"Előléptetés..."

... avagy nem kell mindig munkavezető, ha van kéznél egy balek. :D

Szóval a helyzet az, hogy a  szerződés lejárta előtti kötelező szabadságolások miatt egyre kevesebb a munkavezető, brigád viszont akad elég. 

De a telepvezetőnek támadt egy zseniális ötlete. 

A hét elején, egy szép verőfényes őszi reggelen öcsémnyi korú feljebbvalóm jól hallható "jó reggelt"-tel köszöntött, mire felsejlett bennem a sanda gyanú, hogy itt valami készül. Ugyanis ritkán van részünk abban a kegyben, hogy szóra méltat.

Mikor becsekkolást követően utánamszólt, majdnem biztosan tudtam, hogy ezt nem úszom meg szárazon.

És valóban, egy pillanat múlva már mint megbízott munkavezető hallgattam, hogy aznap hol kéne megszerveznem a tevékenykedést, felügyelnem a "kis csapatot".

A "kis csapat" szöget ütött a fejembe, és biztos, ami ziher alapon rákérdeztem, hogy : ugye most csak a saját csapatomról beszélünk?

Hát kiderült, hogy kurvára nem, mert levitézlett főmuftink másik brigádját is megkaptam bónuszként.

Hogy letöröljem a főnök arcáról azt a felettébb elégedett vigyort, megjegyeztem, hogy ugye tudja, hogy ezt max szeptember végéig tudom vállalni, mert utána illa-berek, nádak-erek, köd előttem, köd mögöttem.

Azt nem mondom, hogy egy világ omlott össze benne, de jól láthatóan nem dobta fel a hír. 

Gondolom már megnyugodott abban a biztos tudatban, hogy november végéig meg van oldva a probléma.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy nagyon jól esett lelombozni.

Hogy miért?

Olvassátok végig újra amit eddig írtam. 

Megvan?

Na akkor íme a keresztkérdés:

Hol a bibi a fenti sztoriban?

OK, nem leszek gonosz, elárulom.

A bibi ott van, hogy én ezért egy fillér plusz pénzt nem kapok. 

És hogy még szebb legyen a dolog... 

A "hivatásos" munkavezetők, akiket kifejezetten erre a posztra alkalmaztak, maximum 10 emberrel baktatnak ki az aznapra kijelölt területre.

Én több mint hússzal...

És most inkább nem részletezném mit össze kell imádkozni a bónusz brigádnak, hogy egyáltalán csináljon valamit.

Ja, és én ugyanúgy dolgozom továbbra is, mint a többiek.

Pofás kis előléptetés, mi?

Még jó, hogy csak ultrarövid távra szól.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért vállaltam.

Nos, nem tudom.

Valójában nem kérdezték, hogy vállalom vagy sem, egyszerűen kiadták a feladatot és kész. Valahogy eszembe sem jutott ellenkezni.

Talán ha több ideig kéne csinálnom, jobban elgondolkodtam volna rajta.

Jelen helyzetben viszont úgy vagyok vele, hogy véletlenek nincsenek, ennek valamiért így kellett alakulnia.

És az sem lehet véletlen, hogy huszonakárhány ember közül épp rám esett a választás.
Lehet, hogy mégsem vagyok akkora balek.