2011. szeptember 10., szombat

Heti összefoglaló



Na akkor lássuk először címszavakban, nehogy kimaradjon valami.

A kocka el van vetve és hamarosan szárba szökken.
Controlled chaos, csak sajnos nem a Jeff Dunham féle.
Kalandjaim a gyámügyön.



Szóval azért voltam olyan csendben ezen a héten, mert ezerrel ügyintézek. Több egyéb dolog mellett természetesen, így estére általában már végem van, mint a botnak.
Időpontokat egyeztetek, papírokat érvényesíttetek és gyűjtök be, ütemezem az orvosi kontrollokat.
Utóbbiak néha kellemes meglepetéssel szolgálnak, mint pl a szemészeti látogatásom, ahol örömmel konstatáltam, hogy saját kútfőből (és persze hiúságból) elkövetett trükköm meghozta az eredményét:  a rosszabbik szemem javult.

És hogy milyen az, mikor minden, de tényleg minden összejön?
Hát az valami félelmetes.
Először kértem időpontot a szemészetre, és legnagyobb meglepetésemre két nappal későbbre kaptam is ( a gyereknek csak egy hónappal későbbre sikerült időpontot lőni...), aztán időpontot foglaltam az okmányirodába kb egy héttel későbbre, mondván, hogy közben megejtem az alkalmassági vizsgálatot... ami nem jött össze, mert a házidokinál helyettesítés miatt lecsúsztam az aznapi rendelésről, a köv rendelési idő az pont egybeesik a szemészettel, a jövő hét meg már késő, ergo minimum szabadságot kell kivennem.
Aztán kiderült, hogy mégsem kell a szabadság, mert rögtön a szemészet másnapján a helyettesítés nekem tökéletes időpontban történik.

Ez már majdnem olyan volt, mint amikor igénylés után egy héttel kézhez kaptam az útlevelemet, méghozzá sürgősségi felár nélkül.



Ami a káoszmenedzsmentet illeti, aki valaha is indított már gyereket iskolai évkezdésnek, az tudja miről beszélek.

Persze még nem minden tökéletes, mert pl normális órarend még mindig nincs (csak tudnám mi a túrót csinálnak a tanerők a sulikezdés előtti 1-2 héten?!), az ingyenes tankönyvek könyvtáras részét művészet volt kiimádkozni, és még a különórák ideje is képlékeny, de az legalább rugalmas.



No és hogy mit kerestem a gyámügyön?

Nos, a dolgok gördülékenységétől függetlenül nekem mindig van némi nehezítés a játékban. :)

Ezúttal az, hogy egyedül nevelő szülő vagyok, aki nem hagyhatja felügyelet nélkül a gondjaira bízott kiskorút.
Mondjuk felügyelet nélkül semmiképpen sem hagytam volna, de jobbnak láttam, ha ez rendesen le is van papírozva, mivel semmi szükségünk arra, hogy a gyerek intézetben kössön ki, mert valaki nem bír magával és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy belekavarjon egyébként sem túl egyszerű életünkbe. (sajnos az ilyenekből túlkínálat van a környezetünkben)

Bár kicsit tartottam ettől a meghallgatástól, szerencsére minden simán ment, elvégre mindenki egyet akart és abban az akaratban egyet is értett.
Az egyetlen bonyodalmat a gyerek apjának érkezése jelentette. Mármint hogy beesik e időben, mert neki a legnehezebb napközben elszabadulni a munkahelyéről. Maszeknál dolgozik. Ezt asszem nem kell részleteznem. 

Menetközben rájöttünk, hogy miért is tart olyan sokáig egy-egy ügy intézése, és apám volt oly gonosz elmutogatni stikában, hogy csapjak már a két ujjal pötyögő fazon kezére és zongorázzam már be 5 perc alatt, amit még írásba óhajt adni. (Hát na, apám már csak ilyen kis türelmetlen...)
Meg is mondtam neki, hogy többet nem viszem magammal sehova. :D
A másik ügyintézőtől meg is kaptuk, hogy milyen jó hangulatú volt a szeánsz, ritkán találkoznak ilyen nyugis családdal.
Ezt el is hiszem nekik, elvégre a gyámügyes procedúrák ritkán szoktak kellemesek lenni. De mi akkor sem a Maunika sóba akarunk jelentkezni.


És hogy a blog eredeti témájához is fűzzek ezzel kapocs valamit...

Cirka 1 óra múltán szabadultunk a hivatalból, és már odakint apám, mint fő társadalomkritikus (meg persze miattam személyesen is érintett), megjegyezte, 

hogy ad 1: miért az olyanok vannak állásban, akik szemmel láthatólag erős kihívásként élik meg a számítógépes adatrögzítést, de valszeg innen szeretnének nyugdíjba menni, mikor itt lennének az olyanok, mint én, akik kenik-vágják a témát, viszont esélytelenül, munka nélkül lézengenek a nagyvilágban?

és ad 2: ha már a főmuftik ragaszkodnak az aktuális állományhoz, akkor miért nem íratják be az ügyintézőket pl egy gépíró tanfolyamra, hogy ne két ujjal szerencsétlenkedjenek?

Ettől függetlenül soha nem szeretnék az ő helyükben sem lenni, mert a jogszabály-magolás egy dolog, mások életét rendezni viszont olyan felelősség, hogy le a kalappal azok előtt, akik ezt bevállalják.


És a teljesség kedvéért mesélek még valamit.
Mikor először a gyámügyön jártam, még csak érdeklődés szinten, meg se lepődtek a kérdéseimen.
Sőt, bizalmasan megsúgták, hogy egy-másfél éve még csak elvétve, évente 3-4 ilyen ügyük akadt.
Most csak az év első 6 hónapjában több mint 200 érdeklődő volt az enyémhez hasonló ügyben.
Hogy ebből végül mennyi realizálódott, nem tudom, mert honnan is tudhatnám.
De ne felejtsük el, hogy ez a több mint 200 csak a hozzám hasonló "problémás"  szülő.
És akkor még hol vannak azok, ahol az egyik szülő simán kimehet, mindenféle jogi aktus nélkül? Ők vajon mennyien lehetnek?


4 megjegyzés:

  1. Rengetegen Drága, el se hinnéd. És ez szomorú. Szomorú, hogy a tisztességes, tanult, dolgozni akaró életerős fiatalok külföldön jobb lehetőséget és életteret találnak, mint itthon, mert itthon kirántják a talajt a lábuk alól és ellehetetlenítik a megélhetésüket. Mert nem vagyok rassziszta, mégis felhaáborítónak tartom, hogy minden intézkedés, jogszabály végső soron annak a rétegnek kedvez, akik fennhangon hírdetik, hogy nem fognak dolgozni, mert segélyekből is megkeresik ugyanazt, vagy még többet is....

    VálaszTörlés
  2. Én viszont nem kérek a segélyből, mert nekem az sosem volt és soha nem is lesz pálya.

    Egyébként felesleges belekeverni a rasszizmust, mert az élősködés nem rasszhoz kötött, sokkal inkább az iskolázottsághoz.
    Nem mellesleg a valódi élősködőket nem lent, hanem fent kell "keresni".

    VálaszTörlés
  3. Nagyon egyetértek. Mindennel, de főleg az utolsó mondatottal itt, a hozzászólásban.

    VálaszTörlés
  4. Mint mondottam volt, nem vagyok rasszista, a réteg alatt meg bárkit értek, akik ebben a felfogásban leledzenek, hogy a munka helyett élősködnek. És eme rétegbe akár fentről is lehetne bárkit sorolni. De akkor már tényleg olyasmi kerekedne ki ide, ami inkább táblákra való egy megmozduláson.

    VálaszTörlés