2010. május 31., hétfő

No reply...

Na igen, nagyjából annyira érdeklem a mélyen tisztelt munkáltatókat, mint a címként használt Beatles szám.

Magyarán szólva válaszra sem méltatnak, pedig már-már nagyipari mennyiségben ontottam az önéletrajzokat, szépen "személyre" szabva, ahogy kell, olyan helyekre is, ahol nem is hirdettek... elvégre próba szemcsere. Meg valamit a munkaügyis kiskönyvbe is írni kellett.

De semmi. Ez szigorúan szó szerint értendő.
Nichts, nothing, nada, niente, nyista (ez orosz, csak most nem keresgélem a cirill betűket)

Még a közösségi portálokról is hamarabb kapok értesítést, mint a hirdetőktől, akik sürgősen, azonnalra keresnek melóst.

És ez az, amin én mocskosul be tudok pöccenni!

Én nagyon megértő és türelmes emberke vagyok. Megértem, hogy manapság egy állásra hatezren jelentkeznek. Megértem, hogy ezt a mennyiséget nem kis idő átnyálazni.

DE! A 21. században élünk! A postagalamb ideje rég leáldozott, sőt, már a postát sem mindig használjuk rendeltetésszerűen, viszont van e-mail.
Horribile dictu, tízből kilencszer elektronikus postafiókba várják a pályázatokat.

Namármost kedves hölgyeim és uraim ott a virtuális tér túloldalán!

Ha nem tudják használni az e-mail kliensprogramot (gyengébbek kedvéért levelező program, a még retardáltabbanak outlook express), akkor húzzanak a fészkes fenébe, és adják át a helyüket valaki olyannak, aki ért hozzá és dolgozni szeretne, nem csak a seggét mereszteni a gép előtt.

Amennyiben mégis képesek másra is használni, mint pl. vicces prezentációk küldözgetése a haveroknak, akkor pont ideje lenne beállítani rajta egy automatikus üzenetet, hogy bele ne rokkanjanak a munkába, de azért a naiv paraszt is megnyugodjon, hogy a cucca rendben megérkezett a címzetthez.

Ha ezen kívül még arról is kiértesítenék a palimadarakat, (mint példának okádék jómagam), hogy lófax a seggünkbe, hát az maga lenne a kánaán.
Mert a semmitől már egy snassz sablonszöveg is jobb, csak jönne.
Neeem, ehelyett hagyják az embert hetekig zizegni, reménykedni, hogy hátha most...

Mindenesetre szívesen kipróbáltatnám a kedves hirdetőkkel, munkaadókkal, milyen gyilkos is az a bizonytalanság, mikor az ember csak vár, óránként csekkoljuk a virtuális és valós életbeli postafiókunkat, nap telik nap után, és már nem vagyunk más csak egyetlen bazi nagy gyomorgörcs...
Aztán persze nekünk is leesik, hogy már megint feleslegesen várunk... na ez meg olyan, mintha gyomorszájon vágnák a gyomorgörcsöt... és ezt mind megspórolhatnák nekünk egyetlen "sajnos nem nyert" üzenettel.
Még csak pénzbe sem kerülne, csupán egy apró, emberi gesztus.

De összeszorítjuk a fogunkat, megrázzuk magunkat, még ha körről körre nehezebben is, és csináljuk tovább. Bújjuk az álláshirdetéseket, profi önéletrajzírókat megszégyenítő mennyiségben szórjuk a pályázatokat frutti helyett, bár...

Na igen, a sűrű pofára esések eredményeként én már úgy állok ezekhez (és szerintem nem vagyok ezzel egyedül), mint a nyuszi, aki kölcsön akarta kérni a róka fűnyíróját.
Ismeritek?

Nyuszika kertjében nagyra nőtt a fű - ámde elromlott szegénynek a kis fűnyírója.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Hát ugye, a szomszéd rókának, akivel nem túl jó nyuszi viszonya, van egy fűnyírója.
Nyuszi így morfondíroz magában:


- Csak ideadja nekem a fűnyírót a róka, igaz, hogy nem vagyunk túl jó viszonyban, de azért csak megszán engem a bajban.


Na, el is indul, már a saját kapujához ér, amikor ezt gondolja:


- Azért a róka egy töketlen fazon, tutira le merem fogadni, hogy nem adja ide azt a vacakot - és már fordul is vissza a házába.


Otthon a kis házában eképp morfondíroz magában:


- Hát, mégsem esélytelen, hogy ideadja nekem a fűnyírót a róka, elvégre ha ronda, gazos a kertem, az neki sem szép látvány.


Bátran nekilódul, és már épp a róka kapujára teszi mancsát, amikor ez jut eszébe:


- Végül is miért adná nekem oda azt a drága gépet, hiszen semmi haszna nincs belőle, sőt, akár még el is ronthatom, azt is gondolhatja! - azzal zsupsz, hanyatt-homlok iszkol haza.


Otthon a nappaliban még mindig a fűnyíró jár a fejében:


- Áhh, próba szerencse, elvégre már én is tettem szívességet a szomszédnak, hát csak ideadja azt a fűnyírót!


Szépen, komótosan átmegy, becsönget, róka kijön, megszólal:


- Szia nyuszika! Hát te miért jöttél?


- Tudod mit Róka, baszd meg a fűnyíródat!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése