Hirtelen ránkszakadt a bőség zavara. Annyi mindent meg akartam mutatni neki, hogy nemigen tudtam eldönteni hol kezdjük.
Egyetlen tutibiztos pont volt. Glasgow. Oda mindenképpen el akartam vinni.
De a környéken is olyan sok hely adta magát, hogy végül a sarkamra álltam, és elhatároztam: első a tenger!
És hogy összekössük a kellemeset a kellemessel, ha tenger, akkor Blackpool és akkor egyúttal ellátogatunk a Pleasure Beach Resort nevezetű mega szórakoztató egységbe.
Igen, abba, ahol azok a bazinagy hullámvasutak vannak. Én mondtam, hogy mindenképpen kipróbálom, egy életem, egy halálom. (Főleg az egy halálomat emlegettem sűrűn a későbbiekben. :D )
Az ominózus szép szombati napon felkerekedtünk tehát és buszra ültünk.
A gyermek természetesen úgy viselkedett, mint Szamár a Shrekből. Igen: "Ott vagyunk már?"
Azért akadt néznivaló rendesen útközben is, de érthetően jobban zizegett a tenger miatt.
Jót vigyorogtam, mert Lythambe érve ő is le akart szállni, mint anno én, mert ott látszott először, ha mégoly messze is, a tenger.
De mondtam neki, hogy várjon még, lesz ez még jobb is.
St. Annes homokdombjai is hasonlóan elvarázsolták, és rögtön jött a kérés, hogy egyszer majd jöjjünk el ide is, mert úgy megmászná, meg megnézné, hogy mi van mögöttük. Nem törtem le a lelkesedését azzal, hogy valszeg a tenger, csillagom. :D
Pár héttel később, kihasználva a kicsit ritkás nyári időjárást, eljöttünk, és valóra válthatta azt az álmát is, hogy megmártózzon a nagy halászlében.
Na de vissza a fősodorba:
A nem tudom hanyadik ottvagyunkmár után végre beértünk Blackpoolba és ott aztán végképp elszabadult a gyermek. Minden megállónál megkérdezte, hogy mikor szállunk már le.
A végállomás előtti megállónál megkegyelmeztem, és engedélyeztem a busz elhagyását.
Már a móló meg az egész Queens sétány nagyon tetszett neki, nem győzte tátani a száját.
Aztán átverekedtük magunkat az úttest túloldalára, és már robogtunk is a tengerhez.
Az első pillantás a tengerre a felső sétányról.
És már rohan is, mert ezt muszáj megnézni közvetlen közelről is. :D
WOW feeling.
VEDD LE A SZANDÁD!!!! - ordította édesanya. :D
Nem is olyan hideg, mint gondoltam.
(Egyébként tényleg nem, meglepően langyos.)
Megyek kagylókat keresni!
És megjött Jack Sparrow kapitány is. :D
Jé, itt is vannak kagylók! Szedhetek még?
(És édesanya megadóan bólint.)
Itt egyébként jól látszik milyen gyönyörű napsütéses időnk volt aznap.
Nem sokkal ezután szóltam neki, hogy jó lenne indulni, ha hullámvasutazni is akarunk, a tenger utána is itt lesz.
Azért még kellett neki szólni párszor, hogy mostmár tényleg menjünk, aztán mikor láttam, hogy ez így nem fog menni, fogtam magam és elindultam. :D A csel bejött.
Gyerek a Comedy Carpeten a Blackpool Torony előtt.
Az egyik játékterem a sok közül. Blackpool egy mini Las Vegas.
A kép érdekessége az L betűn tornázó ember. Ő ugyanis, ellentétben a koponya szemnyílásában ücsörgő alakkal, igazi ember vala, épp égőt cserélt a feliraton. :D
Volt itt kérem minden, az üveghintótól a lószarig. :D
Ez a bácsi is igazi. Pénzért mozdul.
Végül csak elértük az uticélt és egy röpke sorbanállást követően egy-egy karszalaggal felszerelkezve megkezdtük a versenyfutást az idővel a "vidámpark" területén. Mindenhol kilométeres sor, amik szerencsére gyorsan haladtak, de még így is volt idő egy-két fényképre.
Bemelegítésként kóvályogtunk egyet az Impossible nevezetű elvarázsolt kastélyba oltott csodák palotájában.
Majd belecsaptunk a sűrűjébe és kezdésnek rögtön megtaláltuk a legdurvább rollercoastert.
Itt még sorban állunk és fogalmunk sincs arról, hogy mi vár ránk.
Ezen a jóságon ültünk először. Úgy hívják, hogy Infusion.
Hát, mit ne mondjak, utána tényleg ráférne az emberre egy infúzió... :S
A dolog lényege, hogy fentről lógatnak lefele és párszor fejre állítanak ebből a pozícióból, mindezt iszonyatos sebesség közepette...
Nos, be kell valljam férfiasan, hogy mindkettőnknek bejátszott egy röpke eszméletvesztés az indulást követően. Nagyon, nagyon durva volt. Jó időre a fényképezéstől is elvette a kedvünket. :D
A fentebb megadott linken a RIDES opció, azon belül is a Thrill Rides alatt megtekinthető róla egy videó is, ami persze csak kóstoló, mert messze nem adja vissza az eszméletvesztős feelinget.
Ezután, mert természetesen miért lett volna elég, kipróbáltuk a Big Dippert, valamint a nagy mumust, a Big One-t, ami tényleg Nagyon Nagy és komolyan nem is tudom, hogy lehettem olyan eszement, hogy felültünk rá. :D
Mikor pár héttel később fürcsizni mentünk, és készítettem róla pár képet kívülről, még inkább megbizonyosodtam róla, hogy én egy állat vagyok. :D
Miért is? Nézzétek:
Egyrészt kibaszott magas!
Másrészt kibaszott meredek!
Ráadásul még dob egy durva kanyart is a meredek esés előtt!
Hja igen, és mindezt úgy vállaltuk be, hogy ezelőtt még a büdös életben nem ültünk még csak hasonló hullámvasúton sem... :S
Szóval komolyan: noooooormális?!
Egy biztos. Ezután a nap után jó ideig még a buszon is dobott egy szaltót a gyomrunk ha lejtőn haladtunk. Hogy fel vagy le, az pont egyrement. Azóta már elmúlt. :D
Közvetlenül utána a gyerek még azt mondta, hogy oké, ez megvolt, de soha többet. Pár héttel később már engedékenyebb volt. Felvetette, hogy jövőre felülhetnénk megint.
Mikor melóhelyen meséltem, hogy hol voltunk a hétvégén, egyik kollegám J megkérdezte, hogy kipróbáltuk-e a Big One-t, és ha igen hol ültünk.
Mondtam, hogy az Infusion után azért már tanultunk és nem legelöl ültünk, hanem a közepe fele.
Erre J azt mondja, hogy "Á, ott elöl kell ülni és a meredek eséskor feltartott kézzel zuhanni."
Mondtam is neki, hogy "Hülye vagy? Nemhogy elengedni nem mertem a majrévasat, de még vizet is facsartam belőle, úgy kapaszkodtam."
Szerintetek kiröhögött vagy kiröhögött? :D
Ezután kicsit nyugisabb vizekre eveztünk.
Kipróbáltuk az itteni szellemvasutat, ami nem volt egy nagy szám. Ezért nyomban übereltük egy kis Valhallával.
Ahogy azt a neve is sugallja, igen a viking mitológia a téma, megfejelve pár hajmeresztő eséssel, tűzzel, jéggel, világvégével. Ha láttátok az Erik a viking című agymenést, akkor nagyjából megvan, mire lehet számítani.
Na ez nagyon bejött, kétszer is sorba álltunk rá, pedig már az első után is csuromvizesek voltunk.
A feliratok: Vizes leszel. Lehet, hogy csuromvizes.
Ők szóltak. És tényleg. Kevés száraz hely maradt rajtunk. Még jó, hogy volt szárítójuk. :D
Volt érdeklődés, a bőrig ázott utasok látványa ellenére is.
Rajtam sokan vigyorogtak, mert vettem ugyan esőponcsót, de abba a táskámat tekertem elázás ellen.
Én azért mentem, hogy szórakozzak, és ha ettől csuromvizes leszek, akkor legyek. :D
Hogy száradjunk még egy kicsit, értelemszerűen megint hajóba ültünk és vízre szálltunk, hogy megnéztük mit kínál nekünk a River Caves. Dínókat, meg a történelem nagy korszakait az ősembertől kezdve.
Mivel vészesen közeledett a záróra és még annyi mindent szerettünk volna kipróbálni, volt, hogy néha szaladtunk egyik helyről a másikra.
Még sikerült beszorítani a menetrendbe a Revolutiont és az Avalanche-ot.
Előbbinél ismét fejreállítottak egy ronda hurok erejéig, majd ugyanezt hátramenetben is elvégzik a merész vállalkozókkal.
Utóbbi egy érdekes bobpálya. Ahol egy ideig mindenféle (látható) biztosítás nélkül futnak a kocsik.
Levezetésként lovacskáztunk kicsit a Steeplechase-en, a többi ride pedig közös megegyezéssel jövőre maradt, mert ettől több már nem fért a napba.
Érdekességként megemlíteném, hogy minden ride után elmentünk megnézni a menet közben készült fényképeket, amit meg lehetett volna venni (és utólag már sajnálom, hogy nem vettem meg legalább egyet).
Ezeken szinte kivétel nélkül azt láttuk, hogy édesanya teli szájjal röhög (egyébként félelem ellen, helyett, illetve pont azért :D ), a gyermek pedig "mindmeghalunk" arckifejezéssel, sokkos állapotban ül mellettem.
Utóbb azért elmondta, hogy a látszat csal, valójában élvezte, csak hát nem kicsit volt ijesztő.
Nehéz szívvel hagytuk el a parkot, mert még úgy mentünk volna erre-arra, de hát a záróra az záróra.
Mivel egész nap nem ettünk semmit a reggelin kívül, (nem is kívántuk, de nem is mertünk volna nagyon enni :D ) ezért első utunk a fish & chips-eshez vezetett.
Amivel aztán kiültünk a tengerparti lépcsőkre, mint oly sokan.
Az első hivatalos fish & chips
A kilátás se kutya.
Mehetek már kagylót gyűjteni?
Már megint a vízben van... Hogy ezt honnan örökölhette?! :D
Ezt csak azért, mert jó kép lett. :D
Na jön már az a hulláÁÁÁám?! :D
Természetesen megint könyörögni kellett neki, hogy induljunk már, mert mindjárt itt a vihar, de legalábbis az eső, és mára már pont elég vizes vagyok/voltam, meg különben is későre jár, nem muszáj az utolsó busszal hazamennünk.
Azért imádtam, hogy ennyire jól érzi magát.
A napi zsákmány. :D
Ez aztán megtriplázódott a második kiruccanásunk alkalmával.
Folyt. köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése