Kapcsolgattam a tévét és valahogy a CNN-en kötöttem ki.
Először azt hittem filmet forgatnak.
A második gépet már én is láttam becsapódni.
Közben hazajött apám, és mikor sápadtan, hebegve közöltem vele, hogy mi történt, lehülyézett.
A tornyok összeomlását együtt néztük, én kvázi szinkrontolmácsként funkcionáltam. Aztán az itthoni csatornák is megkezdték a tudósítást.
A képek belémégtek, még ma is összeszorul a szívem, ha eszembe jut.
És az évfordulókkor óhatatlanul is az eszembe jut.
Ma 10 éve, hogy több ezer ártatlan ember vesztette életét a támadásokban.
Nyugodjanak békében.
Én is láttam annakidején a második repcsit. Húgom szaladt át, hogy menjek mert egy repülő belerepült egy felhókarcolóba. Na, gondoltam magamban nem igaz, hogy nem látta a pilóta...
VálaszTörlésAzt hiszem sok mindenre gondoltunk, csak arra nem ami valójában történt. :(
VálaszTörlés