Na akkor lássuk először címszavakban, nehogy kimaradjon valami.
A kocka el van vetve és hamarosan szárba szökken.
Controlled chaos, csak sajnos nem a Jeff Dunham féle.
Kalandjaim a gyámügyön.
Szóval azért voltam olyan csendben ezen a héten, mert ezerrel ügyintézek. Több egyéb dolog mellett természetesen, így estére általában már végem van, mint a botnak.
Időpontokat egyeztetek, papírokat érvényesíttetek és gyűjtök be, ütemezem az orvosi kontrollokat.
Utóbbiak néha kellemes meglepetéssel szolgálnak, mint pl a szemészeti látogatásom, ahol örömmel konstatáltam, hogy saját kútfőből (és persze hiúságból) elkövetett trükköm meghozta az eredményét: a rosszabbik szemem javult.
És hogy milyen az, mikor minden, de tényleg minden összejön?
Hát az valami félelmetes.
Először kértem időpontot a szemészetre, és legnagyobb meglepetésemre két nappal későbbre kaptam is ( a gyereknek csak egy hónappal későbbre sikerült időpontot lőni...), aztán időpontot foglaltam az okmányirodába kb egy héttel későbbre, mondván, hogy közben megejtem az alkalmassági vizsgálatot... ami nem jött össze, mert a házidokinál helyettesítés miatt lecsúsztam az aznapi rendelésről, a köv rendelési idő az pont egybeesik a szemészettel, a jövő hét meg már késő, ergo minimum szabadságot kell kivennem.
Aztán kiderült, hogy mégsem kell a szabadság, mert rögtön a szemészet másnapján a helyettesítés nekem tökéletes időpontban történik.
Ez már majdnem olyan volt, mint amikor igénylés után egy héttel kézhez kaptam az útlevelemet, méghozzá sürgősségi felár nélkül.
Ami a káoszmenedzsmentet illeti, aki valaha is indított már gyereket iskolai évkezdésnek, az tudja miről beszélek.
Persze még nem minden tökéletes, mert pl normális órarend még mindig nincs (csak tudnám mi a túrót csinálnak a tanerők a sulikezdés előtti 1-2 héten?!), az ingyenes tankönyvek könyvtáras részét művészet volt kiimádkozni, és még a különórák ideje is képlékeny, de az legalább rugalmas.
No és hogy mit kerestem a gyámügyön?
Nos, a dolgok gördülékenységétől függetlenül nekem mindig van némi nehezítés a játékban. :)
Ezúttal az, hogy egyedül nevelő szülő vagyok, aki nem hagyhatja felügyelet nélkül a gondjaira bízott kiskorút.
Mondjuk felügyelet nélkül semmiképpen sem hagytam volna, de jobbnak láttam, ha ez rendesen le is van papírozva, mivel semmi szükségünk arra, hogy a gyerek intézetben kössön ki, mert valaki nem bír magával és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy belekavarjon egyébként sem túl egyszerű életünkbe. (sajnos az ilyenekből túlkínálat van a környezetünkben)
Bár kicsit tartottam ettől a meghallgatástól, szerencsére minden simán ment, elvégre mindenki egyet akart és abban az akaratban egyet is értett.
Az egyetlen bonyodalmat a gyerek apjának érkezése jelentette. Mármint hogy beesik e időben, mert neki a legnehezebb napközben elszabadulni a munkahelyéről. Maszeknál dolgozik. Ezt asszem nem kell részleteznem.
Menetközben rájöttünk, hogy miért is tart olyan sokáig egy-egy ügy intézése, és apám volt oly gonosz elmutogatni stikában, hogy csapjak már a két ujjal pötyögő fazon kezére és zongorázzam már be 5 perc alatt, amit még írásba óhajt adni. (Hát na, apám már csak ilyen kis türelmetlen...)
Meg is mondtam neki, hogy többet nem viszem magammal sehova. :D
A másik ügyintézőtől meg is kaptuk, hogy milyen jó hangulatú volt a szeánsz, ritkán találkoznak ilyen nyugis családdal.
Ezt el is hiszem nekik, elvégre a gyámügyes procedúrák ritkán szoktak kellemesek lenni. De mi akkor sem a Maunika sóba akarunk jelentkezni.
És hogy a blog eredeti témájához is fűzzek ezzel kapocs valamit...
Cirka 1 óra múltán szabadultunk a hivatalból, és már odakint apám, mint fő társadalomkritikus (meg persze miattam személyesen is érintett), megjegyezte,
hogy ad 1: miért az olyanok vannak állásban, akik szemmel láthatólag erős kihívásként élik meg a számítógépes adatrögzítést, de valszeg innen szeretnének nyugdíjba menni, mikor itt lennének az olyanok, mint én, akik kenik-vágják a témát, viszont esélytelenül, munka nélkül lézengenek a nagyvilágban?
és ad 2: ha már a főmuftik ragaszkodnak az aktuális állományhoz, akkor miért nem íratják be az ügyintézőket pl egy gépíró tanfolyamra, hogy ne két ujjal szerencsétlenkedjenek?
Ettől függetlenül soha nem szeretnék az ő helyükben sem lenni, mert a jogszabály-magolás egy dolog, mások életét rendezni viszont olyan felelősség, hogy le a kalappal azok előtt, akik ezt bevállalják.
És a teljesség kedvéért mesélek még valamit.
Mikor először a gyámügyön jártam, még csak érdeklődés szinten, meg se lepődtek a kérdéseimen.
Sőt, bizalmasan megsúgták, hogy egy-másfél éve még csak elvétve, évente 3-4 ilyen ügyük akadt.
Most csak az év első 6 hónapjában több mint 200 érdeklődő volt az enyémhez hasonló ügyben.
Hogy ebből végül mennyi realizálódott, nem tudom, mert honnan is tudhatnám.
De ne felejtsük el, hogy ez a több mint 200 csak a hozzám hasonló "problémás" szülő.
És akkor még hol vannak azok, ahol az egyik szülő simán kimehet, mindenféle jogi aktus nélkül? Ők vajon mennyien lehetnek?
Rengetegen Drága, el se hinnéd. És ez szomorú. Szomorú, hogy a tisztességes, tanult, dolgozni akaró életerős fiatalok külföldön jobb lehetőséget és életteret találnak, mint itthon, mert itthon kirántják a talajt a lábuk alól és ellehetetlenítik a megélhetésüket. Mert nem vagyok rassziszta, mégis felhaáborítónak tartom, hogy minden intézkedés, jogszabály végső soron annak a rétegnek kedvez, akik fennhangon hírdetik, hogy nem fognak dolgozni, mert segélyekből is megkeresik ugyanazt, vagy még többet is....
VálaszTörlésÉn viszont nem kérek a segélyből, mert nekem az sosem volt és soha nem is lesz pálya.
VálaszTörlésEgyébként felesleges belekeverni a rasszizmust, mert az élősködés nem rasszhoz kötött, sokkal inkább az iskolázottsághoz.
Nem mellesleg a valódi élősködőket nem lent, hanem fent kell "keresni".
Nagyon egyetértek. Mindennel, de főleg az utolsó mondatottal itt, a hozzászólásban.
VálaszTörlésMint mondottam volt, nem vagyok rasszista, a réteg alatt meg bárkit értek, akik ebben a felfogásban leledzenek, hogy a munka helyett élősködnek. És eme rétegbe akár fentről is lehetne bárkit sorolni. De akkor már tényleg olyasmi kerekedne ki ide, ami inkább táblákra való egy megmozduláson.
VálaszTörlés