2012. október 15., hétfő

1 év


Ma van pontosan egy éve, hogy Angliába érkeztem.
Szinte hihetetlen, egyszerre tűnik sokkal többnek és alig egyetlen pillanatnak.

Sokkal többnek, mert ez alatt az egy év alatt sokkal több történt velem, mint egész eddigi életemben. Mondhatni végre tényleg éltem.
És alig egyetlen pillanatnak, mert hihetetlenül gyorsan elszállt ez az egy év.

Egy biztos, nem bántam meg a döntést, még ha vannak nehéz pillanatok is. De az főleg az otthonmaradók miatt.

Néha nem könnyű elfogadni, hogy ha valami bajom van, akkor nem szaladhatok át a "szomszédba" egy kis lelkisegélyért. 
Bár az is igaz, hogy a nem szomszédban élőket viszont nem kicsit elhanyagoltam, és ezért szégyellem is magam nagyon. 
Pedig hiányoznak ők is, csak itt valahogy egészen másként telnek a napjaim, úgy is mondhatnám, hogy van mit csinálnom bőven, ezért már nem töltöm minden szabad percemet a gép előtt. Este meg már nem marad rá energiám.
De nem mentegetőzni akarok, meg kifogásokat felsorakoztatni. Tudom, hogy meglesz annak is az ideje, mikor újra "egymásra találunk". Például mihelyt nem délutános műszakban húzom az igát.
Valszeg nem véletlen, hogy a délelőttös műszak nemigen barátja annak az ötletnek, hogy hetente cseréljünk munkaidőt. 
Úgyhogy azon vagyok, hogy találjak végre egy normális, mondjuk 9-től 5-ig tartó melót. 
Az angolommal már nemigen lenne gond. (Mondjuk, mint kiderült, azzal már a kijövetelemkor sem lett volna gond, csak szeretek kételkedni magamban.)

Nem mondom, hogy ez az utam vége, mert semmi sem biztos.
Még az sem, hogy soha többet nem megyek haza élni.
Most úgy érzem, hogy nincs értelme, de sosem tudni mit hoz a jövő. 
Bízok, mert a remény hal meg utoljára és szeretném remélni, hogy egyszer tényleg jobb lesz otthon. Az elmélet csak ott botlik kicsit, hogy már anyámék is ezt remélték. Hogy majd a gyerekeiknek jobb lesz. De lassan már az unokájuknak sem.
Csak az biztos, hogy ott születtem, az a hazám, és a látszat ellenére szeretem, csak nem tudok mindig maradéktalanul büszke lenni erre a tényre.

Szóval egyelőre maradok. Mert jó itt. Bárcsak ilyen jó lenne otthon is.
Addig meg indul a következő kör. Itt. :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése