2011. október 6., csütörtök

Ezek mennek...

... meg a bárányfelhők.


Előre szólok, hogy ez most vegyes lesz.


A hétvégén kaptam egy hívást. Nem, nem a szűzmária jelent meg szemeim előtt, csak telefon volt.
A teló révén betekintést nyerhettem ex-csapatom mindennapjaiba a távozásom után. 
Nagyjából az lett, amire számítottam.

Ezt most elmogyorózom.

Szal eleddig az összes munkahelyemen afféle villámhárító szerepet töltöttem be, én voltam a biztonsági szelep, ami megelőzte, illetve levezette a feszültséget.
Ez itt, közmunkán sem volt másképp, valahogy úgy alakult, hogy újfent ebben a szerepkörben találtam magam. Nem mintha tiltakoznék ellene, elvégre nekem is jó az, ha nyugi és jókedv van körülöttem.
De azt hiszem a tiltakozásom sem változtatna sokat ezen a dolgon.
Az 5 hónap alatt bizony elég sokszor múlt rajtam, hogy mennyire mérgesedik el a helyzet.

Nos, a helyzet jelenleg az, hogy amint kihúztam a lábam a cégtől, elkezdték marni egymást a volt kolleganők, méghozzá az egyik érintett klikk elmondása alapján olyan szinten, hogy az már nem emberi.
Az már csak hab volt a tortán, hogy visszakapták az idiótát, akit a csapat egyik fele a háta közepére nem kíván, míg a másik lelkesen nyalja a seggét.

Hát, az ő érdekükben remélem, hogy ezt a szűk két hónapot, ami nekik még vissza van a szerződésből, már csak kibírják hajtépés nélkül és maradnak a verbálagressziónál.


Más.
A mai újságban olvasom, hogy a fővárosban kövön üldögélő hajléktalant bírságoltak meg. Azért, mert a kövön üldögélt.
Ebbe azért belegondoltam.
Mármint abba, hogy bennünket vajon hányszor bírságolhattak volna meg ugyanezért bősz közmunkázás közben.
Mert hányszor nem tudtunk máshova leülni, csak a járdaszegélyre, útpadkára, vagy egyenesen a földre.
Ilyen apropóból az egeket ostromló fizetésünket mind bírságra költhettük volna. 

Ha erre szavakat keresnék, azok imígyen hangzanának:
Mindenki meghülyült már itt teljesen?!



Az itthoni helyzet némileg káoszos. Most, hogy már csak egy bő hetem van dobbantásig, eléggé felgyorsultak az események.

Szerencsére a legtöbb papír már begyűjtődött, a pakolással is jól haladok és az orvosi kontrollok is rendben mennek.
Kicsit verem a fejem a falba, amiért nem váltottam korábban pénzt, mert most mindennek az égben van az ára, de hát ez van, ezt kell szeretni, lesz ez még jobb is.

Érdekes módon eddig még mindenki csak szerencsét kívánt és senki sem átkozott el sem személyesen, sem virtuálisan azért, mert "elhagyom a várost".
Na most vagy nekem vannak a legkivételesebb ismerőseim, akikben a gyűlölködésnek, irigykedésnek még a szikrája sincs meg, vagy egyre többen veszik észre, hogy a nagy hazafiságból csak a jó helyen ülők profitálnak.
Esetleg a kettő együtt.


Nnna, most pedig megyek vissza pakolni.



3 megjegyzés:

  1. Van arra törvény, hogy nem szabad a kövön üldögélni?!? Nem is tudtam róla!

    Gondolom sose bánod meg, hogy otthagysz egy munkahelyet, főleg ha utána(d) ilyen rosszra fordul a helyzet.

    Jó pakolást!

    VálaszTörlés
  2. :) A részemről kettő együtt. Sem irígység nincs, és igen, belátom magam is, ez a legjobb, amit tehetsz magatokért. Magadért. Ha a Te korodban lennék, már rég nem lennék itt. De én röghöz kötött vagyok... Meg hülye is, de ezt tudtuk korábbról is. Hiányozni fogsz, de lesznek rá módok, hogy nagyokat dumáljunk. Csak azt tudom kívánni újfenn, hátra se nézz Babszi, menj, és csinálj mindent úgy, ahogy a szíved diktálja. En drukkolok és csak jót kívánok, de szerintem ezzel más is így van.

    VálaszTörlés
  3. Ami... ezeknek tökmindegy, hogy van-e rá törvény vagy nincs. Mert ha nincs, akkor csinálnak. Úgyhogy jobban tesszük, ha odafigyelünk hol vetemedünk ücsörgésre. :)

    Megbánás... volt egy-két munkahelyem, amit a mai napig sajnálok, hogy vége lett, de az utána(m) bekövetkező ereszdelahajamat valóban nem hiányzik.
    A maradókat is csak sajnálni tudom, mert amennyi energiát a marakodásba fektetnek, annyi erővel akár jól is érezhetnék magukat.
    Én viszont szerencsés vagyok, mert csak a jóra emlékezhetek. :)

    A jókívánságokat mindkettőtöknek köszönöm! :D

    VálaszTörlés