BBQ

Angliában két dolgot csinálnak azonnal, ha 15 fok felé megy a hőmérséklet.

Vetkőznek és barbeque-znak.

A fűnyírást azért nem írtam, mert az itt nem hőmérsékletfüggő.

A múlt héten valami csodálatos időnk volt, nem egyszer 30 fok körüli hőséggel, és ez tényleg hőségnek számít, mert a levegő általános páratartalma miatt sokkal többnek érzik.

Ez a munkahelyen nem volt túl kellemes, mert a légkondicionálás változatlanul egyenlő a nullával, a ventillátorok még mindig csak a port meg az épületbe szorult meleg levegőt keringetik, szóval leginkább egy koszos szaunához tudnám hasonlítani.

A mélyhűtőből baromi gyorsan fogyik az ice lollie, ami olyasmi, mint a calippo, csak pálcikán. 

Valójában színes, enyhén ízesített fagyasztott víz, de még mindig jobb, mint a semmi. :D

Na de nagyon eltértem a témától.

Ok, annyira nem, mert uncsitesó a melóhelyről hívott meg pár kollegát a hétvégére barbeque-zni, a jóidőre, valamint arra való tekintettel, hogy ideje végre kipróbálni a karácsonyra beújított bbq készüléket.

Hamisítatlan internacionális garden partit sikerült összehozni, mert volt itt lengyel, szlovák, magyar és természetesen angol. Az arányok had maradjanak az én titkom. :D

Egy cseppet mindenki meg volt illetődve, mert az egyik meghívott a supervisor barátnője volt, aki ezért teljesen természetes módon hozta magával a supert is.

Azt kell mondjam, hogy nagyon kellemesen "csalódtunk", Craig super haláli aranyos volt, a munkáról szinte egyáltalán nem esett szó, maximum arról, hogy odabent kit szoktak megviccelni és hogyan, amin hatalmasakat röhögtünk.

De ezen kívül nem is tudnék olyan témát említeni, amit nem érintettünk az együtt töltött pár óra alatt, a hangulat pedig páratlanul oldott volt.

Olyannyira, hogy még az is kilátásba került, hogy legközelebb, ha a superék bulizni mennek, akkor engem is hívnának magukkal.

Ilyenkor (jó, mióta itt vagyok egyébként is) annyira szerencsésnek érzem magam.

Mert lehet, hogy csak egy bevándorló vagyok, és olykor ez jár némi hátránnyal, de az esetek többségében mégis pillanatok alatt be- és elfogadnak, függetlenül attól, hogy ki vagyok, mit csinálok és hol dolgozom.

És ez megfizethetetlen.

Emellett a kaja is jól sikerült, a Jézuska ajándéka kitűnőre vizsgázott, induláskor Craig viccelődött, hogy már másnap megismételhetnénk. 

Persze, hogy lecsaptam a magas labdát, és csípőből visszakérdeztem, hogy akkor ad egy nap off-ot?

Craig vette a lapot és jót nevetett.

Hétfőn azért kicsit tartottam a "viszontlátástól", mert naná, hogy Craig super a délutános ezen a héten.

De azt kell mondjam, hogy mosoly még nem esett olyan jól, mint amit Craig eresztett meg felém, mikor a kezembe nyomta a timesheet-emet. :)))))))

Kifogások 2

Na akkor folytassuk. Mit hagytam még ki?

Ja igen, a hétvégi bevásárlókörút.

Mert enni ugye nem árt. Olykor nem is használ, de ezt most hagyjuk.

Az van, hogy nem érdekel, hogy szívfájdalom nélkül megvehetek bármit, mert telik rá. Ez az egyik olyan dolog, ami hihetetlenül jól tud esni, viszont ettől még nem tudom, meg nem is akarom letagadni a múltat.

Ezért aztán változatlanul igyekszem a legolcsóbban vásárolni. Igaz mostmár a minőséget is figyelembe vehetem, mert úgy gondolom, hogy megérdemlem.

Na ettől néz ki a hétvégém úgy, hogy minimum az egyik nap buszozással és boltlátogatással megy el.

Általában a szombatomat áldozom fel a kaja oltárán, mert vasárnap itt érdekesen értelmezik az éjjel-nappal nyitva tartó boltok fogalmát. Jó szombaton is, de akkor legalább jó eséllyel eljutsz ide-oda még délután 6 előtt.

Az egész azzal kezdődik, hogy a tárgynapon kétségbeesett kutatást tartok a pénztárcámban némi apró után, mert buszjegyet kéne venni és annak az árát pöccre pontosan kell a vezető ketyeréjébe ejteni. Ha nagyon nem találok, akkor a buszmegálló felé útba ejtem a magasabb árakkal dolgozó Booths-t, veszek egy csokit az útra és kártyával fizetéskor kérek 10 font cashback-et lehetőleg egy fontos érmék formájában. Ééérdekes, de pennykből mindig bőven van a bukszában...

Buszjegyet lehet venni csak egy útra, de ilyenkor érdemesebb a napijegyre beruháznom, amivel egy napig korlátlanul utazhatok és kevesebbe kerül, mint két sima jegy.

Legközelebb az ASDA van, ő lenne a 24 órás bót.

Gyakorlatilag ez úgy műx, hogy hét közben tényleg, de szombaton este 10-kor fogják magukat bezárnak és ki sem nyitnak vasárnap fél 11-ig, hogy aztán fél ötkor megint lehúzzák a rolót hétfő reggel 7-ig.

És ez itt teljesen normális és elfogadott. De elképzeltem mekkora botrány lenne ebből otthon.

Közelsége okán ide szoktam elmenni először. Itt érdemes megvenni a squash-t, ami a szörp, a fish and chips-hez a mirelit halat, a tejet (bár az van, hogy a Lidlben olcsóbb, csak oda nem mindig van humorom lemenni), sausage rollt, joghurtokat, tojást, gyümölcsöket, és isteni finom a saját márkájú oliva olajas margarinjuk.

Ezután beiktatom a menetrendszerinti pilatest, majd irány a városközpont. Már akkor, ha a Lidlbe is szándékozok menni.

Ha Lidl, akkor busszal bemegyek a központba és onnan 10-15 perc séta.

Itt tudom beszerezni olcsón a krumplit, paellát, krumplisalátát (mondjuk azt most egy ideig hanyagolni fogom, mert a múltkorival valahogy sikerült elrontani a gyomromat), sajtot, tejet, kenyeret, mogyoróvajat, kekszeket, húsokat, és a kedvenc szalámimat, ami már majdnem Pick, de származásilag német illetőségű. Ezen kívül még szoktak nagyon jó kis akciók lenni, fogtam már itt ki szuper áron izzadtságelvezetős base layer atlétát (edzéseken nagyon jól jön) és kompressziós, teljesítménynövelős hatású, szintén izzadtságelvezetős capri gatyát.

Ezután (vagy ehelyett) szoktam megejteni a Home Bargains-t, ami az otthoni 100-as boltnak felel meg, csak jobb a kínálat.

Itt veszem a gyorsan elkészíthető tésztás leveseket, vagy inkább leveses tésztákat, önteteket, reggelizőpelyhet, vitaminokat, olivabogyót, konzerveket, wc papírt (olyan kis izék, az angolok bathroom tissue-nak hívják), konyhába meg egyéb háztartásba szükséges cuccokat a szennyestartótól az éjjelilámpáig.

Néha be szoktam nézni az Aldiba kész szendvicsért (ha épp nagyon lusta vagyok otthon csinálni), meg a Wilkinsonsba bámészkodni.

Mire ezeket a köröket letudom, általában vége a napnak.

Szóval szerintem kifogásnak tökéletes. :D

Fennmaradó időmben pedig mostanában szervezem a gyerek nyári szünetbeli kihozatalát, és ez sem egy egyszerű menet, hiszen egyedül még durva lenne jönnie, főleg a kicsivel nulla feletti nyelvismerettel. Ergo először is haza kell menjek érte, aztán együtt visszajövünk, majd pár hét múlva együtt vissza, ami után már megint egyedül, de vissza is kell jönnöm.

Ugye egyértelmű, hogy ezt nem egyszerű leszervezni.

És hogy még cifrább legyen a dolog... bizony a kinntartózkodást is meg kell oldani.

Jelenlegi tartózkodási helyem főleg konyhai tekintetben már 3 embernek is kihívás, a szobám elég szigorúan egyszemélyes (körbefalazott ágy :D), ami max egy-két éjszakára lehet megoldás alvás szempontjából, a nappali pedig átjáróház aludni...

Ezért aztán döntés született.

Költözöm.

Jelen idő szerint már azt is elmondhatom, hogy sikeresen “megnyertem” egy tündéri ékszeresdobozt, és még csak nem is megyek túl messze.

A szemben levő házban találtam egy frankón bebútorozott szoba-konyhás úgynevezett stúdió lakást, ami nekem tökéletes lesz hosszú távra, rövid távon pedig nagyszerűen el fogunk benne férni ketten az Óriással.

Mindezt megfizethető áron, sőt, a leendő landlordom még kedvezményt is adott: az eredeti 375 helyett csak 350-et kell fizetnem havonta.

Összehasonlításképpen, ugyanebben a házban még két ilyen lakás van kiadó, mindkét lakás havi 400-ért, ráadásul félig vagy egyáltalán nem bútorozva.

Na who's the lucky girl?

És dögöljek meg, de nem tudom nem megjegyezni, hogy erre otthon valszeg a büdös életben nem lett volna lehetőségem.

Nemhogy fenntartani nem tudnék egy albérletet, de még kivenni sem.

Itt meg még félre is fogok tudni mellette. Meg állni a repjegyeket.

Na jó, Loch Ness idén nyáron kimarad, de Glasgow meglesz egy hétvégére.

Június elsején költözöm, ami azért is jó, mert péntekre esik és pont egy négynapos hosszú hétvége követi, isten áldja a királynő gyémánt koronázási évfordulóját. :D

Természetesen a költözésről tartok majd külön beszámolót, mert megérdemel egy külön postot, meg csinálok képeket is, naná.

A kifogásrészletezőben említést tettem egy kis tanulásról is.

Nemrégiben nyílt nap volt a college-ban, és mivel engem nem csak a számítástechnika érdekel, hanem például a gyerekek és az iskolában a velük történő foglalkozás, ezért utána akartam érdeklődni, hogy hogyan tehetnék szert a teacher assistant végzettségre, aminek birtokában a tanár munkáját segíthetném egy iskolában.

Nos annak ellenére nagyon aranyosak voltak, hogy az utolsó 15 percben estem be. (Nem így terveztem, de ember tervez... ismerjük, nem?)

Lelkiismeretesen végigtárgyaltuk a lehetőségeket, elmondták mi szükséges a jelentkezéshez, hogy és mint megy ez az egész, és az sem gond, hogy ezelőtt semmi közöm nem volt az angol oktatáshoz.

Sajnos egyelőre azonban le kell mondanom a tanfolyamról, mert a jelenlegi munkámmal egyelőre összeegyeztethetetlen (ez de szép hosszú szó :D ).

De ami késik, nem múlik, és lesz ilyen tanfolyam jövőre is, ha még mindig úgy gondolom, hogy szívesen megcsinálnám.

Mindent kitárgyaltam?

Ja nem, még kimaradt egy első.

Sikeresen túlvagyok az első bankkártya-elhagyásomon.

Korán reggel volt még, és itt mindenki a saját kártyáját kezeli, a boltos hozzá se ér... és bennefelejtettem a leolvasóban.

Pár órával később vettem észre, hogy hoppá, itt nagyon hiánycikk valami.

Gyorsan visszarongyoltam a boltba, mert csak ott hagyhattam el aznap, és igen.

Csak a nevemet kérdezték és már vissza is kaptam jogos tulajdonomat.

Viszont nagyon röhögtem, mert volt ott még néhány az enyémen kívül is, pókerezni is lehetett volna. :D

Na mostmár tényleg ennyi, most megyek barbeque-zni, mert még mindig csodálatos időnk van.

Majd erről is mesélek.

Bye for now.

Kifogás különkiadás :D

Kifogás arra, hogy miért nem folytatom a kifogások részletezését... Mert aki tud, az tud, nemdebár? :D

Szóóóval jelenleg azért nem kifogásolok, mert isssssteni jóidő tombol az országban. 

Ma pl 27 fok volt.

Az ilyen időt itt vétek nem kihasználni, minden perce kincs, és bizony engem is kint esz a fene délelőttönként a kertben, amíg tehetem.

Egyébként kell is ez a kis ejtőzés, mert a melóhelyen nincs légkondi, van viszont baromi meleg.

Főleg a picking emeletén, ahol némi enyhítésként megy egy naaagy ventillátor. 

Ez igazából csak a port keveri, meg ha nagyon közel áll hozzá az ember, akkor ad némi hűst, de ezen felül kb semmi haszna.

Ezért aztán szinte mindenki térdig feltekert gatyában lófrál odafent ( a rutinosabbak eleve térdgatyában jönnek dolgozni), és ahol nem muszáj, ott a hi vis-t is hanyagoljuk. Szerintem én a hétvégén beszerzek egy pár fekete atlétát is.

Gary super azt mondta, azért nincs légkondi, mert túl drága.

Helyette tele van a mélyhűtő jégkrémmel, jégnyalókával, amiből ingyen és bérmentve szolgálhatjuk ki magunkat.

Mondanom sem kell, ma aztán mindenki nyalt ezerrel.

A kifogások... :D

Szóval az adó mizérián kívül még rengeteg minden vette (veszi) el az időmet a rendszeresebb blogolástól az utóbbi időben.

Például az edzések. Meg a munka. Meg az ismerkedés. Meg a hétvégi bevásárlások. Meg a szervezkedés. Meg a tervezgetés. Meg közvetve némi tanulás. Meg bővítettem az elsők listáját, de nem mindnek örültem felhőtlenül, még ha szerencsés végük is lett.

És ha tetszik, ha nem, ezeket most mind részletezni fogom. :D Csak nem egyszerre, mert úgy oltári hosszú lenne.

Először is az edzések.

Nos, a fenyegetésemet beváltottam, Nicki banya óráját meg a vasárnapi aerobicot lecseréltem spinningre.

És baaaaaaromira élvezem. 

Odahaza rendes bringán faltam a kilométereket, úgyhogy a rutin megvolt. 

Az első teljes órát egy 15 perces "bevezetés a spinning rejtelmeibe" munkacímű felkészítés előzte meg, aminek keretében megmutatták hogy kell beállítani a bringát, hogy kell nyeregbe pattanni, milyen kéztartásokat kérhet tekerés közben, na meg persze hol kell fokozatot állítani. Mit ne mondjak, az instruktor majd elalélt a gyönyörűségtől, hogy milyen pöpecül álltam ki a nyeregből.

Aztán gyorsan aláírtam, hogy megvolt a beavatás, kiszaladtam a papírral a recepcióra, hogy iktassák a rendszerbe szépen: ezentúl erre a classra is foglalhatok onlány.

Hogy ne csak izomlázam legyen tőle (bár igazából csak az első óra után volt egy lájtosabb, az izmok nem felejtenek :D) , az első 2-3 óra után beszereztem egy szaunagatyát és azóta abban tekerek.

Utána meg óvatosan settenkedek ki a teremből, hogy lehetőleg ne ott csináljak árvizet. :D Félreértések elkerülése végett, a zuhanyzóban szoktam.

A melóhely kész hangyaboly.

A vezetőség kifogásolta, hogy az ügynökség mindig csak lengyeleket küld (meg néha magyarokat, de velük szerencsére nincs baj. :D),  kérték, hogy közvetítsenek már angolokat is.

Hát közvetítettek.

Az egyiket el is neveztük M bosszújának.

M (az ügynökséges kapcsolattartó) úgy lehetett vele, hogy: - Nem jó a lengyel?! Angol kell? Akkor nesze nektek angol!

Az új legény angol volt. Már ránézésre gyanúztuk, hogy nem teljesen komplett. Mikor végre hajlandó volt velünk szóba elegyedni, akkor ezt már biztosra vehettük. És az illata... nos arra kérem könyökölni lehetett.
Aztán a kantinban a kólaautomatához lehajolva még villantott is egyet, amitől mentem megvakultunk.

Mákunkra egyetlen napot töltött csak velünk. Azóta színét se láttuk.

A munka az elég bonyolult lett ebben a hónapban, mert átalakítások folynak... aminek köszönhetően kész káosz a meló.

Szétkapták a picking egyharmadát és most valami mást építenek a helyére nagyjából azonos funkcióval. Hát majd meglássuk.

Most egyelőre az van, hogy a két raklapos billenős kapu helyett csak egy működik, azon jön és megy minden, mert hálistennek a szalagot is szétszedték, amin eddig a ládákat küldtük le.

Ráadásul kevesen is vagyunk, mert a délutános műszakot kvázi kettészedték, a fiúk éjszakai műszakban nyomják, én Hisztérikával változatlanul délután. Nem egy kéjhömpöly.

Annyira nem, hogy esténként olyan fáradt vagyok, mint még soha, mert szinte mindenre én figyelek.
Azért én, mert a teamleader meg a super még mindig nem tud osztódni, meg mert más úgyse figyel, viszont ha akad a meló, akkor mindenkit letolnak. Én meg nem szeretem ha b@szogatnak.

Mivel az elmúlt időszakban a szerződéses csaj szabin volt, ezért néha kaptunk egy kis segítséget a raktár más részein dolgozók személyében.

Az egyik lépten-nyomon méltatott, hogy milyen keményen dolgozom és hogy ő ezt mennyire tiszteli bennem, meg engem úgy egyáltalán. Aztán ezt előadta a teamleadernek is, és itt már kezdtem erős túlzásnak érezni, ezért igyekeztem leinteni. Különben is, én csak a tettem a dolgomat, és nem vagyok hülye, hogy magamnak tegyek keresztbe.

Aztán eszébe jutott, hogy van ám a raktárban manager is, és közölte, hogy neki is jelezni fogja, hogy én milyen jól dolgozom. Na itt kértem meg nyomatékosan, hogy ne tegye.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy én vagyok a munka hőse, elmondom, hogy egyáltalán nem.

Egyszerűen arról van szó, hogy az angolok meg a pakik munkatempóját nem nagy művészet überelni. Ha ez még egy kis józan paraszti ésszel is párosul, az már nekik a világ nyolcadik csodája. Vagy a kilencedik, tudomisén hány van hivatalosan.

Egyébként én is beneveztem az éjszakás műszakra, de sajnos a fiúkat preferálták. Hosszú távra biztosan nem vállaltam volna, de 3-4 hétig plusz 25%-ért azért nem lett volna rossz.

Főleg hogy már megint akadozik a munka és pl a múlt héten kétszer is hazaküldtek hamarabb. (e héten meg  - egyelőre - a seggünkön csorog az izzadtság)

Ja és megvolt az első tűzriadóm is.

Méghozzá rögtön élesben.

Mikor felvijjogott a sziréna kb a fülünk bojtját se mozdítottuk, mondván biztos csak rövidzárlat. Vagy gyakorlat. Meg különben is kit érdekel egy kis sziréna szünetben? (mert miért ne pont szünetben legyen riadó...?)

Aztán egyik irodista a másik után suhant el a kantin ablaka előtt a gyülekezési pont irányába, így kénytelen-kelletlen otthagytuk a kajánkat és csatlakoztunk a "menekülőkhöz".

Szerencsére szép meleg, napos időnk volt.

Ilyen:

A tűzoltók (piros-fehér csíkos kocsi a kép közepén) szirénázva jöttek alig 5 perccel a riadó feljajdulása után. Kb 5 percet időztek bent - valszeg közös erővel elfújták a gyertyát - majd kifele jövet összetalálkoztak a magát halált megvető bátorsággal az épületbe "vető" Gary superrel, aki elunta a várakozást és az "idegölő" bizonytalanságot.

Rövid eszmecsere után a tűzlovagok csendben elkocsikáztak, a piknikező-napfürdőző társaság pedig kelletlenül visszaszivárgott a helyére, folytatni amit abbahagyott.

Igen, akit a szünetben szakítottak félbe, az a szünetet folytathatta.

Megvolt az első komolyabb hibám is. :(
Nagy valószínűséggel keverve hozhatták a kiegészítős megrendeléseket, én pedig nem vettem észre, hogy pár megrendelőn nem itteni gyártási hely van megadva, hanem a külsős cég.
És rossz helyre szkenneltem a cuccot.
Azt hittem a helyszínen süllyedek el szégyenemben, mikor Dinka teamleader magához hívott raportra.
Ezt persze nem olyan jóféle magyar ordítozós raportnak kell elképzelni, hanem a normális "legközelebb jobban figyeljünk" félének.
Sőt, mikor Dinka látta, hogy mennyire a szívemre vettem, még ő vigasztalt, hogy ez nem is csoda ebben a nagy keveredésben, de szerencsére ezt könnyen ki lehet javítani, meg még különben is időben vagyunk, szóval seráfütty.
Úgyhogy nálam újabb jó pontot szerzett. Mondjuk velem valahogy sosem szokott genya lenni.

Jó hír viszont, hogy ismerkedek.

Még április végén megkaptam az első meghívómat egy jótékonysági sütizésre az egyik csajtól, akivel együtt járunk pilatesre.

Múlt hét szombaton (12) pedig el is érkezett a jeles esemény. A helyszín pár utcányira volt csak a házunktól, így egyszerűen csak átsétáltam, és közben erősen reménykedtem, hogy lesz más ismerős is, nem csak a házigazda, hiszen nem lóghatok végig rajta.

Szerencsére többen is eljöttek a pilatesesek közül így értelemszerűen velük verődtem egy társaságba.

Itt végre volt rá lehetőség, hogy jobban megismerjük egymást és ne csak hello-t vagy bye-t rebegjünk egymásnak óra előtt meg után.

Az én nem éppen angol hangzású nevem (jó hát éppen angolnak angol, csak nem név :D) kicsit elgondolkodtatta őket, és pár bemelegítő kérdéssor után (jársz még másmilyen órákra is a Leisure Centre-ben? és mikre? és azok milyenek? milyen az instruktor? stb) arra terelődött a szó, hogy én honnan jöttem (azt hiszem jó pont volt, hogy nem Lengyelországból :D), és sokadjára is megkaptam a dicséretet, hogy milyen jó az angolom. 

Bár én ezt magamon nem érzékelem, de sokat fejlődhettem, nyelvtanilag is, mert az egyik idősebb csaj azt kérdezte, hogy mindig beszéltem-e angolul és nagyon meglepődött, mikor azt feleltem, hogy nem, kb 14 éves koromban kezdtem tanulni.

Aztán ők is mesélni kezdtek.

Egyikőjük most jött vissza az amerikai nyaralásból és a képeket mutogatta.

Másikukról megtudtuk, hogy iker, de szerencsére annyira nem hasonlítanak egymásra a tesójával.

A harmadik nagy virágbolond és a házigazda apukájától érdeklődött a kertben feltalálható növények neveiről.

Mondjuk az tény, hogy abban a kertben volt is mit nézni, mert valami gyönyörű volt, kész műalkotás.

Igaz maga a ház is nagyon tetszett.

A sütik pedig mennyeiek voltak, a kávé nemkülönben.

És azóta Bev-nek, a keddi pilates csoport instruktorának, kicsit erélyesebben kell szétugrasztania órakezdéskor a pletykázó csoportokat. :D
Elvégre tornázni jöttünk, nem fecsegni.


Folyt. köv.

Adózzunk! De hogy?! Update

Igen, képes voltam eddig ezen rugózni, de végre megtaláltam a helyes megoldást, és gondoltam közzéteszem, hátha valakinek hasznos lesz.

Szóval az történt, hogy az angol adózási rendszernek is utána kellett olvasnom egy cseppet, és ekkor kiderült, hogy az elmúlt évben csak olyan jövedelmem volt itt, ami nemhogy otthon, de még Angliában sem adóköteles.

Ezt most elmagyarázom.

Tehát itt az adófizetés egy úgynevezett PAYE, azaz Pay As You Earn, rendszerben történik.

Leegyszerüsítve ez annyit jelent, hogy a kapott bérből a HMRC (adóhatóság) által megadott adókód alapján a munkáltató vonja le az adót meg a NI-t, de ha az évi fizetés nem ér el egy bizonyos összeghatárt, akkor a kereset adómentes és csak a National Insurance-re vonják a fizu X százalékát. (Ne kérdezzétek, hogy pontosan hány %, mert azt már nem volt humorom keresgélni.)

Namost, mivel én az év vége, meg az itteni adóév vége, körül érkeztem, ezért értelemszerűen egyszerűen lehetetlen lett volna meghaladnom az adómentes határt. Ergo adóköteles jövedelmem nem keletkezett az elmúlt évben (sőt, még úgy sem, hogy itt április 5-6 környékén van pénzügyi év vége).

Azóta egyébként, mivel megkezdődött az új pénzügyi év, már tőlem is vonják az adót.

A teendőm tehát egyszerűen csak annyi, hogy a gyönyörűen kitöltött adóbevallásomat "postafordultával" visszaküldöm a feladónak.

Történet vége.

Jövőre már csak egy nullás nyilatkozatot kell eresztenem feléjük.

A többi meg még a jövő zenéje.

És a következő bejegyzés már tényleg a kifogásokról fog szólni. :D Köszönöm a türelmet.

Adózzunk! De hogy?!

Igen, tudom, hogy kicsit szellősen jelentkezem újabban, de jó mentségem (is) van rá. 

(A kifogásokat majd a következő postban részletezem. :D )

Szóval a héten az adóbevallásommal "szórakoztam".

Mivel  a múlt évben, mint megtudtam, komoly 300 rugót tettem zsebre, ezért adóbevallást kell beadnom otthon.

Hála az előrelátásomnak, meg a kismillió átnyálazott, erre vonatkozó blognak, még a kiutazás előtt regisztráltam ügyfélkapus izét, hogy elektronikusan kintről intézhessem az ilyen jellegű dolgaimat.

Ez év elején annak rendje és módja szerint jeleztem az OEP felé, hogy köszke, innentől itt fizetném a TB-t.

Februárban pedig megkértem a nagyhatalmú NAV-ot, hogy csinálják meg az adóbevallásomat.

Április végén megkaptam az általuk elkövetett cuccot, amit változtatás nélkül, avagy az általam eszközölt változtatásokkal május 20-ig kéne visszaküldenem.

Na de, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor ez a bejegyzés most nem kerülne a blogra.

Merthogy itt kezdődik a csavar.

Tehát kaptam az ügyfélkaputól az értesítést, hogy innen meg innen így meg így tölthetem le az ajánlatot, amit aztán az ÁNYK programmal kéne megnyitnom.

Ja, csak először frissítsem a keretrendszert, mert a jelenlegi verzióm az elmúlt 2-3 hónap alatt elavult. Ezzel szépen el is ment egy délelőttöm, úgyhogy a frissítés csak a következő bekapcsoláskor lépett érvénybe.

És természetesen ez még mindig nem elég az ajánlat megnyitásához, előtte le kéne töltenem a 1153-as nyomtatvány kitöltőjét, mert anélkül az ajánlat meg se nyikkan.

Meg aztán keressem már meg a program ezernyi opciója közül azt az egyet, amivel egyáltalán hozzárendelhetem a kész ajánlatot a nyomtatványkitöltőhöz... Újabb délelőtt ment el ezzel, és még mindig nem csináltam semmit érdemben... 

Igen, itt már kezdett felforrni az agyvizem, hiszen ennek elvileg hipp-hopp kéne mennie. Legalábbis ezt ígérik mindenhol.

De segond, ráérek, nem igaz?

Sejthetitek, hogy tudtam volna mivel eltölteni az eljátszott délelőttöket.

Mire idáig jutottam, elérkezett a bank holiday jóvoltából 3 napos hétvége. Ezt sem igazán ezzel szerettem volna tölteni.

Mégis így történt, pedig úgy terveztem, hogy jó idő esetén ezúttal Southportba látogatok el. Nos, legalább az időjárás nem tolt ki velem, ha már kénytelen voltam a gép előtt seggelni, cserébe odakint sem volt az a gatyarohasztó meleg, így nem esett annyira rosszul az időpocsékolás.

Jogos lehet a kérdés, hogy mi az úristent lehet 3 napig idétlenkedni egy készre kitöltött adóbevallással.

Hát egy gyors átfutást követően én rögtön az előlapnál elakadtam.

Ott ugyanis fel van tüntetve 5 azaz öt darab kitöltési lehetőség, amik közül választanom kéne.

A  mélyen tisztelt NAV megelőlegezte nekem a második opciót, miszerint "magánszemélyként (evás egyéni vállalkozóként a személyi jövedelemadóról) nyújtom be!"

Ezt értelemszerűen nem éreztem egészen testhezállónak. 

Van egy olyan lehetőség is, hogy "magánszemélyként a csökkentett adattartalmú 1153-as bevallás kitöltését választom!"

Ez már szimpatikusabb volt, de!

És ezzel a de-vel kezdődött el az én igazi kálváriám.

Nem tudom ugyanis, hogy én jogosult vagyok-e ennek a benyújtására.

Nekiálltam tehát keresgélni a kitételeket és kivételeket. Ez pedig marhára nem egyszerű, mert egy hangyányi dolgot is olyan mocsok bonyolult nyelvezettel tudnak megfogalmazni, hogy ember legyen a talpán, aki értelmezni, sőt követni tudja.

Általában olyan dolgokba ütköztem, hogy igen, benyújthatom, de csak akkor, ha... és itt következtek az ezerféle meghatározások, amiket az ember úgy értelmez, ahogy épp neki tetszik.

Meg jöttek az olyanok, hogy a külföldön szerzett jövedelmet is szerepeltetni kell az adóbevalláson, még akkor is, ha azon jövedelem után külföldön már kipengettem a zsét.

 "Az előírásokat elsősorban a saját állam jogrendszere szabályozza, és az uniós tagországok egymással kötött egyezményei határozzák meg, hogyan kerülhető el a kettős adóztatás, ha az egyik állam polgára a másik államban jut jövedelemhez. Senki nem fizet kétszer ugyanazon keresete után, de ha valaki például egy adóéven belül több államban jut jövedelemhez, elképzelhető, hogy Magyarországon is keletkezik bevallási kötelezettsége, és külföldi jövedelmét figyelembe kell vennie az adó összegének megállapításakor.
A magyar szabályok - egyezménytől függően - lehetővé teszik a külföldön már levont adó beszámítását, egyes esetekben pedig nem kell megfizetni az itthoni adót. Elképzelhető az is, hogy valaki itthon magasabb adósávba kerül, ha külföldi keresetét hozzá kell adnia belföldi jövedelméhez." (hurrá! :S)
"Aki nem végleg hagyja el Magyarországot, annak sem kiutazáskor, sem visszatéréskor nincs külön bejelentési kötelezettsége az APEH-nél."

/CONSULTATION MAGAZIN/

Aztán volt olyan is, hogy a külföldön leadózott jövedelmet nem kell feltüntetni, ha...

"Külföldön munkát vállaló magánszemély esetében nem kell bevallást készíteni, ha kizárólag csak olyan jövedelemmel rendelkezik, amely a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében Magyarországon nem adóztatható."

/HRPortál/

Hogy melyek ezek a jövedelmek, arról természetesen már nem szól a fáma, én meg megint ittmaradtam tudatlanul.

Viszont volt egy ilyen:

"A kettős adózás elkerülésére született egyezmények mentesítik a jövedelmet az adózás alól például abban az esetben, amikor a jövedelem külföldi államban adóztatható. Ha az egyezmény az adómentesítés mellett lehetővé teszi a mentességet élvező jövedelem figyelembevételét."

/HRPortál/

A reakcióm: HE?!

Találtam még ilyet is:

"Egyik általános szabály, hogy amennyiben a munkavállaló külföldi tartózkodása nem haladja meg a 183 napot, akkor belföldi illetőségű lesz, és – egyes kivételtől eltekintve – teljes világjövedelme után belföldön lesz adóztatható. A 183 nap megállapításához egyes egyezmények adóévet, pénzügyi évet vagy egyéb 12 hónapos időszakot határozhatnak meg, amelyet mindig egyedileg kell megvizsgálni."

/Pénzügyi Hírek/

Egyszóval, azon kívül, hogy a hosszú hétvégén hosszan elgyönyörködtem a NAV által elkészített ajánlatban, túl sokra nem jutottam.

Jobbanmondva jutottam, arra az eredményre, hogy a holiday után amint lehet konzultálok az ügynökséges sertepertével az itteni adóbevallásomat illetőleg (itt áprilisban van pénzügyi év vége, tehát még friss a papír) és ha lehet, kérek belőle egy másolatot, hogy a NAV orra alá dörgölhessem mennyit keresek itt lehetőleg minden rendben legyen, mert én már csak olyan ökör lelkiismeretes vagyok, hogy szeretem, ha minden rendben le van adva, be van jelentve, le van tisztázva.

Azért ha valaki tudja a helyes megfejtést, azt is szívesen fogadom.

Mindenesetre ha ezen túlvagyok, akkor jövőre már könnyebb dolgom lesz. 

Mert akkor csak egy nullás nyilatkozatot kell leadnom. Miután ötvenedjére is frissítettem azt a nyavalyás keretrendszert és letöltöttem a megfelelő nyomtatványkitöltő izét...