2011. szeptember 28., szerda

Az utolsó lapát

Szóval az történt, hogy nemhivatalosan az enyém lett a világ legrövidebb utolsó hete. :)


Tegnap gyanútlanul felvettem a munkát, de nem gondoltam volna, hogy a nap végén már utoljára adom le a lapátot és ráadásnak még azt a szép sárga mellényt is.
A munkaügyes ugyanis azzal töltötte a napot, hogy kiszámolja hogy is állok szabi tekintetében, aminek eredményeként tegnap utoljára kellett aláírnom a jelenléti ívet.
Tehát mától hivatalosan is a szabadságomat töltöm.


Mit ne mondjak, kicsit derült égből villám csak más (copyright: L'art pour L'art) volt ez így, nem csak nekem, a többiek arcán is ott ült a döbbenet a szokás szerint átviháncolt nap után. 
Mivel általában én szoktam utoljára a jelenléti ívhez fáradni, így néhányuk már elment, mire kiderült mi a szitu, de remélem még lesz alkalmam tőlük is elköszönni.

Tök felemás minden, elvégre mégis öt hónapot töltöttünk együtt és egész a szívemhez nőtt a dinka bagázs.
És talán nem vagyok túl nagyképű, ha azt mondom, hogy ők hasonlóan éreznek velem kapcsolatban.

Sőt, nem csak ők, mert a munkaügyes is enyhén párás szemmel búcsúzott tőlem, és két búcsúpuszi kíséretében sok szerencsét kívánt nekem.
Mit ne mondjak, ezek után nekem sem sok hiányzott, hogy el ne bőgjem magam.

Nem véletlen, hogy tegnap még valahogy nem vitt rá a lélek a helyzet publikálására.


Mondjuk az írás dolgot jobb is, hogy mára hagytam, mert ma délelőtt még be kellett sétáljak a céghez.
Hááá, nem olyan egyszerű ám innen szabadulni.

Az volt ugyanis, hogy bármennyire ismernek és elhiszik nekem bemondásra a külföldelést, a közös megegyezéshez azért szükség volt valami kézzelfogható bizonyítékra is.
Ez egyébként jogos, nem is tudom miért nem merült fel hamarabb.
Valszeg túl bizalomgerjesztő jelenség vagyok. :D
Ettől a fordulattól egyébként szegény munkaügyes jobban kiakadt, mint én, aki egyáltalán nem.
Mindenesetre még jó, hogy pont tegnap (minő véletlen, mi?) kaptam meg a repjegyemet.
Így aztán becsattogtam vele és kész. Nemsoká a kilépő papírokat is megkapom.

Csak az a szép sárga mellény, az fog hiányozni... :D



Kifele összeakadtam a raktárossal is, aki vigyorogva mesélte, hogy reggel nem bírt a csajokkal, az istennek se tudták eldönteni, ki milyen szerszámot vigyen ki. :D

Idióta "apánkról" is hallottam. 
Bár nagyon hangoztatta, hogy ő aztán ide soha de semmikor az életben vissza többet nem... olyan segget csinált a szájából, mint ide Borneó.
Úgy kapott az esetleges meghosszabbítás lehetősége után, mint a vércse. Ami természetesen nem bűn, csak előtte nem kell az ellenkezőjére esküdözni, mert hülyén veszi ki magát.

Azért örülök, hogy én már nem kerülök vissza a mancsai alá. 



2 megjegyzés:

  1. Jíííííííííííhááááááááááááá, vagy yaaaaaaaaaahooooooooooooooo szal gratula. Pihizz élvezkedj. és október 15-től rettegj külhon!

    VálaszTörlés
  2. Pihi... Hooogyne! Pakolás ezerrel.
    Mondjuk legalább ülhetek közben, azt végülis élvezem :D

    VálaszTörlés