Mert miért pont én hagynám ki ezt a témát.
Egy naiv kérdés: csak szerintem felesleges idő és pénzpocsékolás egy ilyen kérdőívet kitölteni egy olyan országban, ahol (kevés túlzással) még arról is papírt állítanak ki, hogy mekkorát xartam reggel?
Tényleg nem akad rá elég ember, aki összevesse a létező adatbázisokat, mikor tudjuk, hogy a személyazonosság simán kikövetkeztethető a cím és a hozzárendelt kód alapján?
Ok, befejeztem a szőrszálhasogatást.
Tehát, gondolom lassan mindenkinek bedobálják az ominózus kérdőíveket, hiszen idő van, holnaptól él a projekt. ( úristen, holnap már október!)
Mi ma reggel csodálkoztunk rá a szeretetcsomagra családilag.
Borítéknyitás után lelkesen kezdtük bogarászni a kérdéseket, ha már úgyis kötelező az adatszolgáltatás.
Akkor még nem tudtam, hogy a népszámlálók egészen pontosan az október elsejei állapotokra kíváncsiak, ezért erős fejtörést okozott, hogy vajon nekem kell-e egyáltalán kitölteni ilyet, és ha igen, mi módon.
Jól van na, a kérdések jobban izgatták a fantáziámat, mint az apróbetűs részek.
Szó se róla, nem gyenge kérdéseket tettek fel, és itt-ott azért eléggé el kellett meditálni, hogy mégis mi lenne a helyes válasz, mert a megoldókulcs elég hiányos.
Na nem mintha sok értelme lenne, mert a bekért adatok már akkor sem fogják a valóságot fedni, amikor véget ér ez az össznépi firtatózás.
A kedvenc feladványaim természetesen a nem kötelezően megválaszolandó kérdések között vannak.
Rögtön az elsőnél elakadtam, mert gőzöm sincs róla, hogy jelen idő szerint én magyarnak számítok-e nemzetiségileg.
Elvégre egy ideje már bizonyos emberek döntik el, hogy ki magyar, és ki nem az.
Én például hamarosan mocskos hazaárulóvá válok ezen döntnökök szemében, mert szerintük kutya kötelességem lenne itthon megrohadni.
Pedig szerintem nem én árulom el a hazát, hanem a hazám árult el engem, amikor esélyt sem adott.
Úgyhogy ennél a kérdésnél vagy nagyon merészen kijelentem, hogy magyar vagyok, vagy élek a „nem kíván válaszolni” opcióval.
Egy kérdést átugorva újfent elcsodálkoztam.
A „mi az ön anyanyelve” kérdésre ugyanis azt írják, hogy max két válasz adható.
Eddig azt hittem, hogy anyanyelve csak egy lehet az embernek. Azért nevezik anyanyelvnek, nem pedig apanyelvnek, vagy bármi másnak.
Hümm...
És igen, odafent ezúttal is bepróbálkoznak vallásilag.
Ezt egyre többen veszik zokon, főleg most, hogy iskolákat passzolgatnak át az egyháznak, meg úgy egyáltalán meg akarják mondani, hogy mi számít vallásnak és mi szakkörnek.
Valószínűleg már mindenki hallott az elvetemült fb-s csapattól, akik már 15ezernél is többen vannak, és elhatározták, hogy jedinek vallják magukat.
Bevallom én is sokáig vacilláltam, hogy jedi legyek-e vagy inkább álljak át a sötét oldalra.
De aztán eszembe jutott, hogy a sithek mindig csak ketten vannak, egy mester és egy tanítvány.
És ha ezt a kérdőívek kiértékelői is tudják (mert miért ne tudnák), és többet találnak kettőnél, akkor bebuktam.
Így aztán családilag maradtunk a jediségnél, de azt teljes mellszélességgel bevállaljuk.
Ha netán a kérdezőbiztos belekötne, csak felemeljük a kezünket, amúgy Obi-van Kenobisan, és csak annyit mondunk: Nem akarsz ellenkezni! Mész és átgondolod az életed!
A jediségtől felbátorodva a gyerek kérdezte, hogy nemzetiségileg vallhatja-e magát vukinak, de mondtam neki, hogy ahhoz még nem elég szőrös.
