 8 órában is. (anyádat)
• Átbeszéljük, hogy pontosan mi is tartozna az én feladataim közé, és ami nagyon nem megy, azt megoldjuk másként (egy ideig, és utána?)

Valamint, mivel épp a hátammal kínlódok ezerrel, jött a hízelgés, hogy de csak pár órára jöjjek be, sőt nem is kell minden nap, és ha kezelésre, ide-oda kell mennem, az is megoldható... (Most komolyan madárnak néztek? Tök trottyosan mászkáljak be 2-3 órákra?)

Mivel látták, hogy ezzel nem érnek célt, elkezdtek szemrehányni.

• Merthogy szerintük rám lett bízva, hogy szóljak, mikortól jelentsenek be... (4 órában? Azzal pont kitörölhetem, kösz. A 8 csak a felmondásom sokkhatása után került a képbe.)
• És különben is milyen jól jártam, hogy dőlt a pénz mindenhonnan... (téééényleg, de jól jártam... hogy a kettő együtt nem tett ki egy tisztességes fizetést... ráadásul így hitelt sem tudok felvenni, ha valami drágább dologra lenne szükségem... de tényleg, hogy nem vettem észre, hogy milyen jó is nekem!)
• No és hogy ki ne maradjon a fősláger: biztos azért mondtam fel ilyen hirtelen, mert már megvan az új helyem.
  Különben nem és nem hiszi el, hogy valaki csak úgy lemond egy ilyen jelentős (muhahahaaaaa) bevételről, hacsak nem várják valahol.

Hát igen, el is hiszem, hogy nekik ez a szitu felfoghatatlan és elképzelhetetlen.

De a harmadik-negyedik ismétlés után már kicsit untam ezt a feltételezést.

Nem sok hiányzott, hogy az arcába ne mondjam:
nem vazze, nincs más, de bármi jobb, mint itt maradni!

Mivel elhatározásom sziklaszilárdnak bizonyult, kezdetét vette a vergődés.

- Hogy tehettem ilyet velük... de főleg a kolléganővel (na őt speciel tényleg sajnálom, de attól se neki, se nekem nem lesz jobb... nem mellesleg ő sokkal rugalmasabban vette ezt az egész históriát)

- Honnan akasszon most le másik embert (ahonnan tanultad), és most kezdheti elölről a betanítást
( - Draco keresse elő ezt meg azt! - És kb hol keressem? - Mittom én... )

- Megvan rólam a véleménye (és viszont) és hogy mekkora különbség van kettőnk között (hálistennek), meg persze nekem milyen elképzelésem van a világról (hát arról neked lövésed sem lehet), és hogy mennyire más vagyok, mint az átlag, de ezt nem dícséretként értette (sejtettem...).

Nincs ezen mit szégyellni vagy szépíteni, mindig is kilógtam a sorból.

Valóban nem voltam sosem átlagos, és soha nem is vágytam átlagos lenni, bár általában mocsok nehéz ezzel a "defekttel" zöldágra vergődni és megértetni magam másokkal.

De mi ezzel a baj?

Nem vagyok se jobb, se rosszabb senkinél.

Csak más.

Végül, nagy nehezen (a boss duzzogott, boss-né asszony hangyányit érettebben kezelte a helyzetet) kimondatott a végső szó.

Én átadtam az eddig elvégzett munkámat, még szkennelni is megtanítottam búcsúzóul a hátrahagyottakat (eeegen, ezen a téren valóban nehezen vagyok hirtelenjében pótolható), és abban maradtunk, hogy ha a két függőben lévő külföldi üggyel kapcsolatban még intézni kell valamit, hívhatnak, segítek. Ha már a boss kicsi lányát nem lehet ilyen semmiséggel zargatni. Úgyhogy szerintem elég korrekt voltam.

A tanulság?

Szívem szerint azt mondanám, hogy vállalkozóhoz SOHA többet.

De amíg élek, remélek, és a szívem mélyén azért bízom abban, hogy nem minden vállalkozó ilyen.

Ettől függetlenül óva intenék mindenkit az olyan emberektől, akik úgy tettek szert egy kisebb vagyonra, hogy egy nagyobb vagyonnal kezdték...