A kifogások... :D

Szóval az adó mizérián kívül még rengeteg minden vette (veszi) el az időmet a rendszeresebb blogolástól az utóbbi időben.

Például az edzések. Meg a munka. Meg az ismerkedés. Meg a hétvégi bevásárlások. Meg a szervezkedés. Meg a tervezgetés. Meg közvetve némi tanulás. Meg bővítettem az elsők listáját, de nem mindnek örültem felhőtlenül, még ha szerencsés végük is lett.

És ha tetszik, ha nem, ezeket most mind részletezni fogom. :D Csak nem egyszerre, mert úgy oltári hosszú lenne.

Először is az edzések.

Nos, a fenyegetésemet beváltottam, Nicki banya óráját meg a vasárnapi aerobicot lecseréltem spinningre.

És baaaaaaromira élvezem. 

Odahaza rendes bringán faltam a kilométereket, úgyhogy a rutin megvolt. 

Az első teljes órát egy 15 perces "bevezetés a spinning rejtelmeibe" munkacímű felkészítés előzte meg, aminek keretében megmutatták hogy kell beállítani a bringát, hogy kell nyeregbe pattanni, milyen kéztartásokat kérhet tekerés közben, na meg persze hol kell fokozatot állítani. Mit ne mondjak, az instruktor majd elalélt a gyönyörűségtől, hogy milyen pöpecül álltam ki a nyeregből.

Aztán gyorsan aláírtam, hogy megvolt a beavatás, kiszaladtam a papírral a recepcióra, hogy iktassák a rendszerbe szépen: ezentúl erre a classra is foglalhatok onlány.

Hogy ne csak izomlázam legyen tőle (bár igazából csak az első óra után volt egy lájtosabb, az izmok nem felejtenek :D) , az első 2-3 óra után beszereztem egy szaunagatyát és azóta abban tekerek.

Utána meg óvatosan settenkedek ki a teremből, hogy lehetőleg ne ott csináljak árvizet. :D Félreértések elkerülése végett, a zuhanyzóban szoktam.

A melóhely kész hangyaboly.

A vezetőség kifogásolta, hogy az ügynökség mindig csak lengyeleket küld (meg néha magyarokat, de velük szerencsére nincs baj. :D),  kérték, hogy közvetítsenek már angolokat is.

Hát közvetítettek.

Az egyiket el is neveztük M bosszújának.

M (az ügynökséges kapcsolattartó) úgy lehetett vele, hogy: - Nem jó a lengyel?! Angol kell? Akkor nesze nektek angol!

Az új legény angol volt. Már ránézésre gyanúztuk, hogy nem teljesen komplett. Mikor végre hajlandó volt velünk szóba elegyedni, akkor ezt már biztosra vehettük. És az illata... nos arra kérem könyökölni lehetett.
Aztán a kantinban a kólaautomatához lehajolva még villantott is egyet, amitől mentem megvakultunk.

Mákunkra egyetlen napot töltött csak velünk. Azóta színét se láttuk.

A munka az elég bonyolult lett ebben a hónapban, mert átalakítások folynak... aminek köszönhetően kész káosz a meló.

Szétkapták a picking egyharmadát és most valami mást építenek a helyére nagyjából azonos funkcióval. Hát majd meglássuk.

Most egyelőre az van, hogy a két raklapos billenős kapu helyett csak egy működik, azon jön és megy minden, mert hálistennek a szalagot is szétszedték, amin eddig a ládákat küldtük le.

Ráadásul kevesen is vagyunk, mert a délutános műszakot kvázi kettészedték, a fiúk éjszakai műszakban nyomják, én Hisztérikával változatlanul délután. Nem egy kéjhömpöly.

Annyira nem, hogy esténként olyan fáradt vagyok, mint még soha, mert szinte mindenre én figyelek.
Azért én, mert a teamleader meg a super még mindig nem tud osztódni, meg mert más úgyse figyel, viszont ha akad a meló, akkor mindenkit letolnak. Én meg nem szeretem ha b@szogatnak.

Mivel az elmúlt időszakban a szerződéses csaj szabin volt, ezért néha kaptunk egy kis segítséget a raktár más részein dolgozók személyében.

Az egyik lépten-nyomon méltatott, hogy milyen keményen dolgozom és hogy ő ezt mennyire tiszteli bennem, meg engem úgy egyáltalán. Aztán ezt előadta a teamleadernek is, és itt már kezdtem erős túlzásnak érezni, ezért igyekeztem leinteni. Különben is, én csak a tettem a dolgomat, és nem vagyok hülye, hogy magamnak tegyek keresztbe.

Aztán eszébe jutott, hogy van ám a raktárban manager is, és közölte, hogy neki is jelezni fogja, hogy én milyen jól dolgozom. Na itt kértem meg nyomatékosan, hogy ne tegye.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy én vagyok a munka hőse, elmondom, hogy egyáltalán nem.

Egyszerűen arról van szó, hogy az angolok meg a pakik munkatempóját nem nagy művészet überelni. Ha ez még egy kis józan paraszti ésszel is párosul, az már nekik a világ nyolcadik csodája. Vagy a kilencedik, tudomisén hány van hivatalosan.

Egyébként én is beneveztem az éjszakás műszakra, de sajnos a fiúkat preferálták. Hosszú távra biztosan nem vállaltam volna, de 3-4 hétig plusz 25%-ért azért nem lett volna rossz.

Főleg hogy már megint akadozik a munka és pl a múlt héten kétszer is hazaküldtek hamarabb. (e héten meg  - egyelőre - a seggünkön csorog az izzadtság)

Ja és megvolt az első tűzriadóm is.

Méghozzá rögtön élesben.

Mikor felvijjogott a sziréna kb a fülünk bojtját se mozdítottuk, mondván biztos csak rövidzárlat. Vagy gyakorlat. Meg különben is kit érdekel egy kis sziréna szünetben? (mert miért ne pont szünetben legyen riadó...?)

Aztán egyik irodista a másik után suhant el a kantin ablaka előtt a gyülekezési pont irányába, így kénytelen-kelletlen otthagytuk a kajánkat és csatlakoztunk a "menekülőkhöz".

Szerencsére szép meleg, napos időnk volt.

Ilyen:

A tűzoltók (piros-fehér csíkos kocsi a kép közepén) szirénázva jöttek alig 5 perccel a riadó feljajdulása után. Kb 5 percet időztek bent - valszeg közös erővel elfújták a gyertyát - majd kifele jövet összetalálkoztak a magát halált megvető bátorsággal az épületbe "vető" Gary superrel, aki elunta a várakozást és az "idegölő" bizonytalanságot.

Rövid eszmecsere után a tűzlovagok csendben elkocsikáztak, a piknikező-napfürdőző társaság pedig kelletlenül visszaszivárgott a helyére, folytatni amit abbahagyott.

Igen, akit a szünetben szakítottak félbe, az a szünetet folytathatta.

Megvolt az első komolyabb hibám is. :(
Nagy valószínűséggel keverve hozhatták a kiegészítős megrendeléseket, én pedig nem vettem észre, hogy pár megrendelőn nem itteni gyártási hely van megadva, hanem a külsős cég.
És rossz helyre szkenneltem a cuccot.
Azt hittem a helyszínen süllyedek el szégyenemben, mikor Dinka teamleader magához hívott raportra.
Ezt persze nem olyan jóféle magyar ordítozós raportnak kell elképzelni, hanem a normális "legközelebb jobban figyeljünk" félének.
Sőt, mikor Dinka látta, hogy mennyire a szívemre vettem, még ő vigasztalt, hogy ez nem is csoda ebben a nagy keveredésben, de szerencsére ezt könnyen ki lehet javítani, meg még különben is időben vagyunk, szóval seráfütty.
Úgyhogy nálam újabb jó pontot szerzett. Mondjuk velem valahogy sosem szokott genya lenni.

Jó hír viszont, hogy ismerkedek.

Még április végén megkaptam az első meghívómat egy jótékonysági sütizésre az egyik csajtól, akivel együtt járunk pilatesre.

Múlt hét szombaton (12) pedig el is érkezett a jeles esemény. A helyszín pár utcányira volt csak a házunktól, így egyszerűen csak átsétáltam, és közben erősen reménykedtem, hogy lesz más ismerős is, nem csak a házigazda, hiszen nem lóghatok végig rajta.

Szerencsére többen is eljöttek a pilatesesek közül így értelemszerűen velük verődtem egy társaságba.

Itt végre volt rá lehetőség, hogy jobban megismerjük egymást és ne csak hello-t vagy bye-t rebegjünk egymásnak óra előtt meg után.

Az én nem éppen angol hangzású nevem (jó hát éppen angolnak angol, csak nem név :D) kicsit elgondolkodtatta őket, és pár bemelegítő kérdéssor után (jársz még másmilyen órákra is a Leisure Centre-ben? és mikre? és azok milyenek? milyen az instruktor? stb) arra terelődött a szó, hogy én honnan jöttem (azt hiszem jó pont volt, hogy nem Lengyelországból :D), és sokadjára is megkaptam a dicséretet, hogy milyen jó az angolom. 

Bár én ezt magamon nem érzékelem, de sokat fejlődhettem, nyelvtanilag is, mert az egyik idősebb csaj azt kérdezte, hogy mindig beszéltem-e angolul és nagyon meglepődött, mikor azt feleltem, hogy nem, kb 14 éves koromban kezdtem tanulni.

Aztán ők is mesélni kezdtek.

Egyikőjük most jött vissza az amerikai nyaralásból és a képeket mutogatta.

Másikukról megtudtuk, hogy iker, de szerencsére annyira nem hasonlítanak egymásra a tesójával.

A harmadik nagy virágbolond és a házigazda apukájától érdeklődött a kertben feltalálható növények neveiről.

Mondjuk az tény, hogy abban a kertben volt is mit nézni, mert valami gyönyörű volt, kész műalkotás.

Igaz maga a ház is nagyon tetszett.

A sütik pedig mennyeiek voltak, a kávé nemkülönben.

És azóta Bev-nek, a keddi pilates csoport instruktorának, kicsit erélyesebben kell szétugrasztania órakezdéskor a pletykázó csoportokat. :D
Elvégre tornázni jöttünk, nem fecsegni.


Folyt. köv.