Papírgyűjtés

Sűrű nap volt a mai, irodáról irodára vándoroltam a hivatalokban mindenféle papírokért.

Viszont meglepően gördülékenyen ment minden, ami lássuk be, nem igazán jellemző itthon. (Vagy csak én voltam már régen ügyintéző körúton.)

Eddig 1 ügy/1 nap szinten ment a dolog. És az is csak jobb esetben.

Ha igazán hatékony akartam lenni, akkor minimum egy nappal korábban el kellett mennem megérdeklődni, mi mindent kell magammal cipeljek, hogy a tényleges ügyintézéskor lehetőleg simán megkapjam a paksamétát, amiért a szent bürokrácia színe elé járultam.

Ma ellenben szinte minden pillanatok kérdése volt.

Hogy az elején kezdjem...

Egy brutálisan korai ébresztőt követően nyitásra beestem kedvenc méhészemhez, aki láttamozta, hogy a miómám él és virul, de gondot a továbbiakban sem fog okozni.

Ezután eldzsaltam ex-munkahelyemre a kilépő papírokért (paksaméta no.1)

Igaz itt eredetileg tegnap kellett volna végeznem, de valamely számomra ismeretlen okból két hét alatt nem sikerült  nekik legyártani a cuccot.

Sebaj, legalább aznap személyesen elbúcsúzhattam az ex-munkatársaktól. :)

Következő körben jött a szociális osztály, hála a gyermekvédelmi kedvezménynek, hogy megédeklődjem mi a menete a megszüntetésnek részemről és a megigénylésnek anyám részéről. Innen magammal vittem egy kérelem nyomtatványt. (paksaméta no.2)

Aztán irány a gyámügy a családbafogadási határozatért. Épp két macerás ügyfél csinálta a fesztivált az ügyintézőmnél. (így nem is csodálom, hogy mi csodaszámba mentünk...)

Várakozás közben lenyomtam egy menet Bubble Bash-t a telómon, de röpke fél óra után megkaptam amiért mentem. (paksaméta no.3)

Mivel én egy tájékozott ember vagyok, na meg ha már ott voltam a tett helyszínén, gyorsan megejtettem az ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentését, hogy lehetőleg ne zaklassanak mindenféle személyes részvételemet igénylő hivatalos xarral.

A sorszámosztó megkínált a lakcímjelentő lappal és a tőle való távozáskor sok sikert kívánt.

A valódi ügyintézésre várva belegondoltam, hogy basszus, ez a csaj élőben látja a modern kori népvándorlást.

Itt csak egy lapocskát kaptam, hogy ok, tudomásul vették a lelécelést, de itt is nagyon kedvesen és megértően (mindent értőn?) mosolyogtak.

Majd, bár az utánaolvasást követően nemigen voltak illúzióim a tényleges ügyintézéssel kapcsolatban (30 nap volt megadva átfutási időnek, persze lehet, hogy nem pont ehhez), de felcaplattam az anyakönyvesekhez is, hogy ugyan mondják már meg, hogy juthatok én EU szabvány születési anyakönyvi kivonathoz. (Mert nem hátrány az, ha a fogadó országban nem nézegetik tanácstalanul az egynyelvűt.)

A mai napon egyedül ez került pénzbe, meg kb annyi időbe, míg leszaladtam a postára illetékbélyegért. (Akit esetleg érdekel, 2000 forintért bármikor ki lehet kérni a három nyelven beszélő A/4-es csodát.)

Gyors otthoni látogatás közbeiktatásával újra útra keltem, ezúttal a családi pótlék lemondása/újraigénylése céljából.

Ürességtől kongó kormányhivatal, 5 perc, és minden igényt kielégítő informálás után séta haza paksaméta no. 4-el.

Kilométerhiányom nincs, a lábam kicsit érzem, ráadásul még van egy más jellegű köröm, de mondhatni elégedett vagyok magammal. :))))))

Holnapra már csak a tényleges családi pótlékos intézkedés van hátra anyámmal kézenfogva...

... és még tennem kell egy látogatást a munkaügyi központban paksaméta no.1-nal, ahol el fogom énekelni, hogy :

- ...ne sírj kislány, felejtsd el a nevemeeet... (Hofi 4ever!!!)