2011. október 17., hétfő

Vasarnap



Az ejszaka azert mar esett, de ma (azaz vasarnap) megint gyonyoru ido van, es rovid tanakodas utan (en teljesen tanacstalan voltam a boseg zavaraban) szallasadoim es atmeneti gyamjaim ugy dontottek, hogy megmutatjak nekem a tengert.
Mivel osszehasonlitasi alapom egyelore nincs, meg nem tudom, hogy miert nem volt eleg a kozeli partra leruccanni.
Igy aztan ugy alakult, hogy rogton Wales-ig autokaztunk tengerpartozni.

Az idojaras tovabbra is a kegyeibe fogadott bennunket, es hamarosan meglathattam a nagy vizet teljes pompajaban, siralyostul, mindenestul.
A hullamok meg rakokat is sodortak elenk, es amelyik nem volt tok lovott a sokktol, az elkezdett oldalazni visszafele.

A tengernek elteveszthetetlenul halillata volt es harapnivaloan tiszta levegoje, a hangja pedig hatborzongatoan fenseges. El tudnam hallgatni egesz nap.
Termeszetesen nem tudtam kihagyni, hogy ne pancsoljak benne egy kicsit (nem, bar nagy volt a kisertes, meg nem kostoltam), es nana, hogy ki kellett probalnom a minden lepeskor elhalvanyulo homokot.

Estere ki is utott az elmeny, ezert a betervezett pub latogatas sajna elmaradt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése