Ez most egy kicsit nyavalygós bejegyzés lesz, mert néha már komolyan lemegyek az agyamról, mikor látom, hogy hiába tanultam, munkát akkor sem én kapok, hanem olyan szellemi és fizikai retardáltak, hogy az néha rendesen fáj.
Kezdjük például rögtön a gyerek tanárával (mert nem kell messzire menni példáért).
Ez számomra a legdurvább példa egyébként, mert a tanerő elviekben szakirányú diplomával rendelkező létforma.
Na most én ezt a diplomát úgy venném tőle vissza, mint a huzat.
A jóasszony informatikát (is) okít.
A sok melléfogás között legutóbb a gyermek által csak hiperaktív táblának gúnyolt interaktív táblával gyűlt meg a baja.
Méghozzá olyan amatőr dolgon bukott el, amit normál esetben a legelső órán vernek az ember fejébe infó oktatás keretében (és ezzel nemigen szokták megvárni a diplomát).
Nevezetesen, ha valami nem műx, akkor először körbekémleljük a tereptárgyat fizikailag,értsd: minden zsinór a neki megfelelő lyukban helyezkedik-é el és ott stabilan csatlakozik-é.
Naná, hogy ebben az esetben is ott volt a bibi forrása.
A magát informatikusnak nevező egysejtű (ráadásul ő a suli rendszergizdája is, horror, komolyan), csak félórás szerencsétlenkedés, telefonos segítségkérés és egy laikus óvatlan megjegyzése után volt képes elhárítani problémát.
Ebben a legrosszabb még nem is az, hogy egy ilyen embert alkalmaznak, hanem az, hogy ilyen emberek tanítják a jövő nemzedékét.
Következő befutó(i)m a "hivatásosok".
Mivel próbálkoztam én már mindennel, a szórásba természetszerűleg belekerült a katona/rendőr/közterület felügyelet/finánc kvartett.
Mind a négy helyről főleg egy ok miatt tanácsoltak el.
Az ok a szemüvegem, illetve annak dioptriája.
Na most ezekkel a dioptriákkal olyanokat látok hivatásos kötelékben, hogy sírhatnékom van.
Konkrétan rendvédelmi tanulókat és köztereseket láttam, de olyanokat, hogy valszeg nemcsak hogy simán lefutom őket, hanem bőven elég lenne egy nagyobbat fújnom, hogy hanyattessenek. Az egyenruha (szerintem a létező legkisebb méret) úgy lógott rajtuk, mint tehénen a gatya, és talán két évente egyszer hozzá is ér a nadrágszár a vádlijukhoz.
Tény: szemüvegük nincs.
(mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság nem szívesen lennék a helyükben)
És ha már népszámlálás...
Hát a hozzánk kirendelt népszámláló biztos az egy vicc.
Azt képtelen volt megjegyzeni, hogy hol járt már és hol nem.
Mivel a Jediséghez ragaszkodtunk, és azt neten nem lehet szentesíttetni, így további személyi kérdőívekért folyamodtunk a biztoshoz, akit azonban napközben nem lehetett elérni. Becsületére legyen írva, hogy délután azért visszahívott.
Apám egy cseppet bepöccent, mikor azt találta mondani anyámnak ez az IQ óriás, hogy rendben, leszállítja a cuccot, de csak akkor, ha rendesen viselkedünk, mert vele itten egyszer már kiabálva volt.
Személyes megjelenésekor ezért tisztáztuk, hogy mi itten még se színét, se fonákját nem láttuk őfélkegyelmének, úgyhogy nem vennénk rossz néven, ha nem beszélne hülyeségeket.
Én nem tudom hol és milyen kritériumok alapján toborozták ezeket a firtatóbiztosokat, de talán nem ártott volna nagyobb erőfeszítéseket tenni ez ügyben.
Hogy elejét vegyem az esetleges félreértéseknek:
Nem sajnálom én tőlük a munkát, esküszöm mindenre ami szent, de ezt a nívót én bármikor hozom...
Ezért ép ésszel fel nem érhetem, hogy miért nekik van munkájuk, és miért nem nekem.
Csendes megjegyzés: nyavalygás ide vagy oda, a dolgoknak oka van. Hamarosan elválik, hogy esetemben mi miért történt. De egy biztos: véletlenek nincsenek. :)
Ezt már kintről írod? Vagy még itthon vagy?
VálaszTörlésNem hiszem, hogy normális emberek találják ki, ki alkalmas egy posztra és ki nem. Legalábbis nem normális érvek alapján!
Még itthonról. :) A blog alján a számlálóról lehet puskázni. ;)
VálaszTörlésNormális érvek meg szerintem már csak a mesében léteznek.