Visszajelzés zéró

Ugorgyunk… - ahogy Pósalaki bácsi mondaná. (Aki nem ismeri, szégyellje össze magát, mert alapmű)

Tehát kettes számú emil.

Hogy fontosságát bebetonozza, Gorilla bácsi kétséget ébreszt bennem. Amúgy tök feleslegesen, mert egyrészt ezelőtt is sejtettem, hogy valahogy így műx a dolog. Másrészt meg egy jó ideje már biztosan tudom is.

A téma tehát mára: Eljut-e az önéletrajzod a megfelelő helyre?

A válasz: többnyire nem. Mert többnyire nem rajtunk múlik. Hanem...

Nos a humán tényezőn kívül, összebabusgatott pályázatunknak még a technika ördögével is meg kell küzdenie.

A helyzet: elment az e-mail, a posta, a fax, a békegalamb, visszajelzés persze nuku. (nyista, nada… tudjuk)

Az elektronikus jelentkezés első mumusaként emberünk az önéletrajz gigantikus méretét nevezi meg.

Most őszintén... Ki az az állat, aki több megát képes csinálni betűkből, szóközökből, meg esetleg egy fényképből?

Aki elektronikusan jelentkezik, annak azért már illik legalább felhasználói szinten boldogulnia legalább a szövegszerkesztővel, ami a leggyakrabban használt irodai program.

Ha netán még oda is biggyeszti a készségek, ismeretek közé a számítógép gyakorlott használatát, egy ilyen e-mail láttán nincs az a munkáltató, aki ezt elhiszi neki. Tehát mérettől - és a vállalati levelező rendszer befogadóképességétől - függetlenül bukta az állást.

Ja, túl azon, hogy a levelező program úgyis sikít, ha a célállomás nem tudja fogadni az e-mailt valami miatt.

Ha küldtünk már emilt kis tárhelyű szolgáltató levelező szerverén keresztül, akkor jó ismerősünk a Mailer Daemon meg az over quota hibaüzenet. És ez azért még a kezdőknek is elég feltűnő.

Szerintem az az igazán gáz, mikor az ember még abban sem biztos, hogy egyáltalán jó címre küldte-e a doksit.

Korábban már említettem, hogy a vállalatok elenyésző részénél ismerik csak az automatikus üzenet nevezetű okosságot, ami legalább azt a biztonságérzetet megadja szegény jelentkezőnek, hogy jó helyre érkezett a pályázat.

Mumus kettő: nem megfelelő formátum.

Na ne! Ez a manusz komolyan annyit nem néz ki egy olyan emberből, aki képes tisztességesen összerakni egy pdf filét, hogy tudja: ez a formátum nem mindenkinek egyértelmű?

Sőt, azzal is tisztában van a nagy többség, hogy a cégeknél nem feltétlenül a legújabb kiadású winfos fut a legfrissebb office csomaggal. (és olykor még a legalitás sem garantált :D )

Már csak azért sem, mert a 2007-es Word elég sok mindenkinek nem jött be.

Gyors radírozás után én is azonnal visszaraktam a 2003-ast, igaz csak végszükség esetére, mert jobb szeretem az OOo-t.

Szerencsére ez a gyönyörűség oda-vissza kompatibilis a Worddel, így szükség esetén doc-ba is tudok menteni, de szigorúan MS Word 97/2000/XP formátumban.

Igen, ez itt a reklám helye, mert miért ne, ráadásul a progi ingyenes.

A valódi blama amúgy nem itt kezdődik.

Hanem akkor, ha egy hozzáértő kezébe kerül a szövegszerkesztőn alkotott anyag és egy kattintás után látszik, hogy a „formázás” szóközök és enterek megszámlálhatatlan sokaságából áll.

Mára csak három pontba volt szedve a mondanivaló, szóval hamarosan végzünk.

A harmadik hibafaktor a nem jó fájlnév.

Hát igen... én is röhögtem már el magam cicamica cv-jén meg az irmama_végső elnevezésű fájlnéven.

Nos, hülyeség ellen nincs gyógymód. Még pénzért sem. Ha valaki komolyan azt hiszi, hogy ilyen belépővel labdába rúghat, az meg is érdemli.

A technikai részét viszont át kéne gondolni a nagy Észosztónak. Ugyanis manapság az op-rendszerek nagyon ügyesen boldogulnak az ékezetes fájlnevekkel, ez már régen nem a DOS.

És ha véletlenül mégis probléma merülne fel, akkor az igen könnyen orvosolható egy szimpla átnevezéssel.

De tény: a megcélzott munkáltató aligha áll le szöszölni ezzel, a pályázat egyszerűen megy a süllyesztőbe.

A tanulság ezúttal is elmarad, mert újfent nem mondott semmi olyat, amit még ne tudtam volna.

Egy öreg rókát már nem nagyon lehet meglepni. ;)