2010. augusztus 8., vasárnap

Sok hűhó semmiért

Némi fáziskésés után most hergeltek fel annyira, hogy írásban akarjam levezetni. Ezért aztán átdugdostam amit kellett, hogy hozzáférjek Gorilla bácsi elmentett anyagaihoz a tényszerűség végett. Meg mert a fent nevezett minden egyes hírlevélben nyomatékosan felhívta a figyelmemet a tényre, hogy az okosságai csak eddig meg eddig az időpontig elérhetőek számomra, utána vessek magamra.

(Mit csináljon a földnélküli paraszt? Vessen magára...)


Tehát emil numero 1.

A lényeg dióhéjban: hogy találhatok gyorsan állást?

És persze hogy olyannal indít, amitől én helyben kiütéses leszek, nekifutásból meg én ütök, de nagyot : álláskeresési módszerek, aka : mitévők legyünk, hova fordulhatunk, ha a kutya se akar bennünket alkalmazni.

Fel is sorolja szépen a „forrásokat” a hozzájuk tartozó százalékos arányokkal. Szerinte legalábbis. Már első olvasáskor tudtam volna javítani.

Helyette itt és most teszem meg, a dobogós helyek sorrendjében.


1.) Személyes kapcsolatok

Rögtön látszik, hogy a drága nem ebben az országban él, hanem valahol a fellegekben, mert akkor aligha csak 40%-ot adna erre.

Ja és azonnal javítanám is a megnevezést. Ezt ugyanis kis hazánkban úgy hívják, hogy protekció.

Így már azonnal ismerősebb, nemde?

Az sem véletlen, hogy ez a legeredményesebb álláskeresési módszer. Mert akinek nincs kiterjedt, befolyásos ismeretségi köre, az bizony bachatja.

Egyébként is, mert a Nagy Tanító azon melegében le is tol, amiért nem dolgozom a kapcsolataimon minden nap, meg kifogásokat keresek, hogy „már mindenkit megkérdeztem”.

Holott, ez kb úgy néz ki, hogy már mindenkit megkérdeztem, akit mertem.

Mert ugyan ki az, aki ma önként és dalolva vállal kvázi felelősséget értünk, azáltal, hogy beprotezsál akárhova is. Még akkor sem, ha egyébként pontosan tudja, hogy simán vennénk az akadályokat.

Ki az, aki önfeláldozóan kiad egy olyan információt, ami lehet, hogy nem is publikus, mert alapban a nagyfőnök valamelyik hetedíziglen retyerutyájának van fenntartva a megüresedett (vagy megüresítendő) pozíció.

És legőszintébb sajnálatunkra – azt hiszem nyugodtan beszélhetek nagyon sokunk nevében - , nem mi szoktunk lenni a retyerutya, különben nem keresnénk olykor már évek óta valami normális melót.



2.) Munkaadó közvetlen munkakeresése akkor is, ha nincs meghirdetve semmilyen pozíció...

Szerinte 20%

Szerintem meg nagyon vicces. Tényleg.

Szép ez az ámerikai módi, amit a Jóságos annyira favorizálna, de maradjunk már a földön és nézzük a szomorú valóságot.

Egyszer – kétszer adtam le így pályázatot, mert adjuk meg a lehetőséget. Azt a megalázó helyzetet nem kívánom senkinek, hogy még a portán sem engedtek túl, nemhogy a személyzetishez, hogy személyesen nyomhassam a kezébe az anyagot. Hogy onnan hova került, mi lett a sorsa a pöpecül megszerkesztett cuccnak, csak találgatni lehet.

Jobb esetben tényleg megkapta a személyzetis és kuncogott rajta egy jóízűt, mielőtt „jó lesz piszkozatnak a hátulja” felkiáltással használatba vette.

Rosszabb esetben a sarkonfordulásom és dicstelen elkullogásom után a papírkosárba, iratmegsemmisítőbe került. (Élő példát tudok rá, holott ott még állás is meg volt hirdetve... majd megkérdezem hogy áll a per)



3.) És igen, a dobogó alsó fokán ott pipiskedik lábujjhegyen az álláshirdetés 13%-kal.

Muszájból meghirdetve, vagy azért, mert a főnöknek egyetlen nagyjából épkézláb rokona nem akadt a melóra. Elenyésző azon hirdetések száma, melyek valódi tartalmat rejtenek.

Okítóm haverkodva megpirongat, hogy ugye én nem csak az álláshirdetéseket nézem?

Jogos, ezen kívül nézhetem még a falat... meg a nagy büdös semmit... Egyébként anyád jól van kedves?

Ezt követően közli velem amit már elég régen tudok(lásd: korábbi bejegyzések): hogy az álláshirdetések több, mint a fele állásközvetítők és fejvadász cégek hirdetései.

Ez az információ egy pályakezdőnek talán még új, de ők is tapasztalat útján fogják ezt megtanulni, és nem azért, mert a Nagykoponya kinyilatkoztatta számukra.



4.) - 5.) Az állásközvetítők lemaradtak az érmes helyről és holtversenyben állnak a Munkaügyi központokkal a maguk 7-7 %-ával.

Na most mondja valaki, hogy ez a faszi még tud nekem újat mondani!

Elég csak visszaolvasni az archívumban (aki nem hiszi, járjon utána), pont a Munkaügyihez hasonlítottam „eredményesség” szempontjából a fejvadászokat, nevezzék magukat bárhogy.

Ehhez igazából már nem is fűznék külön kommentet, mindkét műintézményről kifejtettem már a részletekbe menő véleményemet, feleslegesen nem ismételném magamat.



6.) Állásbörzék... (moment, kiröhögöm magam)

3%-kal állnak a sor végén. (sok :D)

Szerintem egyébként ezzel az eggyel tökéletesen lehet modellezni az összes fent szereplőt, mert ha valahol, hát itt képviselteti magát az első helyezetten kívül az összes díszmadzag.

Csak minek?

Akár úgy is mondhatnám, hogy sok hűhó semmiért.

Miért vagyok ilyen szkeptikus (túl azon, hogy születési rendellenesség) ?

Mert én is tudok százalékokra bontani.

Az esély, hogy el tudjunk helyezkedni protekció és ismeretség nélkül: 1%

Ugyanez protekcióval: 99% (és nagyon hülyének kell lennünk, hogy ne tudjuk kihasználni.)


Hogy mire alapozom ezt?

Lássuk csak... kb 10-15 éve árulom bájaimat a munkaerőpiacon kisebb-nagyobb szünetekkel... és még egyszer sem sikerült ismerős, füles vagy bármilyen „hátszél” nélkül elhelyezkednem.

Még diákmunkára sem.



Mit lehet erre mondani? Arcomon keserű, gúnyos és ferde a mosoly:

Magyarország, én így szeretlek! :/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése